"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma reggel még tíz óra sem volt, amikorra hazaértem, és már megjártam Tolnát-Baranyát. Na jó, csak a kávézót (ahol begyűjtöttem a végre-végre megérkezett celofánomat, és leadtam a sürgősséggel elkészített cukormáz-medvét), majd a nagybanit, a hétvégi piaci partira és a sütéshez vettem cuccokat. Utána a Tesco következett, újabb doboznyi cucc, és elcsábultam, mert virslit vettem magamnak reggelire. Khm-hm. Én megjöttem, az uram idulni készült. Lehet, hogy korábban kellene kelni, több férne a napba? Szebb dolgokat látnék? Van a környékben valami vonzó, és otthonias, amikor még nem nyüzsög tömeg az utcákon, s nem veri fel iskolások csivitje a csendet. Kint a levegő most olyan, mintha szivacson át lélegeznék. Nehéz, esőt ígérő. Felhők mindenütt, majdnem őszies hangulat. De eső sehol. Egyes megyékben már víztakarékosságra szólították fel a lakosságot. ÍRORSZÁGBAN! Az imént kivettem a következő virslit a csomagból. A nylonborításon vádlóan ott áll: egy virsli 253 kalória. Aztamindenit. A regge...

Eső nem esett... Az idő ellenben kellemesen meleg volt, így kihasználva a fényt, Maska figyelő tekintétől kísérve a lépcsőn ülve, megkötöttem az első sapkácskákat az Innocent Smoothies Big Knit-jére. A sapkákat majd később a boltokban, a smoothies-palackok kupakjára húzva lehet viszontlátni. Találtam két lelkes modellt, akik szívesen vállalkoztak a sapkák bemutatására. A megkoronázott, és harsány röhögés kíséretében bemutatott modelleket látva az uramban felmerült a kérdés, hogy hány éves is a kedves felesége... (A Big Knit-ről itt lehet mindenféle információt olvasni.)

végre esni fog, másfél hét szárazság után, ahogy ígérik , kiülök a lépcsőre, és áhítattal nézni fogom az esőt. Már csak kétarasznyi víztartalék van a nagy műanyag szemetesben, ami a kertben gyűjt(ené) a vizet. Minden este locsolok...

Gondolom, minden házasságban vannak receptek, amit "anyám azt úgy csinálja" felkiáltással vezet fel a férj, és az asszony vért izzad, hogy a mama által produkált ízeket rekonstruálni tudja. S gyakran a végeredmény nem éri el a szintet, "jó, jó, de valahogy... anyámé másmilyen" jön az ítélet vacsorakor. Vért izzadni nem szeretek, a kritikát elég nehezen bírom, főleg, ha a konyhatündérségemet érinti, és az ilyen "jó, jó, de..." kezdetű helyzeteket kerülöm, ezért például nem vagyok hajlandó töltött káposztával, zserbóval és vargabélessel kísérletezni, azt anyósom jobban tudja, ezeket az ételeket V. akkor élvezheti, amikor ellátogatunk a szüleihez. Amikor a vendégekkel a Green's Berry farmon jártunk, eper- és egyéb finomságok vásárlása végett, V. vetetett velem egy doboz egrest, mondván, egreslevest szeretne enni. Hö. Már sejtettem, mi lesz, mert sosem csináltam gyümölcslevest neki, pedig szereti. Vacsorának nem elég laktató, vasárnapi ebéd nálunk régóta n...

Ma egy hete, hogy utoljára esett. Mire hazaértünk a Mondello Park-ból, ahol az Apák napi Classic Car Live show-n vettünk részt, a többi Alfás megszállottal együtt, a növényeim legtöbbje már hervadtan pihegett. Alig vártam, hogy odébb mozduljon a nap, s meglocsolhassam őket. Csodás meleg volt ma is, felhő sehol, egész héten gond nélkül szárítottam a mosást a kertben. Hihetetlen, de hajszál híján elmulasztottuk ezt az eseményt, mert az uram úgy gondolta (megkérdezésem nélkül), hogy nekem biztos nem lesz kedvem kimozdulni az eseménydús hét, és a tegnapi "bravúr" után... Igaz, hogy későn indultunk el, mert a kora reggeli reptéri menet után még neki is ki kellett aludnia magát, de azért éppen a felvonulásra még odaértünk. Amire ő nem iratkozott fel... "mert neked úgysem lesz kedved..." Így nem volt sem sorszáma, sem matrica a kocsi szélvédőjén - szerencsére az írek rugalmas népek, nekik a hatalmas, poros Alfa látványa elég volt ahhoz, hogy szó nélkül beengedjék a pálya ...