"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Zajoséknál - a felnőttek közti ritka, de annál hangosabb üvöltözésen túl - mostanság a legkisebb gyerek az, aki fülrepesztő sikolyokkal kommunikál. Végre kinőtt ebből a korból a középső, most a legkisebb jön. Gyakorlatilag bármi kiválthatja ezt a reakciót, de főleg az, ha nemet mondanak neki. Néha a kinti, gyerekekkel borított gyepről hallatszik fel a sikoly, amikor a többi kiskölyök akaszt vele bajuszt, néha az erkélyről, vagy a lakás legmélyéről, de mindenhonnan hallható. Tegnapelőtt vittem körbe a kenyereket, s a telep akusztikájának köszönhetően a telep közepéig lehetett hallani (hála a nyitott konyhaajtójuknak, mely az erkélyükre és a telepre néz), hogy a gyerek üvölt. Mint a Messiást, úgy várom azt az időszakot, amikor végre megtanul valamennyire beszélni, vagy eljut arra a szintre, hogy - az üvöltésen/sikolyokon kívül - valami mással, lehetőleg halkabb módon is ki tudja fejezni a frusztrációját, mert ez elég kimerítő. A dolgot súlyosbítja, amikor a szülei megpróbálják a gyereket...

Egy nagyon, NAGYON unalmas megrendeléssel töltöttem az időmet, 300 logós süti: íme egy kép, sebtiben készült, már bedobozolva várnak a szállításra. Ráadásul ez a rendkívül nyirkos, esős idő elég nagy gondot okozott, volt, ahol a szép fehér sütik, akármennyire is szárítottam őket a sütőben, itt-ott sárgás színt vettek fel. Nincs mese, legközelebb a fehér bevonatba fehér ételfestéket fogok keverni. Úri huncutságnak gondoltam, amikor a többi dekorátorok beszéltek róla, de kell. Főleg 300 süti esetében, amikor az ember nem feltétlenül ken fel mindegyik sütire extra vastag cukormázat, mert már tele a kis micsodája a kenegetéssel, vagy szinte túlcsordul a máz a keretként húzott vonalon. Ha jól emlékszem, úgy 5 kiló sütitészta kellett hozzá, majdnem két kiló cukormázat kentem rájuk, plusz a fekete/szürke máz, amivel felírtam, dekoráltam... Unalmas szalagmunka volt, ráadásul a szöveg helyét gombostűvel szúrkáltam be a mázba, az volt a legunalmasabb része a munkának. Janka stencilt javasolt, d...

Túléltem az elmúlt hetet, a korai keléseket, elkészült a négyemeletes torta Susan barátnőm sógornőjének, elkészültek a sütemények a kávézóknak, a piacnak, kész lett (de nem lett elég!) a rengeteg tök-, szellem-, denevérsüti, kilószám használtam fel a cukormázat, s persze, voltak melléfogásaim. Nem tudtam megbecsülni, mennyi cukormáz kell majd a tortákra, biztonság kedvéért vettem 13 kilót (ha már lúd...), ebből kb. nyolcat használtam fel a négy szinthez - te jó ég, ha belegondolok... Alig bírtam megemelni a tortát, már a hűtőben is nehézkes volt forgatni. V. segített, ő vitte a kocsihoz is, és ő vitte be a hotel különtermébe, én pedig féltettem, s szerintem ő is izgult magában... A torta, a csendben kelő kenyerek miatt a mi cuccaink alig fértek el a hűtőben, a konyhapultra szorult néhány holmi, amelyik kibírta azt az egy éjszakát hűtés nélkül is, de az biztos, hogy ilyesmire egyhamar nem fog rávenni senki. A sok logó, nyolcvanas évekből származó ír bábfilmfigura, amiket Emma kért ...

Jó pár hete, főleg a higiénikus látogatása miatt vettem egy doboz tojásfehérje-pótlót, Wilton termék. Ugyan tele van mindenféle érdekes dologgal, s rettenetesen édes, de olyan stabil habot csináltam vele, hogy csuda. Nagyon hamar összeállt a cukros-vizes keverék, kemény, szép hab lett belőle, olyan vékonyan tudtam vele írni, hogy öröm volt nézni. S még másnap is, hűtés nélkül is használható maradt, nem vált széjjel, nem kellett újra kikeverni. 6 gramm porhoz 30 g víz kell, habverővel felverem kissé, beleöntöm a szokásos 150 g porcukrot "fehérjékként", aztán megkapja Őrnagy úr, s pár perc alatt kész a cukormáz.  Ugyan továbbra is szükség van a tojássárgájákra a mézeskalács emberekhez, de már pár alkalommal sikerült megtakarítanom jó pár fehérjét ennek a pornak a használatával. Sőt, a minap egy kiskanálnyit szórtam a rendes fehérjés keverék mellé, s sokkal stabilabb lett a máz, mint máskor. Úgyhogy már el is kezdtem nézegetni bonyolultabb, csíkos mintákkal dekorált sütiket...