"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Megint jön ellenőrizni a higiénikus néni . Ezúttal jövő hétfőre jelentkezett be - ugyanis mikor kérdezte, mikor sütök, mondtam, hogy már csak hétfőnként, mivel hétközben újra dolgozom, mármint alkalmazottként. "Akkor jövök hétfőn" - mondta, nem az üres konyhára kiváncsi, hanem arra, hogyan néz ki, amikor dolgozom benne. De most már minden úgy megy, ahogy elvárja tőlem. Viaszosvásznon dolgozom, van mindenféle bacik ellen hatásos Dettol is itthon a zöld tisztítószerek mellett, s számtalan doboz is van a tároláshoz. S mostanság olyan kevés sütit készítek a régi mennyiséghez képest. Kenyeret sem sütök már... Remélem, nem talál kifogásolnivalót. Drukk-drukk. *** Tegnap egy hirtelen lendülettel előbányásztam háziurunk csavar-akasztó-szög gyűjteményét a kamrából, kiválasztottam egy masszívabb csavart, és szépen belecsavartam a falba, a hálószobában, szemben az ággyal. Könnyen ment, ahogy Medve is írta, felesleges misztifikálni a dolgot, kissé ferdén benyomott szög vagy csavar, s a k...

Ma nagyon jól ment a piac! A nagy partikenyér és egy rozskenyér kivételével mindent eladtam! Ági, ezúton is köszönöm a Halloween brack ötletét, kettőt csináltam, a limlomok közül előhalásztam egy strasszos cipő- és egy teknősbéka (!) függőt, s azokat sütöttem bele. Azok is elfogytak! Nem lett olyan édes a tésztája, mint vártam, de talán nem lesz rá panasz. Levesnek bab- és zöldséglevest főztem, jó alaposan megfűszerezve. Mind a hat pekedli elfogyott. Nagylelkű voltam, s a francia fokhagymából raktam bele - alighanem sokat, mert eléggé érezhető volt a levesen a fokhagymás íz. Ha panaszkodnának, majd elmagyarázom, hogy a szellemek és vámpírok távoltartására szolgált :-) Tegnap este már annyira nyögtem - megcsúsztam a tennivalókkal -, hogy a sütik közül egyszerűen dekorálatlanul hagytam a boszorkányokat, így nem volt az idén boszi a 8 darabos csomagban. Volt tök, csont, csontváz, denevér (a kedvencem), bagoly, macska és szellem. Helyette néhány csokis/vaníliás cupcake-re rajzoltam pókokat...

Ma elvittem Minának a minta-tiramisukat, amiket tegnap este csináltam. Ahogy a könyv írta, rétegeztem a krémet és a kávéba mártott piskótát, de nem szórtam rá a csokireszeléket. Azt majd Mina rászórja, kóstolás előtt. Amúgy az elkészítésében a csokireszelék volt a legbabrásabb: szállt ezerfelé a csokipehely, tapadt mindenhez... Megkóstoltuk, ott azonnal: egyetlen kifogása volt csak, hogy nem volt elég erős a kávé íze. Azt mondta, vegyem meg a legdögösebb kávékeveréket, amit csak kapok, s abból főzzek méregerős eszpresszót a mártogatáshoz. Amúgy finomnak ítélre, kellően habosnak, a piskóta nem volt túl kemény, sem túl szottyos... Titokban híztam a büszkeségtől. Persze, azért még odébb van a rendszeres tiramisu-készítés, mert nincs még megfelelő hűtője hozzá, de idővel beindul ez is, remélem. Megbeszéltük, mennyi idő alatt készülök el, ha hirtelen kellene neki egy edény tiramisu, s hogy hol kaphatok porcelén edényt az adagok elkészítéséhez. Ma még volt főnököm könyvelőjével is volt alkal...

A kávé nem sokat segített, a második fejfájáscsillapító már igen. Önmagamat is felülmúlva dolgoztam, dudolászva, jó ütemben. Mielőtt beautóztam Dublinba, dobozoltam-csomagoltam néhány tortát. Miss Hall-ét is, márt várt rá az igazi tortadoboz, fehér, összehajthatós. Amikor hűlőhelyéről az asztalra raktam a tortát, s jobban megnéztem a lámpafénynél, le kellett ülnöm. Teljesen kicsapott rajta a vaj, ikrásodott, vagy mi a szakszó, egyszerűen nem lehetett letagadni, hogy ezzel itt baj van. Semmilyen "szpesöl effekt"-nek nem lehetett volna elsütni azokat a gombostűfejnyi apró zsírgöböcskéket, amik a minták között lapultak, és a rózsák körül tömörödtek. Kicsit sóhajtoztam, majd bőgtem a torta felett, végül úgy döntöttem, hogy új bevonatot csinálok. Miss Hall-t szeretem, tisztelem, nem állhatok elé egy elszúrt tortával a nagy napon. Lekapirgáltam a torta tetejét, s amennyire lehetett, az oldalát. Szívesen készítenék egy közelit a zsíros masszáról (még megvan), de a telefon nem elég h...