Apróságok egy háziasszony életéből

Ma a kertre nyitott ajtón át délután éktelen zaj tört a szoba csendjébe. Éppen a konyhaszekrény fiókjainak tartalmát pucoltam-selejteztem - khm, sűrűbben kellene -, s nagy hirtelen az jutott eszembe, mégis csak megkapta a szomszéd az építési engedélyt, s dönti le valahol a falat a körbezárt kert körül, hogy aztán építési telek legyen belőle... De hamar kiderült, hogy nem ekkora horderejű dráma zajlott le, hanem másféle. A hét végén igen-igen erős szél volt, nemcsak rengeteg levelet, de ágat is tépett le azokról a hatalmas nyárfákról, amelyek a telep határát szegélyezik. Azokon lógott-kapaszkodott egy favágó, s hangos fűrészeléssel szabadult meg az általa veszélyesnek ítélt ágaktól. Alatta pedig egy faaprítógép végezte visítva a munkáját. Összeborzoltam a szemöldököm, mert a megkurtított fa teljesen egészséges, a szél erejének volt csak köszönhető, nem korhadásnak, hogy egy vékonyabb ág a földre hullott. Nem értettem, hogy a pasi miért vagdos le számomra teljesen logikátlanul itt-ott ág...