"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Elvileg már teljesen vissza kellett volna hogy álljak a rutinra, de nagyon nem megy... Ma például még a városba sem sikerült magamat elrugdalnom, hivatkozva a juj-de-nagy-hidegre, ami először -2, majd +2 fok volt... Ezzel már narancssárga riasztást vívott ki az íreknél. Erre tekinttel alaposan feltöltöttem a madáretetőket, de a rigókat és az ökörszemet sem zavarta a hideg, mindegyikük megfürdött a maga tálkájában. Közben New York-ban -12 fokok vannak, mégsem kap a szívéhez senki. Vagy legalábbis nem annyira, mint itt, az ilyen kis semmi hideg hallatán. Jó lenne itt is egy kis hó és hideg, talán még nem késő... hiszen értek már minket meglepetések februárban, sőt, Húsvét idején is. Némely virágom már kibújt a földből, így ki is raktam az egyik, különösen lelkes nárciszokkal teli virágkosarat az ajtó elé, hadd érje őket jobban a nap. Mert a nap az süt. S bár mára vártam, a Németországból megrendelt új kiszúróim sem érkeztek meg. Ez egészen lehervasztotta a sütési kedvemet. mert ...

Három napig "betanultam" Sebastian-nel. Türelmesen adagolta az információkat, van egy sűrűn teleírt kis jegyzettömböm, mankónak, a másikat még bővítve ő készíti elő nekem a keddi kezdéshez. Ha gond van, még az első héten hívhatom, kora reggel is, de aztán már nem lesz az országban. Javasolta, az első hetekben menjek be félórával előbb... Ööö, de ahhoz 4.55-kor kellene kelni.... ezen még gondolkodom, de mivel lassú vagyok még, lehet, hogy így kell tennem, tetszik, nem tetszik. Reggelente koránkelés, a meleg, és jóízűen szuszogó férj mellől kiosonás a fürdőbe, joghurt magányos bekanalazása a hírek kíséretében. Tea. Magányos autózás a sötétben a LUAS-hoz, újra a "munkába járok én is!" érzése. Az is marad. Nem tudom hitegetni magam, az első nap után nyilvánvaló volt, hogy ez munka . Semmi több. Bemegyek, lehúzom az óráimat, s kész. Kissé ellaposodott a kávézó. Kreatív megnyilvánulásokra nemigen lesz idő a sok-sok torta rendelés közepette. Mert rendelnek az emberek, főle...