"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Nos, Emma és a hó tarolt. Volt három napunk, és két szélsüvítős, hóeséses, jajmileszanövényekkel-aggódós éjszakánk, némi köhögéssel, lemondott vagy elhalasztott megrendelésekkel tarkítva. Itt a telepen még istenes volt a helyzet, megmértem, 17 centi hó esett végül, de sajnos, tapadós, vizes hó volt, megnyomta a növényeket. Most néztem, mindenhol megtört, vagy letört levelek lógnak, majd vagdoshatom őket a növényekről. A páfrányfa - úgy tűnik - megmarad, nem tört le levele. Járogattam ki seprűvel, lerázni róla a havat, mint legértékesebb és szívünknek legkedvesebb növényről, de egy idő után fel kellett adnom, mert nem bírtam. Alig ráztam le, ráesett a következő adag, görnyedten hajoltak meg a levelei. Ezt március 2-án készítettem. A havat hordta a szél, s hiába olvad vasárnap reggeltől megdöbbentő gyorsasággal itt a városban (vasárnap estére már alig volt), van, ahol a magasra felnőtt, megroggyant és tömörödött hófalakkal még birkóznak a gépek. Két piaci kollégám is be van ...