"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Felvettek a Real Bread Ireland tagjai közé!!! Már régen elküldtem a jelentkezésemet, de folyamatosan bizonytalankodtam, hogy szóba állnak-e velem egyáltalán... mégsem vagyok (a többi taghoz képest pedig főleg nem) egy jelentős pék, nem tudom az eladott kenyereim számát feljebb tornászni, s a technikai dolgokban sem vagyok annyira profi, s inkább sütikben vagyok jó... De tegnap megkaptam az értesítést, hogy 8 másik jelentkezővel együtt felvettek a listára, fent vagyok a weboldalukon, s máris kaptam értesítést a newgyedévi összejövetelekről, s a zártkörű Facebook-oldalukról. Híztam két kilót, s körbeugráltam a szobát. Kétszer. *** Vettem egy olcsó kínai kisbaltát a helyi kertészboltban, hogy majd azzal vágom össze az ágakat, kihegyezem őket stb. Életlen volt, kérem szépen. Felhívtam a boltot (mert csak itthon vettem észre a gondot, a csomagolás kibontása után), hogy van-e élesítő-szolgáltatásuk, sajnos, nincs (hm). A helyiek tanácsa alapján egy jobb szerszámboltba m...

A harmadik napot kései keléssel kezdtük, mégis, szabadság van... Utána elmentünk a  Murchie's-ba reggelizni. Még utoljára vízitaxiztunk egyet, vissza a szállodába, ahol kijelentkeztünk. A kedvemért a városon át autózva megálltunk annál a konyhaboltnál , amit első nap láttam meg a kocsiból. Kihagyhatatlan! Alaposan bevásároltam kiszúrókból, konyhai ezmegazokból. Utána elmentünk megnézni a város egyik legmagasabb pontján lévő régi palotát , amit Kanada egyik leggazdagabb embere építtetett a késő 1880-as években. A ház gyönyörű, nagyon szépen rendbetartott, érdemes megnézni, hogyan élt a krém abban az időben. Semmi sem volt számukra elérhetetlen, rengeteg pénzt öltek a csodás szobákba, bútorokba, gazdagságuk legendás volt abban az időben. A Dunsmuir-család gazdagságuk ellenére azonban nem volt boldog: pereskedés, családi viszály, tragédiák keserítették meg az életüket. Úgy tűnt, két legboldogabb leszármazottjuk két leánygyermekük volt (a számos közül), akik (khm) barátnőik oldalán él...

Olyan furcsák a reggelek: V. már sötétben megy dolgozni, nem áll meg napfelkeltét nézni a parton, mert ahhoz már korai a fél 7. Sötét van, hűvösnek tűnik reggel az idő. Aztán délre megint meleg lesz, volt, hogy zokni nélkül dolgoztam. S volt, hogy V. szandálban jött el sétálni... Ugyanakkor reggel megy a fűtés (közbevetett örömhír, a cég csökkentette a gáz és az áram árát, hurrá!), s este is pulcsit veszek. A héten végre kertészkedtem is. Vettem egy kisbaltát, hogy a kivágott bokrot legallyazzam (szakszó!), s a vastagabb ágakból kis rudakat faraghassak majd, a virágágyás szegélyéhez. ("Nagyratörő terv" - mondta V., aki ismer.) Nos, a vásárolt balta életlen, egy hajszálat sem vágna el. Most nézem, hol élesíttethetném meg, mert a bolt ilyen szogáltatást nem kínált, s mert fenőkövem sincs.  Gallyazás helyett gazoltam, és a tavaszi virágokat ültettem el. A dublini, családi vállalkozás keretében 40 éve működő kertészettől rendelt növények a vártnál nagyobb mennyiségben ér...