Néha eszembe jutnak dolgok
Immacolata írja, hogyan pakolnak, dobozolnak, készülnek a januári indulásra. Messze mennek, Új-Zélandra, új életet kezdeni. Ezért kezdtem őt olvasni, sokadik ugrásként jutottam a blogjára, más NZ-blogokról. Leragadtam. Mint egy folytatásos regényt, úgy olvasom az életüket, a cseppenként adagolt publikus információkat, egy nagy és elszánt lépés részleteit. Nem ismerem őket, néhány megjegyzést tettünk csak egymást comment-box-ába, ennyi a mi ismeretségünk. Mégis úgy izgulok értük, mint barátokért. Sikerülni fog? Jól fogják magukat érezni? Ugyanígy izgultam Pappitóékért, hogy lesz-e állás (lett, az utolsó pillanatban), tetszeni fog-e a gyereknek az óvoda (tetszik). Mosogatás és "efficiency" helyett az ő életükkel foglalkozom. Másnak brazil tévéfilm-sorozat, nekem NZ-blogok. Olyasmit csinálnak, amit mi már egyszer megtettünk, ami már mögöttünk van, aminek újra elvégzéséhez már nem lesz energiánk, időnk (kezdünk öregedni), nincs kellő végzettségünk, s még pár ok, amiért nem cucco...