"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tegnap egy elszúrt napom volt. Reggel visszaludtam szállítás után, nem tett jót, ugyanis jött a front, így fejfájósan ébredtem. A heti bevásárlást - és itthoni kipakolást - dörgő-villámló felhőszakadás kísérte, aggódtam is a zöldikéért. (De aztán írogatás közben láttam, hogy lerepült a földre, a lehullott magvak között bogarászott, lassacskán, de azért evett-ivott, és szárazak voltak a tollai. Talán megmarad.) Még a nagy eső idején kirohantam a postáért, na, voltak meglepetések, amikor bontogattam a borítékokat. Számla management fee-ről, telefonos riasztószolgálatról, éves befizetések - alig állt helyre a nyaralás után a bankszámlánk lelkiállapota, megérkeznek ezek a számlák. Ráadásul Böhömre biztosítást kell fizetni, majd október végéig V.-nek az adóját is intéznie kell, kiváncsi vagyok, mikor jelentkezik a könyvelő ezzel kapcsolatban, remélem, nem az utolsó héten. Novemberben aztán Focisra is kell a biztosítás... V. idei vállveregetése a Gyárban a vártnál visszafogottabbra sikerült,...

Ej, gond van. Beteg az egyik zöldike. Reggel a szomszéd napsütötte klematiszának egyik vaskosabb ágán aludt - gondoltam én. Jajdekisaranyos - mutattam V.-nek, nézd, hogy élvezi a napsütést, felfújt gombócként, félrebiccentett fejjel. Csak az volt gyanús, hogy olyan pihegve lélegzik. Amikor jött az árnyék, zöldike odébbvonult a fénnyel. Aztán eltűnt. Közben fürödtem, nem volt időm madarat lesni. Az imént, amikor a gép elé ültem, tűnt fel az etető alatt, nehézkesen mozogva, alig bírta tartani magát, lassan csipegette fel a földre hullott magokat. Most pedig a kerti fal hatalmas borostyánpaplanán ül, háttal a napnak, melengeti magát. Szegénykém, az jó jel, hogy eszik, de mitől ilyen kába, ilyen bizonytalan? Raktam ki egy marék magot az etető alá, hogy ne kelljen az üres héjak között keresgélnie, és majd a vizüket is frissítem, ha inni akarna... de most nem merek ajtót nyitogatni, nehogy megijesszem, hiába ül a háznak háttal, süketnek nem süket. *** Fél 2. Már kész a két gingerbread tömb, ...

Ebben a hónapban rekord bevételem lesz a piacon. Egyrészt, mert öt szombat esett bele, másrészt, mert többen nyaraltak, és őket helyettesíteni kellett. Vagyis készíthettem-árulhattam olyasmit, amit máskor másvalaki csinál, mondhatni, más monopóliuma. Szeptember első hetében is csinálok majd ilyesmit, pl. piskótát, amit eddig más csinált. Valamint megígértem Olive-nak, aki a biocsirkét árulja, hogy megveszek tőle hetente egy-egy megmaradt csirkét 14 euróért (ha megmarad, mert legtöbbször elfogy mind a 25), és csinálok valami csirkés kaját, körettel, szépen elrendezem alutálcán, és árulni fogom. Ha nem kel el, az lesz az ebédünk, V.-nek és nekem. Nagy meglepetésünkre, tegnap nemcsak Mavis 8 palack limonádéja, hanem az én 8 palackom is elfogyott. Kérték, ezután is csak csináljak ennyit. Odamentem Elsie-hez, és mondtam neki, hogy múltkor alig félóra gondolkodás után jöttem rá, honnan is ismerős a fia. Erre elújságolta, hogy Stanley ma este és hétfőn is szerepel egy kétrészes ír tv-filmben,...