"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

V. hétfő óta várta az emailt, de a várakozás, a "szerintetek-mi-lesz?" már hónapok óta ott lógott a levegőben. Várni lehetett rá októbertől, amikor az első adag embert átszervezés miatt elküldték a Félcsöcsűtől. Hétfőn semmi... Kedden semmi... Aztán szerda reggel korán fogorvos, utána be az irodába, találkozni egy kollégával egy gyors csevegés erejéig, nem volt idő brunchra. Nemrég volt Japánban, jó lett volna bővebben is hallani az élményeiről, de nem volt rá ideje, csak pár benyomást osztott meg velünk. Így csak kettesben mentünk a közeli Bretzel Bakery-be, ahol még sosem jártam, s ami régen zsidó pékségként üzemelt, most pedig a kovászos kenyerek egyik nagy intézményeként ismert, mert itt már akkor azt sütöttek, amikor még nem volt divat. Brunch, aztán haza...  S újabb várakozás... Jött email? Még nem, még nem, hopp, jött egy. De csak egy körlevélszerű, nem személyre szóló, amolyan "emberek, ez fog történni" típusú, de hogy kivel? mikor? Arról nem szólt a levél. ...

A múltkori szép, de kissé kései hóból semmi sem maradt másnap reggelre, s azóta határozottan enyhül az idő. Tavaszillat van, és azok a lelkes madárdalos reggelek...! Munkába induláskor azért még babonából bundát, sálat, kesztyűt veszek. Az Üzemben felejtett, és gazdáikra hónapok óta hiába váró párok közül csak az én kicsi kezemre passzolt egy csinos, nyúlszőrrel bélelt bőrkesztyű, s amilyen sznob vagyok, hordom, ha lehet, mert olyan "fancy". Főnököm megkésett karácsonyi ajándéka :-) Amúgy félévente a közeli jótékonysági boltokba kerülnek azok a holmik, amikért nem jelentkeznek tulajdonosaik. Van egy zacskónyi, komplett karácsonyi ajándékhalom is, amit még nem gyűjtött be senki. Az ottfelejtett könyvekre általában lecsapok én, a szemüvegek, sálak, sapkák, elhagyott ruhaneműk kellő türelmi idő letelte után mennek a boltba. Igen, ruhaneműk, mert megesik, hogy valaki ruhát vesz, s nálunk felejti szatyrostul. Van egy kulcscsomó is: autókulcs, minden van rajta, meglehetősen kö...

Az év eleje óta enyhének nem nevezhető türelmetlenség gyötör. Mindenhez van kedvem, s semmihez sincs.  Attention span-em, mint egy aranyhalé. Komolyan. Belekapok kötésbe, rendezkedésbe, filmekbe, nem köt le semmi. Fejben blogolok, s mire leülnék a gép elé, valami más foglalkoztat. Örökbecsű mondatok szállnak el a semmibe. S amikor leülök, a bejegyzés túl hosszúra sikerül... végtelen locsifecsi, a felét kihúzom, nagy nulla a semmiről. *** Tovább kísérletezem új dolgokkal. Már amennyire van időm kísérletezni, mert akármennyire is igyekszem, az Üzemben a rutin mellett alig marad idő olyan hívságokra, mint kísérletezés. (Talán ha full time dolgoznék...?) A Vízkeresztkor készített glutén- és tejtermék mentes citromtorta itthon V.-nek ízlett, a bevitt fél torta is ízlett mindenkinek, de amikor már az Üzemben készítettem el ugyanazt, merev elutasításra talált a vevők részéről. Hiába, a benti eszközökkel nem nagyon lehet elég finomra darálni a főtt citromot/narancsot, ami a tortáh...

Az egyik kedvenc könyvem jelent meg magyarul ezzel a címmel. Időnként elolvasom újra, nagyon jó. Stefan Zweig írta, egy szegény postáskisasszony ismerkedik meg váratlanul felbukkant gazdag rokonainak köszönhetően a gondtalan élettel, hogy aztán visszakerüljön a nyomorba. Amiből aztán egy vele hasonlóan szegénysorban élő, volt katona oldalán próbál kitörni. Csak a cím miatt említettem meg. Mármint, hogy változás van, kissé megkavart fejjel átélt, riasztó, jó-rossz változás, illetve Változás: a Facebook-on már szerte kihirdettük, az uram majd' 16 év után megválik a Gyártól, vagyis azok tőle. S nemcsak tőle, mert szélnek eresztették a Game csoportot 22 emberrel, visszaút nincs. Hogy az uramat idézzem, azért nagyon fair módon jártak el: "Egyébként el kell ismerni, korrekten csinálják, jönnek szakértők beszélgetni velünk, külön tanácsadók egészségbiztosításhoz, külön nyugdíjhoz és külön adóhoz; lesz elhelyezkedést segítő tréning, és a végkielégítés mellé kaptunk 6 hét ...