"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma hajnalban olyan durva, émelygéses, elfehéredős migrén ébresztett, amilyen utoljára az erdélyi út alatt, tehát több mint egy éve köszöntött rám. A megváltó eső délelőtt érkezett meg, azóta is kitartóan esik, én pedig kissé tompán nézek kifelé a fejemből, riadtan befelé figyelve. A "munka-élet" egyensúly mostanság mindkettőnknek a munka irányába dől. V. most egész hétvégén dolgozik, a japánok is hozzá igazítják a munkaidejüket, mert szoros a határidő, össze kell hangolni a munkát, legyenek akármelyik földrészen is. Mostanság az uram tizenkétórázik... Én pedig már hetek óta nem tudok összeszervezni egy kávézást egyik volt kolléganőmmel, mert vagy ő van elhavazva, vagy én. Ő is süt... Ha marosan elvonszolom magam a bolt felé, vajat venni, mert felajánlottam, hogy hétfő reggelre megsütöm-dekorálom azt a tortát, amit a National Library rendelt, egy William Butler Yeats-szel kapcsolatos fotózásra. Főnököm kissé aggódott, hogy a kollégáim nem fogják tudni elég szépre megcsinálni a...

... a jutalomként elfogyasztott ünnepi cigánymeggy-pálinka első kortyja (?), sőt, enyhe hatást vélek felfedezni (melegség a gyomorban, bizonytalanság az ujjbegyekben :-)), de ezt azért még megírom, hiába van késő: mert olyan büszke vagyok magamra! Igaz, hogy kitartóan a zuram Böhömének fenekében hajtva, de elvezettem Északra, a Giant's Causeway-ig, szépen fel Belfast-ig (útközben vágyakozó pillantást vetve a lisburn-i bevásárlóközpontra, ahol remek csokikat lehet kapni a sütéshez ;-)), majd át Belfast szépnek nem nevezhető központján, majd Larne kikötővárosa után végig az A2-es csodás úton... Időnként még arra is volt érkezésem, hogy Skócia nem is annyira messziben ködlő kék partjai felé futó pillantásokat és sóhajokat vessek - wow, micsoda költői vénát ad ez a cigánymeggy pálesz! -, szóval, Focis alattam, Laci és Dóri velem egy kocsiban, és elvezettem fel... oda, és haza... S ezen a fegyvertényen még az sem csorbít, hogy induláskor, miután leadtam cuccaimat a piacon, és futólag me...

Az NCT sikerült, hurrá, csont nélkül átment a Focis. Előtte V.-vel elmentünk a sarkon lévő autósboltba, s kicserélte a hibás égőt. Én kértem, hogy hadd menjek egyedül, a fenébe is, meg kell tudnom oldani, hogy eltaláljak vadidegen helyre Dublinban, ahová még sosem vezettem. El is találtam. De mivel én izgulós ember vagyok, előtte azért hajnalban felébredtem, hogy juj, ma hová megyek, s a gyomrom jelezte, hogy aggódom. Utána persze, csak nevettem magamon. S azon is, hogy alig bírtam levergődni hazafelé jövet az M50-esre az út fölötti körforgalomból, az utolsó pillanatban végrehajtandó sávváltás nem ment, főleg, hogy egy termetes teherautó volt mellettem, így jónak láttam, ha fordulok még egyet, s immáron üres sávban kanyarodok le az M50-esre. Nekem ez mind új, mind élmény, mind "achievement". Mint az is az volt, hogy leautóztattam vendégeinket, egy négytagú családot a Powerscourt-vízeséshez, s csak igen kevésszer jutott eszembe útközben, hogy mi van, ha hülyeséget csinálok, ké...

Szöszözünk. A hosszú hazaút miatt V. kérte, ássam elő az ír jogosítványát. Megtaláltam - hiába no, mégis csak én iktatok ebben a családban. Örvendezésem nem tartott sokáig. A 10 éves jogsija lejárt. Kisebb szívroham kerülgetett, egészen addig, amíg kiderült, hogy gond nélkül meghosszabbítható, két fotó, egy kitöltött formanyomtatvány és némi pénz birtokában. Csak időre kész is legyen! A fenének hiányzanak az ilyen utolsó percben való rohangálások. S megtaláltam a kékfestő kereskedő kártyáját is. *** A konyhai mosogató megunta az abúzust, s eldugult. Alighanem nem ez az első alkalom, mert Ede hagyott ránk egy kis lefolyó-tisztító kézi készüléket, amivel alaposan át lehet fújatni, mosatni a csöveket. Nem hatott. Végül a Mr. Muscle tisztítóhabhoz fordultam, ami hosszas agyusztálás után volt csak hajlandó lefolyni a csőbe. A lefolyó környéke ragyogóan tiszta lett tőle, gondolom, marta rendesen, de a szmötyi csak részben tűnt el. A kezelés nem volt elég, minden mosogatás után alapos fújás s...

Lassan 3 éve lesz, hogy 3, egymást követő bukás, majd 5 év kihagyás után újra belevágtam a vezetni tanulásba. Már hónapok óta tanulgattam, újra-tanultam a dolgokat, de egyedül vezetni sehogy sem mertem. Arra addig az alapokat öt évvel korábban belém nevelő John (drága John!), a türelmes új oktatóm, David, és a fenekemet folyamatosan rugdosó ("bíztatlak") uram sem tudott rávenni. Féltem, hogy jaj, mi lesz, mit szúrok el, mert addig mindig ült mellettem valaki, s ha leállt az agyam, mondta a következő lépést... De aztán jöttél te, Imre*, s megtáltosodtam. Egy nyári délutánon találkoztam először veled, amikor felfedeztem, hogy Bray és a sandyfordi LUAS-végállomás között buszjáratot indított egy élelmes helyi vállalkozó. Hurrá. Nem kellett többet az uramat ugratnom, hogy vigyen haza, hanem megvártam a kis piros, erősen kockaseggű buszt, s az félóra alatt, sok-sok megálló után hazavitt Bray-be, itt a sarkon rakott le. Még menetrendet is kaptam egy kedves cseh sofőrtől, aki foncsor...

Szép lassan beindul a karácsonyi szezon. Mármint nekem. Az, hogy a boltban már október közepén, a Halloween-i dekorok mellett is lehetett már kapni karácsonyit, hidegen hagy(ott). A koszorúmat megrendeltem Ottalie-nál, a Scalp Nursery-től, a karácsonyi lapokat Michael-től, egy ügyes kezű piaci kollégától, a többire pedig még nem vagyok hajlandó gondolni sem. Munka van! Majd, később. A kávézóból hívtak a múlt héten, hogy csinálok-e minta mézeskalács házat az idén, mert már többen érdeklődtek... Hm. A héten viszem nekik, remélve, hogy idén valóban el is adok ott néhány házat, mert tavaly egy sem fogyott. (Illetve a megrendelt házat tojt begyűjteni a kedves vevő.) Sőt, a kávézót érintő Fabulous Food Trails minta mézes díszeket rendelt fotózáshoz, mert ők is meg akarják hirdetni ezeket a klienseik között. Ezen csöppet fennakadtam. Ugyanis tudják a nevem, címem, miért nem közvetlenül tőlem rendelnek? Azt gondolják, a volt főnököm neheztelne ezért? Vagy elhagyták a névjegykártyámat? Az egyi...

Ma ezen dolgoztam, ez az a bizonyos elsőáldozásra készült tor-ta. Sebtiben készült fotó, már a bedobozolás után jutott eszembe, hogy kellene egyet készíteni róla. Az arany szépen csillog, csicsa, ahogy kell, a kék cukormázat is szép egyenletesre eldolgoztam, míg gyurmáztam vele, megnéztem egy fél ER-t. V. ma hazahozta Böhömöt a garázsból, végre ismét itt áll a ház előtt, megnyugtató tömegével. A számla már kevésbé volt megnyugtató, de legalább fut a kocsi. A hétvégére kis kirándulást tervezünk, már ha az időjárás is engedi. Megpróbálok több, kis parti-kenyeret sütni a piacra. A kerek tortaformáimból - márnint olyan kicsikből, amibe beleférnének - nincs több, így megpróbálom őket a hosszúkás kenyérsütő formában kisütni. Meglátjuk, mit szólnak a népek. Daphne átnézte a weboldalamra szánt szöveget, és be akart szúrni mindenféle extra infókat a piacról. Mondván, rakjak fel térképet a piachoz, linket, ilyenek. Kénytelen voltam elmondani neki, hogy erről már beszéltem az elnökkel, és nem örü...