"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Most a fenti fel- és kihívás járja köreit a Facebook-on és máshol, s büszkén jelenthetem, hogy nekem jegyezgetni sem kell, a napi boldogságadagom rendesen megvan, köszönöm szépen. Kis bosszúságok és aggodalmak ellenére is. Égi jelekkel fűszerezve! A minap, este autóztunk V.-vel kifelé a városból, amikor éppen arról beszélt, hogy egyre jobban foglalkoztatja egy, Toy-jal majdan megteendő európai autós túra ötlete. Aminek előfeltétele az a Dublinból Spanyolországba menő kompjárat lenne, amiről már egy ideje rebesgetnek különféle weboldalakon. "Átkompoznánk Santander-be - mondta éppen, míg a szélvédőt rendesen verte az eső - "s aztán eltöltenénk Bilbao-ban, Getxo-ban két napot". Ezt mondta, miközben lassan utolértük az előttünk menő Seat-ot, s megláttuk a hátuljára ragasztott matricát: "Te, ez egy birka!" - kiáltottan fel. "Tényleg!" - hajolt előre, s én már szinte ugráltam az ülésen. Pontosan ugyanolyan fekete baszk birka-matrica volt a kocsira raga...

Természetesen akkor kapok többszáz sütire szóló megrendelést, amikor vészesen közel kerülök egy érdekes csipkekendő befejezéséhez... A kiolvasatlan újsághalom csak növekszik, a porcicák szaporodnak, és egyre ingerültebb leszek. Az Üzemben kissé vész-érzetem van, de ezt megbeszéltem V.-vel, s ő adott tanácsokat, hogyan kezeljem a helyzetet. A lényeg, mindkét Üzemnek én fogok sütni, "majd meglátjuk, hogyan lesz" alapon. Ray-t néha meg tudnám fojtani, annyira nem a munkára koncentrál, hanem az új hely megnyitására, naná, biztos én is azt tenném, de a plusz feladataim száma egyre növekszik. Az elkövetkező két hetet kb. 1000 ilyen, Bob nevű süti elkészítésével fogom tölteni. Szerencsére a madzagja nem kell. S Pókember-kiszúrom éppen ilyen alakú! S azért majd találok ám időt, hogy azt a csipkeszélt befejezzem... valamikor.

Alakul a nyaralás, alakul  nyár. Hosszú hezitálás ("majd holnap lefoglaljuk") után végre tényleg megvettük a repjegyeket, vagyis - kopp-kopp - szeptember nagy részét a Pireneusokban töltjük. Remélhetőleg túlcsorduló érzékekkel, haha! Bogi már emlegetett úticélokat, látnivalókat és vendéglőket, így Bilbaóban sem fogunk tétlenek maradni.  Addig pedig a spanyol borokat és élelmiszereket áruló Black Pig segítségével "készülünk". Paco most mesélte, hogyan készít a mamája a sonkacsont segítségével babgulyást, úgyhogy beszereztem a V. ízlése szerinti nagyszemű babot a lassan csupaszodó sonkacsontunk mellé - s ha végképp nem bírnánk magunkkal, ennek a boltnak baszk bora is van. De be kell vallanom, a múltkori palack nem esett olyan jól, mint amit Bogival ittuk, az ebédlőasztalánál. Múltidézni jó volt, de a társaság is kell hozzá. Mindenféle érdekes dolgok történnek mostanság errefelé a szigeten, olyanok, amiket kár lenne kihagyni. Véletlenül láttam meg, egy újságb...

Elég stresszes volt az elmúlt két hét... Mivel családtagok részéről már jött érdeklődő email, hogy élünk-e még, így magyarázatként röviden részletezem az elmúlt két hét "élményeit". Avagy miért nem volt idő blogolni. Próbasütikhez új tortaforma vétele vagyonért, a minta kisütése, dekorálása, nem jó, újra, aztán újra, végül a megrendelő az utolsó percben, kitartó zaklatásunkra közölte, PÉNTEKEN, délután 4-kor, hogy a mintasüti a tetején kézzel készült, ehető ezüsttel lefújt függő-utánzattal "nem reprezentálja megfelelően a márkát", nem kérik, eh... Utána örömködés, mert sikerült egy nagy sütimegrendelést elhappolni valaki más elől, aki szintén olyan sütiket gyárt, mint én... Öröm és bódottá', munkára rászánt hosszú hétvége, már félig készen voltam a 80 darab skótkockás cipő alakú sütivel, amihez a kiszúró - főnököm hitelkártyájának jóvoltából - Angliából száguldott ide gyorspostával, mire az utolsó pillanatban... sejtitek? Itt ugyan elégedettek voltak a ter...

De azért csak módjával. Néha húzódik az új köldököm, az egyetlen láthatóan varrt rész, s bár - hurrá! - megint tudok hason aludni, azért még óvom a pocakomat. Ma hazahoztam egy kis könnyű bevásárlószatyrot a beszerző túrámból, aztán pedig munka volt, minek keretében kinyújtottam némi cukormázt, s utána ápolni kellett meghúzódott vállizmomat... Ennyire renyhe vagyok. Talán tudat alatt is óvom a hasam, mindent úgy csinálok, hogy az a rész kiessen a mozgásból, például még tüsszenteni sem merek. S mindent csak óvatosan, óvatosan, nehogy valami baj legyen. De eszem mindent, nem gond, lassan elfogynak a gyógyszerek, tapaszok, s akkor végre lepiszkálhatom a bőrömről a ragtapaszragacsokat. A sok ágyban és/vagy tv előtt töltött órának a kísérletként kötött Shetland-i stílusú csipkesálam látta/látja hasznát, mert szépen növekszik. Még sohasem csináltam ilyet, hogy belülről kifelé kötök körkötőtűvel. Először egy négyzetet kötöttem, egy szemmel kezdtem a bal alsó sarkánál, s folyamatosan szap...

Mostanában egy új sál tart lázban, ha lehet, azt kötöm, bejegyzések írása helyett. S az is akadályoz a blogírásban, hogy mire eljutok a gépig, rendszerint elhagy az ihlet. Vagy éppen rendesasszony vagyok, és hűtőt takarítok, rendezgetek. A futon végre eljutott új gazdájáig, és a helyére a ruhaszárító került. De csak miután a falról ledörzsöltem a szürke foltokat produkáló penészt. A plafon még hátravan... További nagyívű berendezési tervek készülőben. A kötősarkom kész, újra helyén a torontáli szőnyeg, a kényelmes fotel, a lámpa. Úja bb polc kell, sok könyv a földön fekszik, vagy egymás hegyén-hátán, a polcokon, a többi tetején. Újabb nyomat is felkerült a falra, egy kínai fotós/festő csodás képe: teliholdnál, jeges tavon vizet szagolgató róka, amint éppen tükröződik. (A weboldalán mindjárt a bal alsó kép.) Nem írtam le valami szépen, de tessék megnézni. Eddigi eldugott helyéről most oda került, ahol mindenhonnan látható, elég csak a kötésből felnézni, látom, ott van, szagolgat, tükrö...