(már megint) Viharra készülve

Most éppen Storm Éowyn van soron. Már napok óta fenyegetik vele a szigetet. Szép lasacskán nyomul a sziget felé. Először csak a délnyugati csücsökre volt kiadva a riasztás, mostanra országos lett. 

Nem nagyon gondoltam bele, mit jelenthet egy vörös riasztás a pékek számára, de a WhatsApp csoportban sűrű a dialóg, hogy a klasszikusokat idézzem. Van, aki elmesélte, a múltkori naranysárga riasztáskor 40 %-kal esett a rendelése, forgalma. Más a 160 alkalmazott miatt aggódik, mert ennyien dolgoznak nála és szállítják a kenyereket. Azokat nem kényszerítheti az utakra. Ahogy a bejáró alkalmazottakat sem. 

Aztán ott van a mennyi kenyeret süssünk kérdése? Mennyi kelhet a boltoknak, kávézóknak, éttermeknek, ha nem nyitnak ki egy vagy fél napig? A nagyobb cégeknek sokkal nehezebb ezt kiszámolni, mint nekem, aki csak pár vekni miatt aggódhat. Mert elvileg a vihar elvonul péntek délben, vagy kora délután, de az idősebb kliensek a piacon hajlamosak még másnap is bezárkózva maradni... S előfordulhat áramszünet is... akkor bizony nem tudok sütni. 

Az iskolák, óvodák zárva lesznek. Boltok is, ki délben, ki kicsivel előbb nyit ki. A Tesco is zárva lesz, délig. V. sem megy dolgozni, aki lehet, otthon marad. Leáll minden tömegközlekedés, komp, vonat, busz, villamos. (Meg is nézném, hogy mennének át a LUAS-ok a hidakon, amikor időnkénti 130 km/h-ás széllökést ígérnek...) Repülőjáratok is elmaradnak, főleg a délelőtt indulók.

Már egymást követik a cikkek az újságban, kell-e fizetni az alkalmazottaknak erre a kényszer szabadnapra? Hogy kell felkészülni a viharra? A kisállatok/állattartók tulajait kérik, hogy engedjék be éjjelre az állatokat, vagy hozzák be őket a földekről, kertből. S legyen rajtuk azonosító vagy mikrocsip, ha elvesznének, elfutnának a viharban. Nálunk reggel 6 és 11 között várható a világvége, de nem aggódom Mantzi miatt, a régi háza úgy ki van tömve, hogy szinte belepasszol, mint dugó a palackba. Ott a bokrok védelmében nem éri baj. Eddig még minden vihart odakint vészelt át.

Így is, úgy is mennem kellett ma a Tesco-ba, ahol tömeg fogadott. Parkolót is alig találtam, csak jó hátul. Mintha Karácsony este lett volna, annyian voltak. Bevásároltam két napra, s a sütéshez, de láttam, volt, aki több vekni kenyeret is vett. Már régi a viccként emlegetik ilyenkor, hogy kenyér és wc-papír, s egy doboz tej kell.

A kertben lepakoltam mindent a földre, madáretetők is leakasztva. Sajnos, a legszebb, amit ajándékba kaptam, már a korábbi vihar során megsérült, most kezemben maradt egy eleme. A madarak szeretik, teteje van, szárazon marad benne a kaja, de sajnos, az időjárás és a mókus sem kíméli. Kapaszkodik rajta, karmolja... A múltkor, amikor megint rajtakaptam, hogy eszi a madárkaját, olyan gyorsan léptem oda a nyitott ajtóból, hogy nem tudott időben elmenekülni, s gyakorlatilag pánikjában beleszorult az etetőbe, én pedig megragadtam a farkát, amit végül kirántott a kezemből s szinte leesett az etetőről. 

Aztán van egy kis egér is, amelyik tegnap egy rigó és egy erdei pinty társaságában túrta fel az összesöpört levelek, ágak, lehullott tobozok halmát. Néha meg-megijedt a madaraktól, de néhány arasznyira volt tőlük, s azok nem bántották. Szét is terült a halom. De most már nem söprök, majd vihar után.

Amíg eső nem lesz, s nem nyomja be a szél az esővizet az ablakkeret mentén, addig nem aggódom. Már virágláda sincs a falon, hogy legyen amit lelök hozzánk a szél.

Addig is, ezen a weboldalon lehet nézni, hogyan közeledik a szélvihar. Nem lennék most hajósok helyében...

Blue Monday

Múlt héten, míg apám a 82. születésnapját ünnepelte, nekem korán kellett menni fogorvoshoz: első voltam a székben. Még csak csiklandozta az ég alját a rózsaujjú hajnal, amikor autóztunk a tenger felé... Rosszul aludtam, hülye vagyok, tudtam, hogy minden rendben, de többször felébredtem, vagy azt álmodtam, hogy elkésünk, és rohanni kell... Ehhez képest a fogdoki megdicsért, hogy minden milyen szépen rendben van tartva, még a leghátsóbb eldugott fogaim is, ki is húztam magam. Rágom a masztikát rendesen, meg is látszik. Köszönte a karácsonykor vitt sütiket, s kérdezte, melyik a legjobb süti, muszáj volt elmagyarázni, hogy dekorált sütiket készítek, de szerintem a meggyes/csokicseppes a legjobb süteményem. Nem kis büszkeséggel tereltem őt az Instagram oldalamra, s mire eljöttem, már volt egy új követőm.

Mivel Rosa még a szereldében volt, V. továbbautózott az én autómmal munkába, én pedig jöttem haza DART-tal. Kelt fel a nap, muszáj volt lefényképezni, a sajnos, koszos ablakon át: csodás volt a látvány Killiney-nál, a reggeli ropogós fényektől ölelve kutyasétáltatókat láttam, egy elszánt úszót, s elfordulva ettől a látványtól megnézhettem a sok vitát kiváltó új lakótelepet a városkánk szélén: gyakorlatilag köpésre épül a tengertől, a folyótól, ártéren! (Vízszintemelkedés, áradás figyelmen kívül helyezve.) Szürkésfehér lakótömbök, a régi György-korabeli épületek minden szépségétől megfosztott, modernizált, higiénikus másolatai, vagyonért. A hátsó házsorban már laknak, a többszintes épületeket még csak most építik. Egymás szájába nyúló ablakok, a szokásos.

Elszoktam a reggeli jó levegőtől, a minden-friss érzéstől, ahogy ballagtam haza a még nedves utcán, muszáj volt bemenni egy lélekmelegítő kávéért a Nine-ba, mert kissé alulöltöztem. Salvatorét láttam meg a konyhában, lelkesen integettünk egymásnak: még réges-régen jártunk abba a kicsi olasz étterembe, ahol ő volt a szakács. Aztán elköltözött a városból, de mint kiderült, most újra itt él, s hurrá, a Nine-ban főz. A hétvégén már be is mentünk, hogy együnk a tiramisujából. Hamarosan lesz vacsoraest, megyünk!

A reggelek langyosabbak, aznap pl. 12 fok lett délre. Láttam már kinyílt nárciszt, s még a kevésbé napos Albert Walk-on is kétarasznyiak már a nárciszok, s virágoznak a bőrlevelek. A kertben ma vadul kergetőztek a mókusok, felrúgva egy vizesedényt. Lassan fel kellene raknom a madárodút is a falra.. Muszáj volt lehülyéznem magamat, hogy miért nem megyek el sétálni, amikor ilyen jó a levegő? Reggel még, amikor kelni kell(ene), még mindig sötét van, de talán iskolakezdés ideje előtt már érdemes lenne kimenni... Hm...

Később a hold volt nagyon mutatós aznap az égen, de nem sikerült lefényképeznem. 

Elaine-ék volt lakásába beköltözött a hölgy, jött a bútorszállító, költöztető, míg piacon voltam, V. már látta is a hölgyet. Gondolkodtunk, hogy bemutatkozzunk-e neki, de nyilván megkapta a kukatároló kódját s az egyéb infókat is a telepről... Nem tudom, meséltem-e, de a szomszéd srác, Tom, kérdezte tőlem, hogy van-e Mantzi-nak ilyen automata etetőgépe... Mert hogy hallja, amint úgy negyedóránként hangos kerregéssel zörög a gép, és adagol... Tiltakoztam, hogy olyan nincs, Mantzi az ajtó előtt eszik, nem kap ilyen etetőgépet, hiszen nem is jöhet be a lakásba enni.

Csak pár órával később jutott eszembe, s ezt később sikerült neki is elmondanom, hogy a felettük lakó idős hölgy, aki már nagyon nehezen mozogg, nos, az ő szintén nagyon öreg vörös macskájának lehet ilyen gépe, annak a zörgését hallják. Mert nyilván a néni nem fog kínlódva leballagni a lépcsőn az emeleti hálószóbából, hogy a macska ehessen. 

Azt hiszem, ez elég sokat elmond az itteni lakások hangszigeteléséről.

De jut eszembe, lassan megyek is, megetetni Mantzit. Nemsokára 18 óra, ilyenkor már rendesen az ajtó előtt toporog, vacsorára várva. Néha beengedem tíz percre, a sarki fotelben babusgatom kicsit, hagyom, hogy a dorombolása rezegtesse a kezemet. Fúrja a fejét a tenyerembe, vakargassam, gyürkésszem a füleit. S hangosan tiltakozik, amikor felnyalábolom a most már 5 kilós testét, és kirakom. Sajnos, hanyagolja az új házát, a régiben alszik. A hidegfront idején kibéleltem azt is, az újat is, de alighanem a régit jobban szereti, mert inkább barlangszerű.