"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Egy-két fagyos nap után megint kellemesen langyos lett az idő, már ha a 10 fokot annak lehet nevezni, és lassan megszokom, hogy már virágoznak a mini nárciszok. Szép kis színfolt az ajtó előtt. A medvehagymák kétcentisek. A madarak - különösen egy vörösbegy -, sokszor tart csodás koncertet hátul a kertben, felül egy kiugró ágra,  meglepően erős hangon énekel. A mókusokkal meddő harcot vívok, eddig akárhová akasztottam az etetőket, elérték, leverték, fel- vagy leugrottak rá... Feladom!  Múlt héten pár napig volt valami fehér réteg a hegyeken, fagyott is, néhány alkalommal menteni kellett az odacsődülő, havat csodáló embereket kocsistul, de más fennakadás nem volt. Fennakadás inkább az íráshoz való kedvemben volt, mire leültem a gép elé, pöntyögni, elment az ihlet. Bezzeg séta vagy vásárlás közben fejben milyen jókat fogalmaztam, csak éppen leírni nem volt kedvem. Ma reggelre leengedett az egyik hátsó kerekem. Még jó, hogy tegnap sikerült megcsinálnom a nagybevásárlást ...

Azonnal lelövöm a poént: hiba volt az eredetileg használt recept helyett az ausztrál weboldalon javasolt könyv - és annak "ausztrál ízlésre" átírt - receptjét kipróbálni. Az eredetileg a Bűvös Szakács oldalán megjelenő ( s azóta eltüntetett) receptet Chili és Vanília is kipróbálta és átalakította . Baszk krémsajthoz, sajnos, itt aztán végleg nem lehet hozzájutni, ezért próbálkoztam a saját keverékemmel, itt van ennek a leírása. Mivel nemrég történt , hogy Világevő is (miután ismét volt szerencséje ezt a tortát a helyszínen megkóstolni, a mázlistának) témaként elővette ezt a tortát, s magyarországi elkészítését is megejtették egy sztárpékkel (lásd a beszámolóját ). Nem kísérleteztek annyit a különféle sajtokkal, mint én, egyből a kilós Philadephiát vették alapul. Lehet, hogy nekem is így kellene tenni, de azért mocorog bennem a kisördög , hogy egy kevéske kecskesajt is kerülhetne a keverékbe... Főleg, hogy én a lisztet továbbra is kihagynám.  Amivel most próbá...

Kezd kialakulni a heti rend. Legalább hetente kétszer elviszem V.-t az irodáig, amikor szállítok az Üzembe, vagy ha nagyon pocsék az idő, amúgy csak kirakom a villamosmegállóban, Stillorgan-nél, aztán irány haza, visszabújás az ágyikóba egy órára. Hétfő a házimunkáé, vasalás film/tv mellett, porszívózás, ilyenek. A többi nap sütés. Ma reggel ugyan kemény fagy fogadott minket, a kocsiablakok minden oldalon le voltak fagyva, de csak a villamosmegállóig vittem V.-t. Amikor jöttem vissza, éppen kelt a Nap, a dombok mögött vékony fénycsík világított, muszáj volt lefényképezni. Mire beértem a telepre, más világosodott. Hazaérve a ház árnyékolta félhomályos kertben kiraktam két marék madárkaját (a meztelencsigáknak ez az idő már tényleg túl hideg), aztán szundi. A múlt heti viharok után ma csendes nap volt, szemerkélő esővel, és tartósan felhős éggel, igazi novemberi borúval. Lehet, hogy ma beüzemelem a melegvizes palackomat... *** Korábbi, magamnak tett ígéretemmel ellentétben...

A kétnapos folyamat csütörtökön kezdődik, reggel hatkor, amikor Állatkát kirakom a pultra, puhulni. Mire hazajövök munkából, háromra, már puha, készen áll a kikeverésre. Egyszerre két veknyire elég kenyértésztát keverek ki Őrnagy úr segítségével - aki kézzel áll neki dagasztani, azé minden tiszteletem - párszor csináltam csak meg, nehéz volt, s csak egyszer-kétszer jutottam el oda, hogy éreztem azt a varázslatos érzést, ahogy a tészta tökéletesen összeáll a kezem alatt... Általában még ezelőtt feladtam, s Őrnagy úrra bíztam a munkát. Nem szégyen ez, írja a könyv... Mivel a kenyérdagasztás, vagyis a Bertinet-féle "csapkodás" közben minden telement liszttel, vagy a konyhai polcok aljára feltapadt a túl magasra lendülő tésztám, ezért felhagytam ezzel a módszerrel, s géppel dagasztok. (Fenét ezért, csak lusta vagyok a kemény munkához.)  Szóval két kenyérhez kell 90 g tönkölyliszt, 700 g kenyérliszt, 20 g só (durvaszemű tengeri sót használok), 400 g kovász, és 650 g víz. Fig...

Nos, itt következik az én kevert, másoktól lenyúlt ötletektől hemzsegő kenyérsütésem története, kovászom-kenyerem receptje. A kovász és a kenyér receptje Bertinet tanfolyamáról, és Crust c. könyvéből származik. A kelesztés néhány fogása Dan Lepard-é, az autolyse módszerét a kikeverés előtt erről a weboldalról vettem. A kovász elkészítése volt a legkönnyebb az egészben, dacára a hűvös lakásnak, elsőre sikerült. A kenyérsütés módszere az elmúlt két évben alakult ki, lassú próbálkozásokkal, sok kudarccal, a fentiek tanácsait, ötleteit követve. Örülök, hogy a néha lapos, ehetetlenül kemény, vagy aránytalanul felfúvódott, formátlan kenyerek ellenére nem adtam fel. Valami leírhatatlanul kellemes, és elégedettséggel eltöltő érzés az, amikor az ember a saját kenyerét eszi, miután látta csinosra, szabályosan kerekre sülni-pirosodni a sütőben. (Megjegyzem, nem kell, hogy ez kovászos kenyér legyen, engem már bármilyen jól sikerült kenyér képes elérzékenyíteni, haha). A kovászom (alias Állat...

Egyre jobban besűrűsödnek a napok, tegnap házépítés, most sem szabadna a gép előtt ülnöm, mert vár sok dekorálni való aprósüti, három ház is befejezésre érett, s tegnap éjjel (!) még beesett egy extra rendelés kissé szétszórt mentoromtól, akinek hiába mondom, hogy időben, legyen szíves... Így még azt is meg kell csinálni. Valamint egy kedves hölgy egy nappal előbbre hozta egy dúsan dekorált torta elviteli dátumát, s ezért azt itthon kell megcsinálnom, nem ér rá az Üzemben. Úgyhogy most leültem blogozni :-) Voltam "nyilatkozni" egy rádióban. Az egyik kis helyi adó gondolta úgy, hogy a piacról csinál egy félórás műsort. Meglepő módon senki nem akart menni azok közül, akik eddig ilyesmire hajlandóak voltak, ezért végül az elnökünk az egyik új tagnak - aki különféle magazinokban árul hirdetési helyet -, és nekem telefonált, hogy nagyon kéri, menjünk el, mert mégis, mekkora lehetőség... Így került Jill és én egyik este Dundrumba, a helyi rádió stúdiójába (South FM). Nagyo...