Karácsony, 2013
Idézet, egyik kedves könyvemből: "... Knoxey mesélte, hogy egyszer akkora hó esett, hogy még a mélyen fekvő ösvényeket is feltöltötte, s a kocsma napokra el volt zárva a külvilágtól. "Hogy' utálom a havat." - mondta nagy meglepetésemre. Azt hittem, a havat mindenki szereti. De aztán eszébe jutott egy történet az apjáról és elfeledte az üres parkolót, a néma pénztárgépet, és elmosolyodott. Az apját egyszer elengedték eltávra, az Első Világháborúban. Tél volt, és késő éjjel, vonattal érkezett meg a ma már nem létező Cirencester-i állomásra. A házuk öt mérföldnyire volt Little Mayford-ban, s természetesen gyalogolnia kellett odáig. Vállára kanyarította a hátizsákját, leszállt a vonatról és lelépett a vastag hóval borított peronra. Ott, a peron betonján egyetlen pár lábnyomot látott, amely a kapun át a városba vitt, majd az ő házuk irányába vezetett tovább. Hátára vette a zsákot, és megindult a nyomok után. Hideg volt, késő, a város csendes volt és üres. Ha...