"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Két nap alatt lett kész. A falak, a mennyezet, a radiátor, a skirting board mind-mind újrafestve. Magnólia színű fal (tudom, tudom, de nem mertem egyénieskedni szín terén), krémszínű csempe körben, új mágneses késtartó (amit már hónapokkal ezelőtt megvettem, csak egy szakértő kézre várt, hogy felkerüljön a helyére). Új fénycsövek, világítás is van, LED-es, most olyan világosság van ott, hogy valószínűleg visszaköltözöm dekoráláskor a konyhába. Nagyon boldog vagyok! Ez is a Black Marble Home Renovation ügyességét dicséri. S hogy még legyen valami szépség, ide rakom az amarillisz napsütötte képét. Igen, ilyen selymesen világító puha csíkok díszítik a belsejét. 

Tegnap este végre megjött az eső. Rendes, kitartó, nagyszemű eső, ami hangosan verte az ajtó előtti komposztos nylonzacskót, így kellően hangulatos körülmények között aludhattam el. Van valami megnyugtató az eső kopogásában, kár, hogy a friss levegőt nem tudtam beengedni mellé. Reggelre meghűvösödött az idő, a nap egész délelőtt hiába próbálta átmelegíteni a földet. Megteltek a madáritatók, sőt, Maska tálja is félig tele lett vízzel. Az előbb rajta kaptam, amint elgondolkozva nézte a napsütésben, enyhe szélben csillogóan remegő vizet. Na ja, az csak víz. Igen mohó jószág, ha megjelenek az ajtóban, egyből a kezemet nézi, van-e benne valami...? A hosszú hétvége lazán telt. Jobbára kötéssel, olvasással... S egy északír úttal. Pénteken V. végre visszakapta Böhömöt, szépen megcsinálták a sérült panelt, lemosták, lekenték a kocsit, ragyogott, sehol egy porszem, mehettünk Belfast mellé, Cultra-ba, az északírek éves rendes olaszautós találkozójára. Ahová most a déli Alfásokat is hívták, mondv...

Ugye, szép ? Ráadásul praktikus. Még boldogult deli asszisztens (a.k.a. designer sandwichmaker, hahaha) koromban tanultam meg a színkódolt vágódeszkák fontosságát. Úgyhogy amikor tegnap megláttam őt az újságban, azonnal döntöttem: nekem ilyen KELL. S most az ajándékbónból futotta is. Ma lelkifurdalás nélkül dobtam a műanyagos reciklálós zsákba régi, meggyötört, karcosra vágott "deszkámat". Remélem, ettől a készlettől a higiénikus is el lesz bűvölve, majd ha jön legközelebb. Vagdosásra fel!