"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Megint egy kora reggel, amikor a világ körülöttem lévő fele édesdeden alszik, a madarak odakint csivognak, én egyedül fent, párnákkal feltámasztva, mint egy haldokló grófnő, bár haldokló grófnőknek nem szokta laptop melengetni a térdét, úgyhogy ez nem volt egy jó hasonlat. A derekam eltűnt, egyelőre kis pöfeteg vagyok, nem férek egy nadrágomba sem bele, a pizsamakorc csak szorítaná érzékeny részeimet, így hálóingben bolyongok, óvó mozdulattal tartva a hasamat, akárhová megyek. Kiegyenesedni ki tudok, ha muszáj, de nem teszem, mert még még minden kissé merev, ha nem is fáj. Úgy tele vagyok ragasztgatva tapaszokkal és géznégyszögekkel, mint egy háborús hős, aki sikertelenül átvetette magát a golyózáporon. Tapaszcsere két nap múlva, addig csendben érek az első zuhanyozásra. Remélem, nem lesz bukém. Nem várom a zuhanyt, mert utálok tapadós ragtapaszokat vékonyka bőrömről lefejteni, de nem szabad nyafogni, így is szépen alakulok. A kórházban kapott kezelés nagyon profi volt, ha nem...

Jelenleg úgy nézek ki, mint egy droid, némileg elszúrt vezeték-elrendezéssel. Egy Holter-monitor van rám aggatva, ami 24 órán át figyeli a szívműködésemet. Zsinórok mindenhol, ha nem gyömöszkölöm a zsebembe, egy adag vezeték a térdemig lóg. Ez lett a neurológusnál tett látogatás eredménye... nem lett vége a kórházba járásnak, korántsem. Ő alaposan kikérdezett - a piacon való munkálkodásomat pl. nagyon érdekesnek találta, de ettől még nem fogok neki hálából sütit vinni. Megcsinálta rajtam ugyanazokat a vizsgálatokat, amiket a háziorvos. Meghallgatta az időváltozással kapcsolatos panaszaimat. Megmutatta nekem a magammal vitt cd-n lévő képeket az agyamról. (Szép, érdekes, de főleg az összevissza fogaim látványa kötött le.) Majd felírt mindenféle vizsgálatot. Öööö, kellenek nekem ezek? Igen, a végére kell járni, mi okozta az "epizódot". Csudás. Valamint szedjek aszpirint (felírta, hurrá), menni kell majd glükőzszintet és koleszterinszintet méretni, ezt a háziorvosnál, megnézik u...

Elnézést, amiért mindenki sikerrel ráhoztam a frászt... Elég vad képek cikáztak a fejemben a hétvégén, de szerencsére - lelövöm a poént -, semmi bajom. Ez az elmúlt 6 óra alatt derült ki. Azalatt megjártam a háziorvosomat, illetve egy újat, mert a megszokott nem ért rá, csak a munkatársa. Ő (Dr. Kelly, fiatal szőke nő), kellően ümmögött és ámmogott, amikor előadtam a drámámat. Megnézett mindent, szemembe bele világított, szemfenékvizsgálat, egyensúlyvizsgálat, hol itt ütögetett meg a kis kalapácsával, hol ott. Mindenem működött. A zsibbadás és főleg a beszédösszekavarás zavarta, de végül annyiban maradtunk, hogy nem talál bennem semmi hibát, ellenben továbbküld egy a közeli kórházba, ahol - ha fizetek, mint a katonatiszt -, remek ellátásban lesz részem. Az általa írt levélkével mentem az ottani ER-hoz, vagyis itt az A+E-hez (Accident and Emergency-hez), ahol megint csak alaposan kikérdezett egy nővér, először főleg a biztosításom részleteiről, s csak azután a problémámról. Hogy hú, mi...