Van-e macska a Bayeux-i kárpiton? avagy figyelemelterelés
Lassan letelnek a döbbenet, a mély gyász napjai, jön helyette más, amivel foglalkozni kell. Egy dokumentumfilm után hosszan olvasgatok, s próbálom kideríteni, hogy a sok ábrázolt háziállat között van-e macska hímezve a Bayeux-i kárpitra? Ez elvezet annak az étteremnek a weboldalára, ahol a kárpitot egykor őrző katedrális mögött azt a finom sajt/felvágott tálat ettük. Hol aludtunk akkor este? Gyötröm az agyam, elveszve a múltban, s nem tudom felidézni, pedig sok apróság megragadt a fejemben. Esett az eső, azt tudom... Arról az útról nem írtam útinaplót, vajon miért nem? Próbálok olyan dolgokkal foglalkozni, amik örömet okoznak, s minden mást félretolni a látómezőmből. Már ha lehet. Sajnos, nem mindig lehet. (Váratlan dolgok lépnek be az életünkbe, amire először csak pislogunk, riadt nyulakként, főleg én, s amire csak lassan óvatos lépésekkel találjuk meg a lehetséges megoldást.) Hazudnék, ha azt mondanám, hogy híreket nem nézek, csak szalagcímeket. Még mindig nem vagyok elég fegyel...