"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az előbb azt néztem, Manci farka vége hogyan rezeg ütemre, ahogy lefetyeli a tejet. Minekutána egy teljes napig távol volt, most alaposan odabújt az ölembe, hagyta, hogy megdögönyözzem, aztán kiszedtem belőle egy kisebb kullancsot, mert az idő enyhe, és ezek a dögök még ott vannak a fűben. Aztán eltűnt a már sötétedő délutánban, a feltámadó szélben, ugyanis közeledik a Bella vihar. Erős szelet és sok esőt hoz, de csak sárga a riasztás, mondhatni, a szokásos. A ma reggelt szokatlanul korai keléssel kezdtük, mert 8.25-kor V.-nek jelenése volt a tesztelőknél. Magánúton csináltatta, bár kapott egy üzenetet, hogy járna neki egy ingyenes, mivel Angliából jött haza, de arra gondoltunk, ha már megvan ez a közeli időpont, ne vegye el a helyet mástól. Sajnos, nem ment valami simán a dolog, a számgépes rendszert nem bírták beindítani, várták hozzá az Észak-Írországból (!) lejövő technikust, mivel északír fejlesztésű volt a rendszer. Szép tömeg (!) gyűlt össze a hotel alagsorában, így inkább a koc...

No, a cupcake-őrület 3 hónapja véget ért, az utolsó roham szerdán volt, letudtam becsülettel. Ha jól tudom, 600 ember fizetett elő a féláron kapható 6 cupcake-re a Citydeal -en keresztül, vagyis elvileg 3600 cupcake-et sütöttünk le. (Nem tudom, begyűjtötte-e minden feliratkozó őket, mert a főnököm még nem összesítette a papírokat.) Kedden egyfolytában a telefont kapkodtam, ráadásul megjelent sok üzletember, s mind reggelizni akart, így Paco folyamatosan kévát főzött, én csináltam a reggeliket, és nekem jutottak a telefonok is. De legalább alaposan begyakoroltam, mit mondjak ékes és udvarias angolsággal, akkor, amikor az ajánlat lejártának napján ötpercenként telefonált riadtan valaki, hogy "jaj, most jöttem rá, hogy ma lejár az ajánlat, mikor jöhetek a cupcake-jeimért?" Csak egy ember lelkébe másztam bele, sajnos. Mentségemre (?) legyen mondva, egyszerre próbáltam őt kiszolgálni, fogadni egy hívást, a szememet rajta tartani egy pár sülő tojáson, és egy biciklis futáron, aki ...

"This little country, that inspires the biggest things - your best days are still ahead. Our greatest triumphs -- in America and Ireland alike - are still to come. And, Ireland, if anyone ever says otherwise, if anybody ever tells you that your problems are too big, or your challenges are too great, that we can’t do something, that we shouldn’t even try - think about all that we’ve done together. Remember that whatever hardships the winter may bring, springtime is always just around the corner. And if they keep on arguing with you, just respond with a simple creed: Is féidir linn. Yes, we can. Yes, we can. Is féidir linn." Kérdés, de inkább legyen fogadás tárgya: Mikor fog ez megjelenni pólón? Mármint a "Is féidir linn" sor? Obamától. Már most irigylem a pólóárust, aki ebből csinál vagyont :-) Szépen tudnak beszélni a politikusok, de most már vagyok olyan vén (ha nem is tapasztalt, de kiokosított), hogy nem hiszem el, elsőre sem? Szép, tényleg szép ami...

Ettől a bakitól eltekintve a látogatás remekül folyt, a falucska, Moneygall, ahonnan Obama nagyapjának nagyapja származik, éppen fülig érő utcapartival ünnepli a sikeres látogatást. Már megvolt a kötelező csecsemőemelgetés, a lelkes helyiekkel való csevej és kézrázás, a Guinness-iszogatás , találkozás a kuzinokkal. Igazi, olajozottan folyó esemény ez, amit még a folyton megeredő eső sem tudott elrontani. Nagyon profi az elnök és a neje. Megint egy ír falucska, amely majd felkerül a térképre, mert onnan származik egy amerikai elnök. Remélem, tódulni fognak a turisták. Aztán nemrég beszéd az emberekkel tömött College Green-en, Dublinban - szem nem maradt szárazon, a lelkek lobogtak. Kis időre mindenki feldobódott, aztán majd oszlik a tömeg, tele lesznek a kocsmák, s holnap megint lehet akadálytalanul buszozni keresztül a városon. S lehet aggódni, hogy eléri-e a légteret az izlandi hamufelhő. Itt volt a királynő, itt volt a soros amerikai elnök. Csupa izgalom, ami megtörte a hétköznapok...