Kincs a zacskóban
Apránként fogynak a dobozok a nappaliból, a félrerakott, "majd-később-foglalkozunk-velük" cuccok dobozai. A hétvégén diót pucoltam, két nagy adaggal kaptunk egy barátnőm szüleitől, igazi soproni dió, bio, csodaszép, könnyű volt pucolni, nem tett benne kárt az a másfél év, amíg a nappali sarkában lakott bedobozolva. V. már rendelt mágnáspitét, s ha egyszer újra beindul a piac, majd oda is lehet diósat csinálni. Egészen mindfulness élményt adott a munka: marokszám kiszedni a diót a zsákból egy tálcára, a késsel szétroppantani a két felét, aztán amikor megtelt a tálca, a felekből kibújtatni a diónegyedeket-feleket. Régen nagyapám nagy körítéssel pucolt diót: saját fájuk volt a kertben, vagyis, hogyan fogalmazzak: a szomszéd fája volt, de átlógott néhány ág hozzánk, s bőven esett a mi gyepünkre is. A szomszédok nem bánták, ha nagyanyám összeszedi a diót, jutott is, maradt is... nekünk jól jött. Nagyapám letelepedett egy kissámlira, s a hokedlire rakott deszkán, a mérleg egykilós ...