"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

De azért csak módjával. Néha húzódik az új köldököm, az egyetlen láthatóan varrt rész, s bár - hurrá! - megint tudok hason aludni, azért még óvom a pocakomat. Ma hazahoztam egy kis könnyű bevásárlószatyrot a beszerző túrámból, aztán pedig munka volt, minek keretében kinyújtottam némi cukormázt, s utána ápolni kellett meghúzódott vállizmomat... Ennyire renyhe vagyok. Talán tudat alatt is óvom a hasam, mindent úgy csinálok, hogy az a rész kiessen a mozgásból, például még tüsszenteni sem merek. S mindent csak óvatosan, óvatosan, nehogy valami baj legyen. De eszem mindent, nem gond, lassan elfogynak a gyógyszerek, tapaszok, s akkor végre lepiszkálhatom a bőrömről a ragtapaszragacsokat. A sok ágyban és/vagy tv előtt töltött órának a kísérletként kötött Shetland-i stílusú csipkesálam látta/látja hasznát, mert szépen növekszik. Még sohasem csináltam ilyet, hogy belülről kifelé kötök körkötőtűvel. Először egy négyzetet kötöttem, egy szemmel kezdtem a bal alsó sarkánál, s folyamatosan szap...

... ilyenkor már minden bizonnyal epekövetlen és -hólyagtalan leszek, a (magas, csevegős, lapátkezű*, kenyérsütéssel hobbiként foglalkozó) Donal Maguire jóvoltából.  Vajon miről beszélgettünk az epekövön kívül? Igen, sütésről. Ajándéksüti ötletek kidolgozás alatt :-) *  Vagy csak én vagyok kicsi?

Micsoda remek nap volt ma! A levelibékák jóslata a mediterrán, balzsamos melegről bevált, sütött a nap egész hétvégén, a madarak buzgón hordták a fészeknek valót, a virágok szinte kiugrottak a bőrükből - már felesleges lenne is felsorolni, mi minden virágzik, de virágzik többek között a medvehagyma és a klematiszom. Ma egész nap nem fűtöttünk, és az Esthajnalcsillag kivételesen ragyogóan szikrázik az égen. Amikor az imént megnéztem, először azt hittem, helikopter közeledik... Medvehagyma-gyűjtést terveztünk, de végül nem lett belőle semmi. Pedig elképzeltem, hogy a bokros alatti kiskertbe medvehagymást telepítek. (Igen, mindig van valami nagyívű tervem.) Apám még régen elültetett pár medvehagyma-tövet a kertjében, a cseresznyefa alá, nem kellett sok idő, szép nagy medvehagymás lett belőle, csak akkor még nem tudtam, hogy egyszer majd salátaként azt ennék... Ray, a séfkolléga például a Phoenix Park-ba jár medvehagymáért. Én csak útmenti lelőhelyet tudok, onnan nem lenne tanácsos le...

Epekövem van. Egy. Egycentis darab, ami némi hezitálás után a Pojáca nevet kapta, mert mindig játssza az agyát. Mint most is. Szombat, fél öt, fél kettő óta fent vagyok. Fájdalom ellen tortadekorálást végeztem, amit igazából reggel akartam befejezni, de ha már fent vagyok, töltsük az időt valami hasznossal. Nem lett tökéletes, de fogcsikorgatva, meggörnyedve, befelé figyelve talán nem is nagyon lehet odafigyelni arra, amit az ember csinálna. Az epekő okozta fájdalmat kellően ecsetelik más oldalak, nem fűzök hozzá semmit, nagyon szar. Emiatt voltam én rosszul Rammstein-koncert előestéjén... Legalább mindig emlékezni fogok rá, hogy mikor kezdődött ez a nyavalya. Kérdezhetitek, miért nem nem vettem be semmit... nem valamiféle rosszul értelmezett hősiességből, vagy azért, mert meg akarom lovagolni a fájdalom hullámait, s önuralmat tanulok, hanem mert a) ami itthon van, egy szem, az nem elég, b) ami itthon van és a doki írta fel, az az első használat után csütörtökön úgy kiütött a m...