"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Először csak magamnak akartam ezt leírni... de aztán, ahogy mostanában néztem Amanda, Louis, és az azóta megszületett kis Loic fotóit, arra gondoltam, ide is felrakom, elsősorban Emesének és Lacinak. Kicsit sajgó emlék, de azért közreadom. Így volt ez, egy éve. "Párizs felütéssel kezdett. A meglepően gyors megérkezés után nagyon el voltam telve magammal, hogy meg tudtam venni a vonatjegyet franciául , sőt, az olcsóbb gyűjtőjegyeket ( carnet ) is megkaptam, a béna kiejtésem alapján... Készültem útikönyvvel, titokban gyakorolt, kötelezőnek hitt mondatokkal, izgalommal, mert mégis, Párizs! Párizs! S eltaláltunk a szállásig, hogy az első kanyarnál egy magából drog/ital/ki-tudja-mi segítségével kikelt, a lábára és a járdára egyforma mennyiségben hugyozó fekete úriember látványa fogadjon. Mivel az uram már előre morgott, hogy izé, Párizs, és franciák - alapból utálja őket -, sejtettem, hogy itt végleg elment a kedve az egésztől. Ő már a vonatról visszafordult vol...

A múlt heti bagettsütés eredményeivel inkább nem dicsekednék. Nincs mese, a formázást még gyakorolnom kell. Azt hiszem, Bertinet a felső két bagettet "elfogadható"-nak ítélné, a többire pedig valószínűleg fújna egyet. Kezdjük ott, hogy 23 inch hosszúnak kellene lennie, mert ennyi egy hagyományos francia bagett hosszúsága. Ez még keresztben sem férne a sütőmbe, ezért készültek "demi" bagettek. Mind egyforma súlyúak, de a formázásnál, ami gondos nyomogatásból, hajtogatásból, hüvelykujjra hajlítgatásból állna, sikerült ilyen nyomoroncokat készítenem. S ahol nem nyomogattam elég gondosan, ott szépen kidurrantak sütés közben, ami - ugye -, súlyos bűnnek számít egy olyan precíz dolognál, mint a bagett. Szóval: megbuktam! A másik gondom az, hogy mit csináljak a gyakorlásként sütött kenyerekkel. Napokig azon élünk, de csak a hájunk nő tőle. Így most átugrottam a különféle bagettípusokat a könyvben, a nagy mennyiség miatt, a leves mellé süthető gömböcöket is kihagyo...

Egen, már megint... Munka, munka, fut az idő. Éppen írtam öcsénknek hogy ez a hét az első, amikor nincs extrasütés délutánonként, aztán végül mégis lett: sütihatosokat készítettem az Üzem születésnapjára. S megnéztem, hogy nem tudom, talán a Facebook-os túltengés tette, és a szabadságra készülés, de annak idején nem raktam fel képet az ötemeletes tortáról, amivel az 5. születésnapot ünnepeltük. Ami során olyan kedves mondatot kaptam a főnököm férjétől, áldja meg érte az Ég. Íme:  Sütihatosok: A héten megérkezett Myles-nak, egykori dél-afrikai kollégámnak (emlékeztetőül, egy fotó itt: http://www.kisrumpf.blogspot.ie/2008/08/kedves-emese-s-laci_05.html) és feleségének, Jane-nek a szakácskönyve . Vagyis, nem is szakácskönyv ez, hanem lifestyle book, ahogy ők írták, mert nemcsak a kávézójuk története, receptjei találhatók a csodaszép fotókkal illusztrált oldalakon, hanem a környék, a Sligo melletti Strandhill majdnem minden érdekessége, így aki ott akar tölteni egy...

Alakul a nyaralás, alakul  nyár. Hosszú hezitálás ("majd holnap lefoglaljuk") után végre tényleg megvettük a repjegyeket, vagyis - kopp-kopp - szeptember nagy részét a Pireneusokban töltjük. Remélhetőleg túlcsorduló érzékekkel, haha! Bogi már emlegetett úticélokat, látnivalókat és vendéglőket, így Bilbaóban sem fogunk tétlenek maradni.  Addig pedig a spanyol borokat és élelmiszereket áruló Black Pig segítségével "készülünk". Paco most mesélte, hogyan készít a mamája a sonkacsont segítségével babgulyást, úgyhogy beszereztem a V. ízlése szerinti nagyszemű babot a lassan csupaszodó sonkacsontunk mellé - s ha végképp nem bírnánk magunkkal, ennek a boltnak baszk bora is van. De be kell vallanom, a múltkori palack nem esett olyan jól, mint amit Bogival ittuk, az ebédlőasztalánál. Múltidézni jó volt, de a társaság is kell hozzá. Mindenféle érdekes dolgok történnek mostanság errefelé a szigeten, olyanok, amiket kár lenne kihagyni. Véletlenül láttam meg, egy újságb...

Egy tál tejszínt (sacc/kb. fél liter) kemény munkával 3 perc alatt verek fel habbá. Amióta visszajöttem dolgozni, ezt igyekeztem 3 perc alá szorítani, és ma elértem a 2 perc 15 másodperces fergeteges eredményt. Volna erre gép is az Üzemben, de ha van idő, kézzel munkálkodom. (Jobb is lesz a tejszín állaga.) A küzdelem az ún. bingo-szárnyam megszüntetése érdekében folyik. (Valószínűleg nem ez a legjobb testedzés arra a testrészre, s csak a csuklóm lesz acélos, de én szeretem hinni, hogy ez használ. Humor me.) Bingo wing-nek hívják a női felkar (kissé) lötty, puha részét, amit lelkes bingózó idős hölgyek szottyadt karjáról csüng, ilyet szoktak lengetni, amikor diadalmasan felcsapják a karjukat és elkiáltják magukat, hogy "bingo"! Először és utoljára ilyet Máltán láttam élőben, amikor a kissé SZOT-szállók hangulatát idéző szállóban a töküres reggelizőterembe reggel lejött egy csapat csicsergő korosabb olasz hölgy, és nekiálltak bingózni. S ott volt karlengetés. Lehetett bámul...

Már hónapokkal ezelőtt meg akartam említeni, de paranoia miatt nem mertem (fordító programok, ugye). Mert ki tudja, ki olvas... Volt már olyan, csak angolul tudó ismerős, - írtam is erről -, aki megtalálta a nevét a blogomon, és megkért, hogy vegyem le onnan. No. Egyik volt kollégám, aki tavaly, még visszaérkezésem előtt távozott az Üzemből, mellékállásban sütött egy hamburgereiről híres vendéglőnek (NEM a Mekinek ;-)). A tortái láttán egyéb munkát is kapott a vendéglőben, majd amikor a tulaj eldöntötte, hogy nyit egy kávézót is, megkérte ex-kollégámat, legyen ő a manager. Ő pedig megkérdezett engem, nem akarok-e nála dolgozni... Főleg díszesen dekorált tortákra lett volna kihegyezve a hely, ezek elkészítéséhez kellettem volna. 3 másodperc gondolkodás után mondtam nemet, mert akkor még csak pár hónapja mentem vissza az Üzembe, de amúgy is úgy éreztem, hogy árulás lenne, ha faképnél hagynám az Üzemet, főnököstül. Döntésemet ex-kollégám elfogadta. Amikor V.-nek itthon elmeséltem a dolgot...

Ma Amanda, volt kollégám invitált, Függetlenség napi piknikre, az Iveagh Gardens-be. Ezt a sütit vittem, "Wave your flag"! a neve, alul sült habcsókpárna - nem kemény, roppanós, hanem puha, mint a mályvacukor, felül tejszín és gyümölcsök. A tejszín alatt - a "párna" édességét ellensúlyozandó - passion fruit réteg van. Amit odahaza maracujának hívnak, ha jól emlékszem. V. is jött, de jobbára a szánkat tömtük, csevegés helyett, mert ugyan jelen volt több régi kollégám is, valahogy nem ment a csicser. Néha jött egy-egy új meghívott, de elég lapos volt a parti, legközelebb, ha megyek ilyesmire, többet dumálok, és kevesebbet eszem. Mindenki ismerte Amandát, de nem ismertük egymást, szóval... V. néha kisgyerekkel focizott, végül velem és Amanda pasijával frizbee-zett. Testmozgástól elszokott tetemem hamar feladta, de azért jó volt egy ilyen klassz helyen mozogni kicsit. Sajnos, erős szél fújt, röpködtek a szalvéták, nehezen lehetett helyben tartani a könnyebb dolgokat. Rá...