"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

V. hétfő óta várta az emailt, de a várakozás, a "szerintetek-mi-lesz?" már hónapok óta ott lógott a levegőben. Várni lehetett rá októbertől, amikor az első adag embert átszervezés miatt elküldték a Félcsöcsűtől. Hétfőn semmi... Kedden semmi... Aztán szerda reggel korán fogorvos, utána be az irodába, találkozni egy kollégával egy gyors csevegés erejéig, nem volt idő brunchra. Nemrég volt Japánban, jó lett volna bővebben is hallani az élményeiről, de nem volt rá ideje, csak pár benyomást osztott meg velünk. Így csak kettesben mentünk a közeli Bretzel Bakery-be, ahol még sosem jártam, s ami régen zsidó pékségként üzemelt, most pedig a kovászos kenyerek egyik nagy intézményeként ismert, mert itt már akkor azt sütöttek, amikor még nem volt divat. Brunch, aztán haza...  S újabb várakozás... Jött email? Még nem, még nem, hopp, jött egy. De csak egy körlevélszerű, nem személyre szóló, amolyan "emberek, ez fog történni" típusú, de hogy kivel? mikor? Arról nem szólt a levél. ...

A címet loptam, Stefan Zweig remek regényének magyar címéhez biggyesztettem az idézőjeleket, csak esetemben nem a szegény sorban felnövő egyszerű postáskisasszony szeme nyílik rá a gazdagok világára, hanem egy öregedő nő döbben rá, hogy miket tud okozni a klímax és környéke. Mindig akad, aki különösebb gond nélkül vészeli át ezt az időszakot, ez nekem nem sikerült. Szerintem az elmúlt 10+ évben a számból legsűrűbben elhangzott mondat a "rohadt hormonok" volt.  A minap elmerengve néztem, hogyan olvad bele a kollagénpor a teámba. Arra már rájöttem, jobb nem kevergetni, hanem hagyni kell, hadd süllyedjen bele a folyadékba a porkúpocska. Sajnos, a korábban megkedvelt kollagénes ital most nem kapható, marad a por. Szedek én mindent, amiről azt mondják, vagy azt hiszem, hogy segít. Kollagén, az izületeknek, egy tabletta olyanoknak, akik már posztmenopauzások, mint én, tele B vitaminokkal, D vitaminnal, van benne némi vas, magnézium, és agyműködést állítólag serkentő gombakivonat. A...