"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tegnap este végre megjött az eső. Rendes, kitartó, nagyszemű eső, ami hangosan verte az ajtó előtti komposztos nylonzacskót, így kellően hangulatos körülmények között aludhattam el. Van valami megnyugtató az eső kopogásában, kár, hogy a friss levegőt nem tudtam beengedni mellé. Reggelre meghűvösödött az idő, a nap egész délelőtt hiába próbálta átmelegíteni a földet. Megteltek a madáritatók, sőt, Maska tálja is félig tele lett vízzel. Az előbb rajta kaptam, amint elgondolkozva nézte a napsütésben, enyhe szélben csillogóan remegő vizet. Na ja, az csak víz. Igen mohó jószág, ha megjelenek az ajtóban, egyből a kezemet nézi, van-e benne valami...? A hosszú hétvége lazán telt. Jobbára kötéssel, olvasással... S egy északír úttal. Pénteken V. végre visszakapta Böhömöt, szépen megcsinálták a sérült panelt, lemosták, lekenték a kocsit, ragyogott, sehol egy porszem, mehettünk Belfast mellé, Cultra-ba, az északírek éves rendes olaszautós találkozójára. Ahová most a déli Alfásokat is hívták, mondv...