Olvasnivaló a géptelen napok utánra - Emesének és Lacinak
A fel-felbukkanó gyomorbajok miatt távol tartottam magam a kávétól, már azt a napi reggeli egyet sem mertem meginni, amit eddig, helyette inkább teáztam. Ittam a finom zöldteákat, mindenféle herbateát, illatuk-ízük illik ehhez a nyirkos télutóhoz, a korán sötétedős estékhez. (Fenyegetőznek még hóval és faggyal, de ma határozottan tavaszias az idő, s teljes lendülettel nyílnak a kis nárciszok az ajtó előtt.) Ittam a matchát, néha matcha lattét, ha éppen olyan hangulatban voltam, hogy rászántam az időt egy rituális teakészítésre. De most megint jobb a gyomrom, gondoltam, ideje lendületet adni magamnak egy jó kávéval. Az új kávéfőző, amelyik a konyhapult sarkában trónol, körbevéve kísérőivel, nem az a fajta, amin az ember nyom egy gombot, s jön valami lé, függetlenül a kávé minőségétől, hanem meg kell adni a módját, s rájöttem, hogy én ezt végül is kedvelem. Azt, hogy ügyesen elhelyezve (német hatékonysággal) mindennek megvan a helye a gépen, kompakt, s ki van használva rajta minden kis z...