Ma reggel átvert bennünket a Nap
Tőlünk igencsak szokatlan önfegyelemmel ma reggel szállítás után nem bújtunk vissza az ágyba (pedig be csábító volt! az a sok paplan-takaróréteg), hanem sétálni mentünk. Magunkra húztunk még egy réteg meleget, sapkát-kesztyűt, s irány a tengerpart. Kocsival. Tudom, tudom, miért nem gyalog tettük meg azt a párszáz métert... Ott aztán rájöttem, hogy a több réteg a lábaimon is elkelt volna, ezért sietős léptekkel indultunk neki a promenádnak. Nem voltunk egyedül, volt pár gyorsan baktató néni, és kutyasétáltató - egyikük kislapátot lóbált a kezében, kutyakaki felszedése céljából - igen dicséretes - bárcsak a járdákon is összeszednék, mert néhol életveszélyes nem földre szegezett tekintettel sétálni. A promenádon bámészkodva is lehet baktatni, nincs kaka. Amikor megálltam volna bámészkodni (szép fénysorok a távolban, aranyló fénycsík a horizonton) az uram közölte, ilyet ne tegyek, mert a lendületbe jött nagy testet nehéz ám megállítani... De azért csak érdekelni kezdte őt is az az aranyló ...