"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Voltam a házidokinál, a fizió javaslatára. Miután nemcsak emlegettem, hanem megmutattam neki a vánszorgásomat, elküldött egy újabb MRI-re. Eddig csak beléptem a kezelőszobájába, nem látta még, hogyan megyek, hülye voltam, előbb kellett volna mutogatni. Nem kellett sokat várnom az eredményre, s nahát! Mindenféle kopások vannak a gerincemen, kiszáradó porckorong, szűkület a nyakamnál, és egy bulging disc a derekamnál, előboltosulás, mondja a szótár. Ami alkalmasint megmagyarázza a vánszorgásomat. De azért továbbküldött a házidokihoz, hogy utaljon be valami szakemberhez, aki megmondja, mitől gyengék egyes ujjaim, és a bal lábam, s ellenőrzi, működnek-e pöpecen az idegpályák.  A doktornak - miután alaposan végignyomogatott, s megállapította, hogy igen merevek a hátizmaim, s megütögetett a kis kalapácsával - volt pár kérdése nyelési problémákkal, beszéddel kapcsolatban, és semmit nem zárt ki, s ettől eléggé megijedtem. Fájni már alig fájok, de a menés, a fejem tartása továbbra is nagyon...

Odakint igen fényesen világít a hold a felhőtlen égen, amely jó hideg (itteni mértékkel, persze) éjszakát ígér. Napok óta fenyegetőznek hidegfronttal, jön a sarki légáramlat, jujj. Homokkal, sóval leszórva az áruházak járdái, parkolói, havat is emlegetnek, de csak a magasabban fekvő területekre. A holnapi kicsi adag süti szállítását megúsztam, mert a cukrászlány, aki itt lakik Bray-ben, beviszi reggel, busszal jár. (Amikor szállítunk péntekenként, mindig elvisszük őt autóval, de most a megrendelés olyan kicsi doboznyi süti volt, hogy inkább én kértem meg őt erre a szívességre...). A telep (s a város) igen hangulatosan néz ki. Itt most már szinte minden nappali ablakában ott áll a karácsonyfa, némelyik lépcsőfeljárón is fények, néhol az előkerti bokrok is fényfűzérekkel vannak borítva. Semmi sem érződik a takarékosságból, amire a kormány inti a népet. Folyamatosan dőlnek a reklámok a tévéből, újságból, közösségi médiák útján, hogyan takarékoskodjunk az árammal, a fűtéssel. No, ebből nem...

Az otthoni problémák és napi telefonok ellenére mi itt remekül vagyunk. (Lekopogom, mert az ördög nem alszik, sőt, hogy a klasszikusokat idézzem, nem alszik, legalábbis nem akárkivel.) Naponta elsétálunk ebédelni az olaszokhoz, vagy a Nine-ba, ahol voltunk supper club esten, megjöttek, jövögetnek az ír útleveleink, mostmáraztán tényleg igazi állampolgárok leszünk. Körbejártuk a hegytetőt, s felfedeztünk egy aranyos kis kávézót a tetején, ahol a limonádé rendes citromléből van, s ahonnan a kilátás elképesztően gyönyörű a tenger felé. Szerintem tiszta időben még Wales is létható, a Snowdonia ormaival. A supper club ételei finomak voltak, bár néhol egészen elképesztő ízpárosítás került elénk: grillezett polipkar feküdt gesztenyepüré ágyon, tőkehal ikra keveredett sajtszósszal. Talán csak a desszert volt az, ami nem ért fel a többi étel igencsak magas szintjére, igaz, mire sorrakerült, már csak pihegtem. Megint volt burgenlandi bor, amit elérzékenyülve ittam, mert a borászat a Fertő-tó os...

A pestisnek "hála", se piac, se piaci míting nem volt nekem a hétvégén, se sütés, se kávéztatás. V. már pénteken negatív lett, boldog ember, nekem csak ma reggel lett negatív a teszt. Hétfőn lejár a karantén, utána még 3 nap óvatoskodás, aztán remélhetőleg újra teljes értékű leszek. Addig is van még hátramaradva némi fejzúgás, tömött fej, teli hallójáratok, a takonykórnak már vége, de illatokat érezni nem tudok, csak igen-igen halványan. Olyan jól is vagyok már, de mégsem. Tegnap alig keltem ki az ágyból, nagyon lusta napunk volt. A miheztartás végett megfürödtem, de aztán újra ágy, befejeztem egy jó könyvet, azzal telt el a nap. Az ajtó előtti rózsába hiába dugom az orrom, semmit nem érzek, ugyanakkor a diffúzerbe öntött rozmaringot egészen halványan, tömény olaj formájában még érzem. Mindenki más időpontokkal vigasztal, 4 hónap, 6 hónap, visszajön majd a szaglásom, ne aggódjak. ... Csütörtökön megjelent egy bőbeszédű ember, akit a management company bérelt fel, állítólag má...

Tegnap elvileg Duckett's Grove-ban lettünk volna, megemlékezésen, autós találkozón, ha le nem fújják a rendezvényt, ahogy fogalmaztak, a 11. órában. Rossz időt emlegettek, de a helyzet az, hogy a már 2000 fölé emelkedő napi betegszám miatt alighanem az oda várt tömeg aggasztotta őket. Elhalasztották egy héttel.  A lemondás híre este jött, amikor már közkívánatra megsütöttem - és teszteltem - a tepsi citromos szeletet, amit Dermot, a cork-i Alfa rajongó rendszeresen emleget, mondván, eljön a találkozóra, ha lesz süti. Ő az aki egyszer a még félig sem kinyitott csomagtartó fölé pattant, s elmart egy szelet citromosat, s azóta is nagy rajongója. Puszta buzgalomból brownie-t is sütöttem, diósat, nagyon jól összepasszol a tömős csokis tészta az apróra vagdalt dióval. Úgy sejtem, a brownie-t megesszük, a citromos szelet pedig megy a mélyhűtőbe, szerencsére jól fagyasztható. Vagy V. megeszi, mert már eddig is hiányzik belőle egy nagy része, kár lenne a fagyasztással erőlködnöm. Ebbe a vál...

Tegnap a kocsiban - kivételesen bekapcsolva a klímát -, hallgattam a rádióban a szakértőt, aki elmagyarázta, hogyan kell aludni a hőségben. Már kiadták a sárga, és a narancs riasztást, egészen a hét végéig. Lehet, hogy nem lesz eső pénteken, ahogy reméltem?  A részletesen elmagyarázott metódus után még azt is hozzátette, hogy kinyitott ablaknál kell aludni éjjel, s igen, ez azt jelenti, hogy bejön a zaj, használjunk füldugót. Befelé mosolyogtam, mert az gondoltam, hogy ez minden, csak nem hőség, ne pánikoljunk már amiatt, hogy este is 17-19 fok van. Jó, akadt az országban olyan rész, ahol 30 fokot mértek, s 25 fok felett már én is összeborzolom a szemöldököm, de nálunk csak 23 fok volt. S bár már régen volt, de emlékszem, hogyan főttünk az első autós hazaút során a klímátlan, még fóliátlan ablakú Focisban, áldassék az emléke. S klíma ide vagy oda, szeptember még meleg hónapnak számít Magyarországon, így invesztáltam két könnyű lenruhába, olyanba, amiből nem lóg ki a fenekem, ha leh...