"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az a hétvége ez, amikor emésztgetjük az adózás és az adó-előbefizetés okozta "örömöket". Még szerencse, hogy az időjárás szép langyos, napos, a telepi és a közeli fasorok nagyon szép színben díszlenek, főleg, amikor rájuk süt a nap, s ez feledteti ezeket. Valamint itt van az öt kismacska, amiket boldog-boldogtalan etet. Amikor ciccegésre megindulnak az ember felé, kajában reménykedve, az valami nagyon bájos látvány. Sajnos, akad gyerek (egy kislány!), aki megdobálta őket, s most megint fél a bátor kis fekete kandúr, aki eddig engedte magát simogatni. Öt kis szaros, a telep szélén lévő bokrosban alszanak, s ahogy nézem a megszaporodott számú műanyag edénykét a kerítés tövében, több hódolójuk is van. Pénteken késő este izgatottan ültünk a tévé előtt, ahová V. a laptopon át kivetítette a Youtube-on lévő élő közvetítést Arizona-ból. Zita barátnőnk diplomaátadása folyt a Grand Canyon University-ről. Két kemény év van mögötte, amíg lerakta a Masterst nővéri tanulmányokból. Csa...

Vagyok, vagyok! Csak mozgalmas napokat élünk mostanság. Mire észbekaptam, már megint betelt a határidőnapló az elkövetkező két-három hétre. Halloween, rendelések, felajánlások... Minden napra jut tenni/sütni/élveznivaló. Múlt hét elején sms-t kaptam, hogy önkéntességi lehetőségeket bemutató összejövetel lesz a Town Hall-ban, ahol a szervezetek képviselőivel találkozhatunk. (Nem tudom, írtam-e, de fel lehetett iratkozni a városi önkormányzat által biztosított telefonos szolgáltatásra, amiben különböző fontos eseményekről, vagy vészhelyzetekről értesítik az embert sms-ben. Ezt a szolgáltatást az áradásveszély és az ivóvízzel kapcsolatos problémák miatt vezették be, szerintem remek ötlet.) No, elmentünk, ráérősen, fél óra késéssel. Ugyanis azt gondoltam, ez amolyan börze lesz, asztalokkal, szórólapokkal, ahol kötetlen csevegés keretében érdeklődni lehet a lehetőségek iránt. Nem olyan volt. Először is, a Town Hall egészen máshol van, mint ahol sejtettük. A városi McDonalds felett van, csod...

Meghűvösödött az idő reggelente, már fűtünk. Újra, minden reggel olyan "jajdejóéletemvan"-érzés fog el, amikor a radiátor melengette langyos törülközőkbe csavarom magam. Napközben pedig süt a nap, csodaszép vénasszonyok nyara van, tegnap például rövidujjú pólóban mentem vásárolni, október ide, vagy oda. Siobhan-nál, a szomszédban, még virágzik a kert falára felfuttatott golgotavirág - ilyen növényt eddig szabadban egyedül az IMMA múzeum kertjében láttam, ahol terem is! S erre kiderül, hogy a szomszédomban is nő, rendkívül látványos virágaival. (forrás: juleslife.net) A napokban sűrűn gugliztam, ugyanis elindult az írországi Google StreetView, lehetett szórakozni. Megnéztem minden régi lakóhelyünket, munkahelyet. Ide, a telepre nem jöttek be, csak megfordult a kocsi a bejáratnál, de így is be lehet nézelődni a lakótömbökhöz. Bella (p.k.) ámuldozva mesélte, hogy ez számára mennyire felfoghatatlan és kicsit ijesztő, hogy a fiával egy kávézóban ülve, a fia telefonján megnézték,...

Ez a hét is sűrű lesz. Ma és holnap a Gyár megrendelése fog elkészülni - érett már egy ideje, az új román alkalmazott munkába állásának idejétől függött. A kínai és az északír ember munkakezdésével nem volt probléma, de a román srác papírjait elbarmoltál/elvesztették, húzódott az ügy rendesen, de most, végre, ezen is túlleszek. Az új alkalmazottakat köszöntő kis összejövetel lesz a Gyárban, 45 ember van a tágabb csoportban, nekik kell egy kis ünnepi süti. Szerda délelőtt aztán vásárlói mintacsoport tagjaként tea/kávé kóstolásra megyek. Na, ez új dolog, hónapokkal ezelőtt jelentkeztem még hozzájuk (Innovate Solutions), termékteszteket bonyolítgatnak, ehhez kerestek új embereket, az újságban találtam rájuk. Beküldtem az adataimat, de eddig még nem jött visszajelzés. Egyszer csak derült égből kaptam egy mailt, melyben a teázási/kávézási szokásaimról faggattak, majd jött a telefon, hogy volna-e kedvem akkor részt venni egy kétórás összejövetelen? Nem minden jelentkezőt választanak ki minde...

Vicces kép kisszínesként: A kikötő felé mutató táblán a Seacat kompcég felirata mellé valaki egy bájosan oldalra néző, fekete-fehér macskafejet ragasztott. (Felette pedig a Lisszaboni szerződés elutasítására felhívó poszterke látható. Folyik a kampányolás ezerrel. Meg is állapítottam, hogy az angol nyelvben a legundorítóbb a war, a rape szavak mellett a campaign.) *** V. megjött Frankfurt-ból, tele a (már-már megszokottnak mondható) panaszos történetekkel, kőfejű orkokról, szervezetlen fotózásokról... pedig azt hinné az ember, a németeknél azért van szervezettség. Még a fotókat sem láttam, mert munka volt, mindkettőnknek. Amiről hosszan lelkendezett, az a már említett szicíliai vendéglő volt, ahol padlizsánt evett, és marha carpaccio-t, s limoncello-t ivott, majd hálája jeléül megölelte a séfet. Hogy erre még a limoncellók előtt került-e sor, vagy utána, nem tudom :-) Másodszor is elmentek oda, nem csak a kaja miatt, hanem mert igazi olasz Limoncellot ígért két kollégájának a tulaj, am...

Mostanság szépen be vagyok osztva. Post-it-ok sora felragaszt-va a teendők közé, mikor mit kell megsütni. Tegnap gyömbértől volt illatos a lakás, ma vaníliaszagú lesz. Aprósütizek. Hat adag tészta dermed a hűtőben. A keddet a kávézó egy extra megrendelésével és 74 gingerbread men-nel töltöttem. Délelőtt jó alaposan bevásároltam a nagybaniban, s büszke voltam, mert nem csábultam el, s csak a szükséges dolgokat vettem meg, valamint egy jókora mosható lábtörlőt az előszobába, hogy végre ne egy felmosórongy szolgáljon ott piszokfogóként. Betty és Adhaímhin szépen elintéztek-megterveztek mindent a fesztiválra, így szombaton, piac után hamar megbeszéltük, ki mit süt, mikor adja le Adhaímhin házánál, hogyan dobozoljuk, apróságokat ki fog biztosítani, pl. tollakat, papírzacskókat... Csodák-csodája, Patricia egészen emberi és udvarias volt múlt szombaton, ahhoz képest, hogy egy héttel korábban majd levette a fejemet a vásárlók előtt, mert nem volt kéztörlő a WC-ben. Most maga szólt oda, hogy ny...

Ma reggel megörvendeztetett az uram azzal, hogy jelentette nekem, hogy mail-t kaptam Mr. Murphy-től. Nagyszerű. Remélhetőleg sikerül találkoznunk a sűrű hosszú hétvégén. Két hetem van a felkészülésre. *** A tegnap esti színház, The cripple of Inishmaan egészen jó volt. Mindjárt megérkezésünk után sikerült végigtaposnom tucatnyi békésen üldögélő ember lábán, táskáján (szűk volt a hely, ugye), hogy odavergődhessek a 13. sz. székhez, ami nekem jutott. Trish már ott ült a helyén, mint utólag kiderült, figyelmeztető sms-t küldött nekem, wc-n kuporgónak, hogy középen van egy folyosó, ott gond nélkül eljutok a székemig. Az sms-t nem hallottam meg, a folyosót pedig nem láttam meg a félhomályban, hanem udvariasan megkértem a sorban ülőket, az egyes széktől a tizenkettesig, hogy engedjenek a helyemre... A 6-os szék magasában rájöttem, hogy jé, ott van rés, sűrűn kértem elnézést, és az első felvonást égő arccal, pulcsimmal minél jobban eltakart arccal ültem végig... Mentségemre, nem ültem még sos...

Már éppen akartam mondani, hogy mostanság csendes napokat élünk, mire csörrent a telefon, s lehet, hogy lesz megint egy jókora megrendelés. Ráadásul az egyszerűbb fajtából, csont formájú sütiket kell - ha kell -, készíteni, egy kutyaeledel bemutatójára. Remélem, tényleg megrendelik, jól jön minden extra megrendelés! Ma csodás őszi napunk van, ugyanilyen szép volt vasárnap is, amikor elmentünk a World Food Festival-ra, a Marlay Park-ba. Jó alaposan körbeautóztatták velünk a parkot, a hátsó parkoló volt megnyitva a látogatók számára. De így legalább végigautózhattunk egy csodás úton, azt hiszem, Whitechurch road volt a neve, egyik oldalon a park fala, a keskeny kanyargós út túloldalán szép kis házak, amiknek láttán enyhe vágyakozás indult meg bennem. Bármennyire is az élet megrontója, azért szeretek saját házról ábrándozni. Szeretem Dublinnak ezeket az eldugott részeit, ahol hangulatos zugokat láthat az ember, ha kimozdul a megszokott környékről. Emlékszem, milyen szép utakat-helyeket lá...

Méééég mindig forralni kell a vizet. Vagyis vesszük a palackosat. Csak nem akar az a szennyezés eltűnni: http://www.braytowncouncil.ie/pages/news.php?g=5 *** Tegnap leültem a telefon mellé, és 30+20 perces várakozás után sikerült egy színházi jegyárust kagylóvégre kapnom. Először vagy foglalt volt, vagy kicsengett, de nem vette fel senki. Hiába volt odaírva, hogy 9.30-tól van nyitva a pénztár, 10-kor mondta bele először a géphang, hogy "minden vonalunk foglalt, kérjük, várjon". Még zenécske sem volt, csak percenként a monoton ismétlés. A jegyárus néni azonban kedves volt, bár elég enerváltnak tűnt a hangja alig félóra meló után. Amire akarunk menni, tudtam jegyet szerezni, nem feltétlenül oda, ahová ültem volna, de ne válogassunk, örüljünk, hogy egyáltalán eljutunk az előadásra. A felhozatal itt tekinthető meg: http://www.dublintheatrefestival.com/ Idén az Ulster Bank a fő szponzor. A következőkre megyünk: Gatz (7.30 órás darab, roppant érdekesnek ígérkezik), A Year of Magic...

Hajaj - tegnap megérkezett az idei színházi fesztivál brosúrája. Szép sötét, nyomdafesték szagú, zömök kis füzet. Átlapoztam, bejelöltem az érdekesebbeket, aztán összeadtam a jegyek árát, sóhaj, és úgy döntöttem, max. 3 előadás fér bele a keretbe. De V. azt mondta, nyugodtan menjek el az összes bejelöltre. Mondjuk, szeptember végén lesz 3 jókora megrendelésem esküvői aprósütikre, Myles most rendelt tőlem két tortát, a Gyárból is várok egy megrendelést... talán belefér. Ma elküldtem Trish-nek, nézze meg ő is, mihez volna kedve, menjünk együtt. V. is el akar jönni az egyikre, mégpedig arra, amire valószínűleg leghamarabb fognak elfogyni a jegyek: Vanessa Redgrave fog előadni egy másfél órás monológot, egy gyászoló írónő monológját. Angol színésznagyságok elég ritkán fordulnak meg errefelé, így általában aztán tolongás van a jegyekért - a pénztár holnap nyit, ha ma visszakapom a füzetet Trish-től, akkor én is rávetem magam a telefonra. Vagyis, dehogyis vetem. Reggel bevásárlás, sütéshez, ...