"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma dolgoztam, mint a kisangyal. Hétfőn kisütöttem a kávézó ren-deléseit, előre egész hétre - sajnos, elszámoltam a tésztaadagot, s a piaci már nem fért bele. Így is 595 aprósütit sütöttem ki. 4 kiló liszt, 1600 gramm vaj, ugyanannyi cukor, 8 tojás, stb. Ma hamar elkészítettem azt a 24 darabos rendelést, ami ma estére a kávézóba kellett (babaváró bulira rendelte valaki), s délben le is szállítottam, hogy délután már megszakítás nélkül tudjak dolgozni. A napi munka remekül sikerült, lendületben voltam, jó zene mellett. Az egyetlen döbbent öt percet az okozta, hogy ex-főnököm fél 11-kor rámtelefonált, hogy hallotta, amúgy is jövök be, tudnék esetleg pár tortát hozni? Wha'? Nem, feleltem, tőlem szokatlan nyugodtsággal, hiszen 500 sütin dolgozom, csak nem elfelejtetted? Nem, nem felejtette el, csak gondolta, hogy... esetleg... Végül abban maradtunk, ha szokatlanul jól haladnék, szerdán megpróbálok nekik sütni valamit. Délben aztán a megrendeléssel együtt bevittem a mini cupcake-formát, ...

"Szeptembertöl live out, vagy live in nanny munkát keresek Dáb-linban!" - írja a leányzó. Á llítása szerint már élt itt. Tényleg? Jaj, ne legyek már ennyire kritikus. Anno a Malév-es néni is az után érdeklődött a gépen a mellettem ülőtől, hogy "ön utazik 'Döblinbe'?" Pedig neki azért illett volna tudnia. De azért fáj.

Sötét, alacsonyan szálló viharfelhők fenyegetik Bray-t már egy órája. Lassan kúsztak a Wicklow-hegység felől, s csak az imént kezdtek esni a súlyos, hangosan szétcsappanó esőcseppek a terasz kövére. Egészen eddig tapadósan meleg volt, a séta után muszáj volt újra lezuhanyoznom. Már-már kinti teregetést terveztem, amikor megláttam a fekete réteget a látóhatáron. Már zuhog. Érdekes volt hallani a környéken sietősen becsukódó ablakok csattanását. Én éppen most nyitottam tágra az ablakokat - legyek sehol, hadd járjon a hűvös, de friss levegő. A jókora, fóliába tekert sütitészta-adagok már érnek a hűtőben. Kikészítettem néhány jó CD-t is a hosszú munkához, és majd még egy jó eszpresszóval megtámogatom a lelkemet. *** Gyerekkoromban emlékszem, mennyire ritka jószág volt a háztartásban egy-egy külföldi termék. Persze, kaptunk másodkézből farmernadrágot, néha egy-egy magazint, csokit... A nagyimék szomszédságában élő fiatal házaspárnál kisgyerekként láttam néha külföldi (német) pletykalapokat,...

A mai éjszaka elég furára sikeredett. Először kora este meg-néztem egy Leonard Cohen-koncertet, felvételről, ott olvadoztam a tv előtt - az az arc... az a hang..! Most ugyan leírok olyasmit, hogy mézédes, cukorbarna hang, kordbársonypuha hang, de ez hülyeség, és a jelzők rosszak, mert nincs mese, hallani kell. Az pedig nem lepett meg egyáltalán, hogy minden dal után felállva ünnepelte a jobbára negyvenen túli közönség. A dublini koncentjére csak legyintettem, kegyetlenül drágák a jegyek. Marad a tévés felvétel és a kazetták. Jóóó vóóót. Utána egy Robert Redford-filmet akartam volna megnézni, de V. játékra csábított. Rossz az, aki rosszra gondol, hehe, ugyanis X-box-oztunk. A játék során mindenféle egzotikus helyszíneken eldugott tárgyakat kell megkeresni. Mire végeztünk, már éjfél volt. Máskor ilyenkor én már javában alszom, de valahogy kiment az álom a szememből. Még bele akartam nézni a felvett filmbe, s mivel érdekes volt a történet, leragadtam előtte, majd V. is odajött, s együtt ...