"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Először csak magamnak akartam ezt leírni... de aztán, ahogy mostanában néztem Amanda, Louis, és az azóta megszületett kis Loic fotóit, arra gondoltam, ide is felrakom, elsősorban Emesének és Lacinak. Kicsit sajgó emlék, de azért közreadom. Így volt ez, egy éve. "Párizs felütéssel kezdett. A meglepően gyors megérkezés után nagyon el voltam telve magammal, hogy meg tudtam venni a vonatjegyet franciául , sőt, az olcsóbb gyűjtőjegyeket ( carnet ) is megkaptam, a béna kiejtésem alapján... Készültem útikönyvvel, titokban gyakorolt, kötelezőnek hitt mondatokkal, izgalommal, mert mégis, Párizs! Párizs! S eltaláltunk a szállásig, hogy az első kanyarnál egy magából drog/ital/ki-tudja-mi segítségével kikelt, a lábára és a járdára egyforma mennyiségben hugyozó fekete úriember látványa fogadjon. Mivel az uram már előre morgott, hogy izé, Párizs, és franciák - alapból utálja őket -, sejtettem, hogy itt végleg elment a kedve az egésztől. Ő már a vonatról visszafordult vol...

A hét sok munkával telt el, s júliusban a munkamennyiség még szaporodik. Két nagy esküvői sütimegrendelésem it lesz, a harmadik még alku tárgya. A piacra többet kell sütnöm, pár tag nyaraéni ment, s szépen felosztottuk egymás között a sütnivalókat. Amióta 50 éves volt a piac - s az ünneplésnek nagy híre ment, és igen jó visszhangja van -, mindent eladok minden hétvégén. Kétszer annyit sütök, mint máskor, s mind elfgogy, hurrá!  Múlt hét elején személyre szabott mézesházat készítettem, egy esküvőre, aztán utána Susan férjének a születésnapi tortája várt rám. Mindezt tetőzte, hogy Yasemin gyakornoki ideje is lejárt, mától elvileg nincs segítségem. Kilég-belég, megoldom, próbálok nem pánikolni, hiszen elkészülnek azok a torták, "csak" túlórázni kell. Susan Elvis-es fekete-fehér tortát rendelt. A kis ezüst csillagokat magánszorgalomból raktam rá, amikor V. mondta, hogy túlságosan temetői hangulatú a torta. Trish-től kaptam egy könyvet, ő esküszik rá: " Min...