"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Egy plusz nap, tessék jól kihasználni, figyelmeztetnek a lapok. Úgyhogy már bekevertem a sütitésztát, megtömtem a mosógépet, s most blogolok. A kert felől behallatszik az esőcsatornában csöpögő víz ütemes kopogása, ugyanis odakint szakad az eső nagy tavaszi lendülettel. S mellé hideg van. Volt néhány fagyos, hideg nap februárban, de hó nélkül, és a kinti vödör víze is csak egyszer fagyott be. Továbbra is minden virágzik, és a madarak is már a tavaszi énekükkel hangoskodnak a kertben. Tegnap ünnepeltük a 18. házassági évfordulónkat. Egy közeli, nekünk kedves fogadóba mentünk ebédelni, ez volt V. egyik javaslata. Ehhez a helyhez sok kellemes emlék fűz minket. Egyszer három házassági évfordulót ünnepeltünk ott, két másik párral. Az ebéd laktató volt, házias, flancok és újítások nélküli. Jóleső volt üldögélni a jobbára idősebb vendégekkel teli napos teremben, kibámulni a kertre, a nevekkel, dátumokkal összekaristolt üvegű ablakon át. Ez az a hely, ahol magyar nevet is találtunk az üve...

A fotók a Mount Usher Garden-ről és a Hunter's Hotel-ről a Picasán találhatók. Érdeklődőknek elküldöm a linket.

Kedves Fernel és kedves aggódók: tényleg csak a munka temetett maga alá, nem a baj, a napok pedig igen gyorsan múlnak. Fejben sokat írtam, ide azonban semmi sem jutott el. Így kissé hosszas összefoglaló következik az eltelt hetekről. Valószínűleg nem meséltem még (azt sem), hogy elárasztották az Üzemet az amerikaiak. Még tavaly, volt kollégám Facebook oldaláról tudtam meg, hogy egy híres (általam sajnos, nem ismert) amerikai séf, Bobby Flay ellátogatott Írországba, és a Food Network csatornának készített egy műsort a kulináris élvezetekről, amiket az ország nyújtani tud. S hogy, hogy nem, bemutatták, amint reggelizik az Üzemben. Szt. Patrik-napon adták le az adást, s rá pár napra megindult az invázió. Nem túlzok. Heteken át, reggelente le lehetett fogadni, hogy az első, nyitáskor percre pontosan érkező látogatók amerikaiak lesznek. (Akadt olyan is, aki 7:40-kor kopogott az ajtón, amikor éppen könyékig kenyértésztában voltam, hogy nyitva vagyunk-e? Percre pontosan visszajöttek 8:3...