"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Húsvét hétfő, csendesek az utcák, még a szokásosnál is jobban. Úgy döntöttem, hogy a megszokott útvonal helyett inkább a promenádon fogok sétálni. Erős vagyok, felkelek korán, nem maradok ágyban, miután megzörren a csuklómon az óra. Manci - miután kitessékelem a tányérkája mellől -, egészen az első, ágait szinte a földig lógató telepi fenyőig kísér, s később kiderül, ott is vár meg, míg hazaérek.  A tengeren halványkék és ólomszürke csíkok húzódnak, de a tegnapi hideg eső már eltűnt, tiszta az idő, látni a Kish világítótornyot a távolban. A körülötte lévő sekély vízre szélerőmű farmot terveznek már egy ideje. Egyedüli sétáló vagyok, míg le nem érek a promenádra, csak egy futó liheg el mellettem, felfelé a dombnak. Lent azért már nagyobb az élet, mindjárt két kutyasétáltató öregember jön velem szemben, s meglep, hogy mindkettő köszön, és így váltuk egy-egy mondatot a remek időről. Ez feldob.  Halk, szinte csilingelő hang hallatszik a víz felől, apály van, a hullámok forgatta ki...

Amikor minden levél már színesedik körülöttünk, miről írjunk egy lazának kijelentett hétfő délelőtt? A tortákhoz való szárított gyümölcsök brandy-ben áznak, hamarosan sütni kezdem a következő három karácsonyi tortát. A sütitészta érik a hűtőben, Hálaadásnapi és unikornisra szóló megrendeléseim vannak, s nem árt majd pár karácsonyi sütit is sütni a piacra, amit csináltam, elfogytak hamar.  Már kinyomtattam két nagyalakú naptárlapot, hogy minden naphoz be tudjam írni, mit kell aznapra elkészíteni. Mert már olyan sok Post-It gyűlt fel a táblámon, hogy nem férnek el. Külön lap a telepiek rendeléseivel, külön az Üzemével és külön a piacra... Pandémia vagy sem, remek évem lesz ez, de kizárólag sütés szempontjából.. Kicsit röstellem is magam a nagy örömködésemmel, amikor az egyik telepi ismerősünk arra panaszkodik, hogy a kisgyerekük mennyire félénk, mert nincs vele egykorú babatársasága. Nem tud bölcsibe menni, gyakorlatilag csak az ablakon át lát más gyerekeket, akik mind idősebbek nála...

Éppen most próbáltam legépelni azoknak a látnivalóknak, érdekességeknek a listáját, amit Tokyo-ban és Kyoto-ban meg szeretnénk nézni. Sikerült kigolyóznom párat, ami nem feltétlenül szükséges, pl. nem szeretnék japán whisky-t kóstolni. Amit legutóbb merő lelkesedésből vettünk a dublini reptéren, az nem volt valami jó, hiába ajánlgatta a bácsi, sikerült kifognunk egy kevésbé sikerültet, így inkább hű maradok a skót füstösökhöz, s kajára költöm a pénzt. Kajáról jut eszembe, milyen fergetegesen finomat ettünk egy hete, múlt szombaton. Rég láttuk Trish-t, így a szokott módon összejöttünk egy Mi-történt-veled-az-elmúlt-hetekben? c. vacsorára. A Galito nevű portugál étterem nemrég nyílt egy kínai bolt helyén. Már hetek óta nézegettem a kirakatot, ami rendkívül vonzó, s bent, az ablaknál lévő asztalnál mindig ültek. Jó jel! A város FB-oldalán többen emlegették, jó véleménnyel. Először spanyol tapas-os helynek gondoltam, de aztán a menüből egyből kiderült (no és a sok portugá...

Tegnap, a piactól hazafelé jövet eltévedtem. Arra emlékeztem, hogy az Enniskerry felé vezető főúttal párhuzamosan van egy szép, keskeny kis utcácska, ami előbb-utóbb kivisz arra a szélesebb útra, ami a főútról balra kanyarodva, lakóházakat és golfpályát, majd szántóföldeket elhagyva egy dombon át Bray-be visz. Az volt a tervem,hogy lassú autózás során e kis mellékút mellett megcsodálom az ott lévő szép házakat (dream on), s megnézem, van-e bodzabokor valahol, javítani az egyre halványuló esélyét annak, hogy az idén még bodzaszörpöt készítek. E szűk úton jártunk már egyszer V.-vel, amikor a főút egy alkalommal víz alá került, erre felé kerültünk, de akkor térképpel... Most a jobban kijárt aszfaltot követtem, mint egy kissé megzavarodott postagalamb, a tájékozódási pontokat hol rosszul, hol jól követve, mindig balra tartva, mondván, Bray arra van. Csak éppen nem annyira balra... Egy idő után feltűnt, hogy folyamatosan felfelé kapaszkodom, szigorúan kettesben,...