"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Igazából V. ötlete volt, hogy menjek le vele Cork-ba, s míg ő dolgozik, vegyek japán főzőórákat egy ott élő ír kollégája japán feleségétől. A hölgy ezzel szeretne később foglalkozni, s kérdései is lennének cégalapítással kapcsolatban, menjek le, biztos érdekes lesz. Már hetekkel korábban megmutatta nekem a netes hirdetést, amit eddig a Félcsöcsűn belül terjesztett a hölgy, s onnan érkező érdeklődőknek tartott órákat. Mivel a sikeres jótékonysági hét után lazább kövekezett, beleegyeztem. Igaz, kis izgalommal. Külön kellett leautóznunk, s ilyen messzire még nem vezettem (illetve, de, hm, elfeledtem az ominózus északi túránkat). Cork eddigi látogatásaink alkalmával elég sűrű forgalmú városnak tűnt, eddig mindig csak áthajtottunk rajta. De alaposan felkészültem, így hétfő reggel V. hitvesi csókkal elbúcsúzott, s lement Cork-ba, én pedig délután indultam utána. Úgy beszéltük meg, hogy részt veszek az első órán, ami végeztével ő is odajön a lakásra a hölgy férjével együtt. Tekintve,...

S már február van... Odakint egyre csak fúj, jelenleg egy Henry nevű vihar borogatja fel az emberek életét, szó szerint. A csodaszép Dark Hedges-nél kidőlt három öreg fa, Donegal-ban néhol nincs áram, és a nyugati oldalt hatalmas hullámok fenyegetik, le is beszélnek mindenkit, hogy kimenjen a tengerpartokra sétálni. Szerencsére a java nem a szigetet, hanem szegény Skóciát fenyegeti. Itt keleten legfeljebb csak az állandóan üvöltő szél zavarhatja a lakosokat. S nincs hideg. Az utcánkban lévő kertekben láttam nárciszt, krókuszt (nekem is kinyílt az első, akárcsak a mini nőszirmok), fürtös gyöngyikét, bőrlevelet, téltemetőt, hóvirágot, sőt, a tavalyról maradt virágkosaraimban a lobéliák túlélték a telet, s némelyik óvatosan, de virágzik. Arasznyi a medvehagyma! A telep bejáratánál virágzik a hanga. Ma hosszú hezitálás után megkurtítottam Margaretet, a rózsabokrot, s a közösségi kiskert fóliasátrában kiszedtem a földből a kornyadozó tavalyi paprikanövényeket, mert nincs értelme, hogy ...

A szabadnapomon természetesen esett. Vagyis inkább szakadt. Még sétálni sem tudtam kimenni, pedig megigértem a műtétje után lábadozó Trish-nek, hogy elsétálok hozzá, és együtt megyünk egy kört. Nem jött össze. Péntek este, a szavazás napján figyelmeztetést adott ki a megyére a magas hivatal, s valóban, olyan felhőszakadás volt, hogy csuda. Éjjel is rázendített párszor, szombat reggelre pedig mindent letépett levelek, ágak, virágok borítottak, és kis párafelhők homályosították el a levegőt - csak a választási műanyag plakátok vakítottak élénk fénnyel a villanyoszlopokon. Az újabb 12 órás műszak után (melyet főleg négy torta elkészítése foglalt le, egyenként 8 kilósak voltak, cukormázzal, egy új gyerekkönyv borítólapjának figuráival) már elég későn mentünk szavazni. Megint meglepett, hogy ceruzával (!) kellett behúznom az ikszet, s az is meglepő volt, hogy a lepedőnyi papírlapokat, összehajtás után a szavazóbiztos egy vonalzóvéggel kényszerítette a helyükre az urnában. Megtettü...

A múltkor futólag eszembe jutott, hogy a születésnapomból nem csináltunk nagy felhajtást, nem volt torta/gyertya, kocc - bár nem is szoktunk, mert jobbára hétköznapra esik, a lassan már megszokott karácsonyi őrület közepén, amikor félkész mézeskalácsházak borítják a lakás vízszintes felületeit, s tartósan lisztes minden pólóm elől, és folyamatosan sütiötletekről álmodozom, ahelyett, hogy megcsinálnám őket. Nem volt körítés, de volt ajándék, s nem panaszkodhattam. Az (egyik) ajándékomat az uram már novemberben hazahozta a budapesti reptérről, egy üveg, ritka finom Dalmore King Alexander III whisky formájában, amit hosszan kerülgettem, olyan szép volt a prezentálása, rendes kislányként nem vetettem rá magam, hanem tartogattam - s nem csalódtam, ízre is igencsak élvezetes. Mondtam, ez lesz az ajándékom, mert az ára bőven túlment azon az összegen, amit egy üveg italra költenék. Aztán a másik ajándékomat én rendeltem magamnak, egy újságcikk alapján. Már korábban hallot...

Akkor jöjjön a perzsa erőt adó csirkeleves. Ezt eszem harmadik napja, pedig csak fél adagot készítettem el. A recept egy bizonyos Sabrina Ghayour perzsa séf, az ő tehetségét dícséri. Annyit változtattam rajta, hogy nem árpagyöngyöt raktam bele, hanem hajdinát, mert az volt itthon, s mert a megkezdett zacskó alján éppen annyi hajdina maradt, amennyire szükségem volt. Így joggal dicsekedhetek a férjemnek, hogy megint sikerült valamit elhasználni a szekrényből, ami már régóta ott feküdt használatlanul. Hozzávalók 6 személyre: 3 evőkanál olívaolaj 4 csirke felsőcomb, vagy két egész csirkeláb 2 nagy vöröshagyma, apróra kockázva 3 fokhagymagerezd, apróra vágva 1 teáskanál őrölt kurkuma 175 g árpagyöngy (vagy hajdina) 75 g zöld lencse 2 liter víz 600 ml csirkeleves (kockából is jó) 1 kis csokor friss petrezselyem 1 kis csokor friss koriander 50 g friss spenótlevél 2 evőkanál író vagy 3 evőkanál görög joghurt (0 %-os) (ezt kihagytam, s helyette natúr...

Mostanában - a gyengélkedő gyomrom miatt is, no és a nyirkos hideg miatt - a levesekre vagyok "rákattanva". (Állj, ez így nem jó, nem vagyok tinédzser, mondjuk máshogyan.) A levesek a mániám. (Hm.) Gyomrom folyton valami forrót, erőset és lédúsat kíván. (Ez erőltetett.) Legszívesebben csak levest ennék. (Elmegy.) Folyton aranyló zsírkarikás csirkelevesekre vágytam, vagy zöldséglevesre, apróra kockázott, a lében fel-le ugráló zöldségdarabokra, éppen csak átfőtt sárgarépára, zellerre, a hosszas főzés ellenére szépen pirosló csilidarabokra, enyhe bizsergésre a nyelvtövön, a leves forrósága okozta kis izzadásra vágytam, úgyhogy bármilyen levesrecept került elém, kivágtam az újságból, s főztem. Zsidó penicillin, mindent-bele-zöldségleves, nem bántam. Most is ott rotyog egy a tűzhelyen, perzsa, erőt adó csirkelevesnek titulálták, érdekes illatú, az ízéről és a receptről majd holnap beszámolok. Az Irish Times hétvégi számában állandó rovattal rendelkezik egy Domini Kemp nev...

... lehetne rosszabb is, mondjuk, gyűjthetnél aranyékszert." - mondta az uram, amikor meglátta, hogyan tapogatom, lapozgatom izgatottan a sokadik szakácskönyvemet, amit nemrég rendeltem az Amazonról. Fogalmam sincs, hogy melyik kaját lesz hajlandó tolerálni Ferran Adria könyvéből, de azért mutogattam neki néhány ígéretes fotót... hátha azok a bűvös katalán ízek megteszik a magukét! Ma ökörfarokgulyást és házi kenyeret kap az én uram, német sörrel - nem utolsó sorban azért, mert megengedi, hogy hódoljak a gyűjtőszenvedélyemnek. A vaskos könyvet, amiből az ökörfarokgulyás receptjét vettem, feltűnő helyen helyeztem el a lakásban, a receptnél kinyitva, hogy lássa, használom is ám azokat a könyveket! A négyórás főzőcske után még medvehagymát is gyűjtöttünk a Powerscourt-vízesés felé, félúton, erdőszélről, most szépen el vannak ültetve egy nagy cserépbe, aztán, ha megbeszéltem Maskával a kert-dolgot, kikerülnek oda. Jött velük két páfrányszerűség is, őket egyből ledugtam a kis...