"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Amikor a piac felé autóztam múlt szombaton, megcsodálhattam a Wolf Moon-t, az év első teliholdját. Szép reggel volt, mögöttem jött fel a nap, előttem az egyre világosodó égen a hold... nagyon szép volt a látvány. Az első piac igen csendes volt, csak csordogáltak a vevők, sok sütim megmaradt, de a kenyér/krumplis buci így is mind elfogyott. Nagyon-nagyon lassan múlt az idő, kávézni is kevesen ültek le, csak lézengtünk. Jobb híján a szemközti domboldalt bámultam, ahol egyre csak emelkednek az újonnan épített házak favázas tetejei a fák felé. Azt reméltem, hogy a sok új ház/lakás lakói majd eljönnek a piacra, de nem ugrott meg a látogatottság. Fogynak a régi vevők, a kiöregedtek, s alig jön helyettük új. Egyik tagunk szerint nem vagyunk elég "trendi" az újaknak, s mióta Paddy, a farmer kilépett (s nemrég sajnos, meghalt), nincs aki zöldséget szállítson, s a helyi zöldség igen nagy vonzóerő volt. Kellő izgalommal készültünk az Annual General Meeting-re, ahol a tagság megszavazta ...

A kellemes kereszthuzat meg-meglengeti a vadonatúj függönyt, a nap csíkokat varázsol rá, és talán még kis mediterrán hangulatot is ad a szobának. A fény beszűrődik, de belátni nem lehet, s a nyitott ablakon bepofátlankodó legyeket is távol tartja. Két órán át kerengtem az Ikeában, fél Dublinnal egyetemben (vasárnap volt, ilyenkor mindig tömve van), anyagokat tapogatva, szájszélet rágcsálva, mert ha valahol, ott aztán lecsap a emberre a bőség zavara. Fehéret? Kéket? Szürkét? Kanapéhoz passzoljon, vagy a szőnyeghez? Vagy a falhoz? Amit elvileg jövőre újrafestetünk? Dönteni kellene... S utána még jött az akasztók gondja: csiptetős, hurkos vagy akasztós? Vagy csak simán csúsztassam majd a függöny hátára szőtt lyukakba a karnist? Elég hosszú lesz, vagy túl hosszú? Húzni fogja magát a padlón, "sikkesen", vagy olyan elmért-forma lesz? Éppen csak leér? Mennyi az a 4 %, amennyit összemehet? Még jó, hogy egyedül mentem be, V. alighanem öt perc után otthagyott volna az Ikea közepén a k...

Odakint világvégét váró hangulat ül az országon. Először is, ugye, itt a Keleti Rém (Beast from the East), amelyik hideget és havat hoz(ott). Most minusz 4 van. Aztán közeleg Emma, a vihar, amelyik délről jön, és nagy szelet hoz, és esőt, ami majd a Keleti Rémnek köszönhetően hó lesz, először itt a keleti és déli partok felett, aztán az ország más részein is.  Ha az lesz.  Napok óta megy a riogatás, amit mindenki vérmérsékletének megfelelően vagy pánikvásárlással vagy epés szkepticizmussal fogadott. Jajjajjaj, pár centi hó? No és? De tegnap eltűnt minden kenyér és tej a boltokból, a tejesember az egész heti tejet itt hagyta ma az ajtó előtt. Mert hátha nem tud jönni pénteken. Hó az van, itt a környéken 5-6 centi, könnyű, félresöpörhető hó volt egészen délutánig, amire lejárták az emberek, így kemény réteg lett belőle a járdákon, ami most majd lefagy. Alig valaki takarított a háza előtt, holott kérték a magas hatóságok, takarítson mindenki, most, amíg lehet. A telepről...

Csak ismételhetem magam: eljöttek már az egyszámjegyű hőmérséklettel rendelkező reggelek, de nappal még kellemes az idő. Sokat esett, nagy szél is volt, mégis inkább az időjárás enyhesége maradt meg bennem erről a hétről, a szép őszi színekkel. Kint teregettem a héten, s míg tolattam kifelé az üvegajtón, magam előtt emelve a ruháktól nehezített szárítót, sikerült seggre esnem a lépcső aljában, rá a cserepekre. Így jár, aki annyira hülye, hogy elfelejti, hogy saját maga rakta oda szépen csokorban a hagymásokkal teleültetett kisebb-nagyobb cserepeket. Most jókora zúzódás díszlik a derekamon (fenekemen), a háton fekvés necces, de már múlóban a nyolc napon túl gyógyuló. S csak egy cserép borult ki, s fordultak ki belőle a nedves földbe ágyazott, még elég hallgatag hagymák. Gondosan visszatapicskoltam föléjük a földet, s csak aztán mentem be haldokolmi.  A madarak megfigyelése folyamatos élményt nyújt. Ezt nem győzöm elégszer elmondani. Most is ott ül egy felettébb kövé...

Olyan furcsák a reggelek: V. már sötétben megy dolgozni, nem áll meg napfelkeltét nézni a parton, mert ahhoz már korai a fél 7. Sötét van, hűvösnek tűnik reggel az idő. Aztán délre megint meleg lesz, volt, hogy zokni nélkül dolgoztam. S volt, hogy V. szandálban jött el sétálni... Ugyanakkor reggel megy a fűtés (közbevetett örömhír, a cég csökkentette a gáz és az áram árát, hurrá!), s este is pulcsit veszek. A héten végre kertészkedtem is. Vettem egy kisbaltát, hogy a kivágott bokrot legallyazzam (szakszó!), s a vastagabb ágakból kis rudakat faraghassak majd, a virágágyás szegélyéhez. ("Nagyratörő terv" - mondta V., aki ismer.) Nos, a vásárolt balta életlen, egy hajszálat sem vágna el. Most nézem, hol élesíttethetném meg, mert a bolt ilyen szogáltatást nem kínált, s mert fenőkövem sincs.  Gallyazás helyett gazoltam, és a tavaszi virágokat ültettem el. A dublini, családi vállalkozás keretében 40 éve működő kertészettől rendelt növények a vártnál nagyobb mennyiségben ér...

Az első két hétre máris akadt pár megrendelés, így nem unatkozom. Lehet tökéletesíteni a módszereimet, kipróbálni új formákat, mert novemberre valami őszies, madaras, faleveles sütikkel szeretnék kirukkolni. A mézeskalács emberkék kezébe arany levelet raktam, illetve őszi gyümölcsöket. A piacon elfogyott mind az öt kenyér, remélem, ez a trend marad így. Aztán lassan kezdődhet a karácsonyi munka, ha akarnám, sem felejthetném el, ugyanis ma már Dublinba menet (szállítottam! és vittem az uramat) az egyik ipartelepen az út felé néző épület karácsonyi dekorba öltözött, és az egyik helyi hotel is feltette az égősorait... A kora reggeli autózásnak több előnye is volt, az egyik, hogy viszonylag hamar beértünk Dublinba, gyorsan leraktam a sütiket, felszedtem a még bent lévő dolgaimat, s és marék maggal jutalmaztam az Üzem előtt várakozó szürkebegyet. S éppen nyitásra értem a nagybanihoz. S olyan szépet láttam... A nagybanihoz vezető, viszonylag forgalmas út sarkán gyepes sportpálya van, sz...

Nem történik semmi. Nincsen semmi falrengető, amiről beszámolhatnék. V. nagyon kínlódik a Gyárbeli szervezetlenség miatt: az elküldött emberek közül többet megkértek, maradjon még pár hónapig, mert munka van, s nincs rá elég ember... Nem volt eszük elég, felmérni, hogy X számú projektre Y számú ember KELL, nincs mese. Ész nélkül csökkentették az alkalmazottak számát. Úgyhogy most az uram mindenkinek mindenen dolgozik, és módfelett elfoglalt lesz márciusig. Tegnap nagyvárost jártam, ajándékok után kutatva (amiket meg is találtam, mindent egy helyen, hála a Carroll's ajándékbolt St. Stephen's Shopping Center-be kihelyezett tagozatának :-)). Közben betévedtem a TK Maxx-be, ahol remek kiszúrókat találtam, féláron. Lassan ideje listát csinálnom, mim van, mim nincs. Közben magyarok véletlenül meghallott megjegyzésén vigyorogtam-bosszankodtam, majd hazabuszoztam. Ami megint kellemes elfoglaltságnak bizonyult, mert lehetett nézelődni, és megállapítottam, hogy innen felülről , minden jó...

Miután tegnap a "dráma" hatása elült a gyomromban, és a vasalás nagyját is sikerült befejeznem, vásárolni mentem. Útba esett a bank, végre nyitva volt, el lehetett intézni néhány befizetést. Ráérősen mentem, orrig sálba tekerve. Annyira megadtam a módját a kimozdulásnak, hogy hosszan válogattam, melyik (elhanyagolt) sálamat vigyem magammal a kiruccanásra. Kész felüdülés volt a friss levegőn, az alacsonyan vakító napsütésben mászkálni az emberek között. De a sál, a kesztyű elkelt, hideg volt nagyon. A rádió szerint 1963 óta nem volt ilyen hideg, ilyen tartósan fagyos a tél. Csapadék semmi, legalábbis itt a tenger mellett, csak fagy. A telep melletti iskola sportpályáján fiúk fociztak, lenge sportöltözetben - ilyesmire is csak az ír srácok képesek, hogy vesebaj és lefagyott lábujjak nélkül rohangáljanak a -1 fokban. Fő úticélom az Anvil nevű bolt volt, ahol masszív leárazás fogadott - karácsonyi holmik főleg, műanyag koszorúk, díszek, gyertyák tömege, de edény, konyhai ezmegaz...

Az Alice-ház sikert aratott, mert a hölgy rendelt egy karácsonyit is, a lányának. Semmi extrát nem kért ezúttal, csak a lánya nevét a házra. Még ex-főnököm is küldött köszönő sms-t, hogy jajdeszép. Ritka az ilyesmi tőle, meg kell becsülni. S a házról készült képen - ha jól megnézitek -, még nincs lefestve az egyik kabátujj, de azt pótoltam. Az uram ma körbemutogatta a képeket a kollegáinak, mert annyira büszke volt rá, s felvett 3 rendelést. Az, hogy a ház személyre szabható , mindenkiből kiváltja az őrültet. Hóember gitárral, ez az egyik igény. De legalább változatos lesz a munka. Azt hiszem, két ünnep között csak aludni fogok. Öcsémmel beszéltem ma, s ő is ugyanígy el van havazva. Ha Karácsony, akkor nincs megállás, az emberek még recesszió idején is költenek ajándékra... Vadul. *** Emőke mai bejegyzése szerzett pár igen vidám percet. Igen, a gyermekeknek szánt plüssjátékokra gondolok :-) Mik vannak! *** "Mi lesz itt, állatkert?" - kérdezte az uram, amikor elmeséltem neki ...

... egyelőre csak süti formában, habár hétvégére a "magasabb helyeken" akár hózápor is várható. Odakint nulla és plusz 1 fok között váltakozik a hőmérséklet, hideg éjszakákat ígérnek - s most hirtelen dörög és villámlik! A hegyek felől vaskos, koszos szürke felhők jönnek, egy árnyalattal világosabbak, mint maga a sötét ég... A végén még tényleg hó lesz ebből... Gyorsan mentek egyet... Durr, megint... A sütőben csirke illatozik, azokkal a csodás francia fokhagymagerezdekkel egyetemben, amelyekre nézve mindig Bilbao ugrik be, azok a varázsos napok, a napfény, a piac, a gateau Basque, és Bogi vigyora, amint a, ki tudja hányadik pintxo bár meglátogatására bíztat. Majdnem teljes a béke (ha hajlandó volnék megfeledkezni a kifizetetlen csekkemről, és a vészesen közelgő interjúról, akkor akár teljes is lehetne a béke). Bernadette (p.k.) ma a piacon, amikor hallotta, hogy V. nem tud eljönni az 5-ére tervezett vacsorára, mert készülnie kell a kérdésekből, elhalasztotta a vacsorát egy h...

Az uram tegnap felhívott, kicsit kétségbeesetten, hogy mondjam meg neki, ugye, nem ő a hülye, nem ő a túlbuzgó... A többi kollégák nem veszik valami komolyan az állásukért tartandó interjúzást, az okítást elröhögcsélik, s olyan gondjaik vannak, hogy éppen az interjújuk előestéjén mennének kocsmázni, mert "jönnek vidékről a haverok", s hát alighanem kicsit másnaposan fognak majd interjúzni... de sebaj. Vagy meccsre mennek Angliába... ami fontos, ezért nem lehetne-e tolni az interjút... Nálunk pedig már beosztva a hétvégék, lemondva a baráti vacsorameghívás, mert készülés van. Ugye, ugye, nem lihegi túl?! Nem medvém, nem. Próbáltam érvelni, nyugtatni, hogy ezek az emberek sosem voltak munka nélkül, s ha igen, volt segély, vagy apu-anyu, és a "jóvilágban" kaptak munkát, amikor még boom volt, s talán nem is sejtik, hogy nem mindenhol kapnak ennyi benefit -tel járó helyet, s nem voltak olyan helyzetben, hogy minden a munkahely meglététől függött... vagy legalábbis majd...

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a biztatásokat a tiramisu et. al.-al kapcsolatban. Szívesen leültetnélek Titeket egy asztal köré, kanállal a kézben, őszinte kritikát kérve - de Erika, nem kell idővel sátorponyvába öltöznöd :-), mert a kritikusom Mina lesz: kérte, készítsem el a két kis tálnyi tiramisut, s majd ő és a rokonai megkritizálják. Még V.-nek sem szabad elsőként belekóstolnia. Neki ellenben kitaláltam valami meglepetés-tortát, azzal fogom haza várni a hosszú frankfurti kiruccanás után. Nagyon győzköd, hogy menjek utána hétvégére, de valahogy nem fűlik a fogam Frankfurthoz. Szerintem úgyis hullafáradt lesz az egész hetes fotózás-hajlongás-guggolás után. Mindössze annyit tudok a városról, hogy ott a világ egyik legnagyobb, legforgalmasabb reptere - mellette autóz(t)unk el Magyarország fele menet, visszafele jövet, s emlékszem, mennyire lenyűgöztek a leszállásra érkező repülőgépek fényei - mint egy laza gyöngysor, úgy lógtak sűrű egymás utánban a levegőben. (Éppen most jött haza, s...