"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Plakát, Camden Street. Mindenki értse, ahogy akarja ;-) "Zuhogott a hó..." Kávézó belső karácsonyi díszben. Valamint egy a ma délelőtti öt vendég közül. Sütifotó megrendelőnek.

1 am 8 am 9:30 am 11:30 am Miközben Dublinban tízezrek vonultak fel szakszervezeti zászlók alatt, tiltakozva az "austerity measures" (tanulgatom, új kifejezés = megszorító intézkedések) ellen, addig engem önző módon inkább cukorfigurák készítése, és a havat hozó dörgős-villámlós éjszaka foglal le. Ha továbbra is ilyen hideg idő marad, izgalmas autózások elé nézek reggelenként.

Az "eating a humble pie" kifejezést akkor használja az angolszász ember, amikor arra akar célozni, hogy kelletlenül, de el kell ismernie, hogy tévedett, vagy valamit baromira rosszul csinált, s ezt az orra alá dörgölték, joggal. Maga a humble szó szerényet jelent, a mondás pedig valami olyasmit éreztet, hogy "elismertem a tévedésem, a fenébe is, de kéretik engedélyt megalázkodni". Nemrég, egy remek angol sorozatot néztem The Great British Bake Off címmel, amiben amatőr cukrászok versengtek az ország legjobbja címért, különböző szakmai feladatoknak (is) eleget téve. A versengésüket néha egy-egy food historian (van ilyen!) rövidke ismertetője szakította félbe, egy-egy angol kastély konyhájának mélyéről, s ezek során megismerkedhettünk egyes ételek eredetével, kifejezések származásával, megtudhattuk például, mikor kezdett a nők feladata lenni a sütés.... A különféle népszerű, Angliára jellemző sütik, ételek, mint pl. a húsokkal bélelt, néha cikornyásan díszített pie-ok...

De nem múlik! (Minden kedves olvasónak, aki kérte a cseresznyés brownie receptjét: itt megtalálható . A belevaló szárított cseresznye nem csontszáraz, hanem olyan, mint egy finom aszalt szilva, kicsit puha. A cseresznyéket - babrás, tudom, de megéri -, három szeletkébe szoktam vágni.) Bocsánat, hogy az Elvis-témát hanyagolom, de fontosabb dolgok tartják lázban az országot, mint a bray-i Elvis. Először is, itt van a jövő keddre beígért sztrájk, rendőrök, nővérek, tanárok, vagyis a közalkalmazottak részéről, minimális erők végzik majd a kórházakban a munkát, a rendőrök nem büntetnek, csak merengenek az út szélén, a gyerekek aznapi otthon maradását pedig oldja meg a kedves (munkahellyel esetleg még rendelkező) szülő, ahogy tudja. Van, aki megértően bólogat, van, aki dühösen fújtat. Tényleg kezdődik rosszkedvünk tele. Utána ott volt az a botrányos focimeccs, Thierry Henry kezezésével, ami megosztotta az ország közvéleményét, és könnyekre fakasztotta Sally-t (p.k.) aki nagyon lelkes drukker...

Most vigyázzban ülök itt, s várom, hogy végre megérkezzen Böhöm új kipufogója. Igen, még mindig csak a "megérkezésnél" tartunk, mert kellő fejtörést okozott az uramnak, hogy melyiket, honnan, mikorra rendelje meg... Állítom, egy nő nem hezitál ennyit első randira való kiöltözéskor, mint az uram az autóhoz való alkatrészek megrendelésekor. Holnap - elvileg - megérkezik a rugó a felfüggesztéshez, s szerdán - remélhetőleg - Böhöm Ambrose-ék kezébe kerül, és alaposan megjavítják. Aztán, amikor már nem kell a csengőre fülelnem, kertészkedni fogok. Megint feljöttek a kis gazok a terasz kövei között, és az elmúlt hetek szelei, nagy esői alaposan felforgatták a kertet - minden tele lefújt levelekkel, elhervadt szárakkal, megfeketedett paradicsomszárakkal. Van, amit vissza kell vágni, van, amit téli pihenőre kell tenni. De ami kissé aggasztó, hogy a szeptemberben ledugott gumóim itt-ott már bújnak ki a földből, cserépből. Nem korai ez kissé? Február végén kellene megjelenniük, nem nov...

Tegnap este volt egészen pontosan 12 éve, hogy először megér-keztem Írországba, akkor még egy hónapos látogatásra. V. már 5 hónapja itt volt, és meghívott magához. Akkor még nem volt közvetlen járat, Párizson keresztül repültem, Sopronból felvonatozni Budapestre, majd elrepülni Dublinba egész napos utazást és sok, reptéri várakozást jelentett. S akkor még barátibb hangulatban folyt a repülés, nem kellett terrortámadástól rettegni, az ír repülő pilótafülkéjének ajtaja végig nyitva volt, a gépet végig beragyogta a lemenő nap fénye, megbámulhattam a baseball-sapkás pilótát, egy ifjú párt pezsgővel köszöntöttek fel... Akkor még nem voltunk EU-tagok, meghívólevél kellett, és belépéskor hosszas faggatáson estem át (a lassabban fogyó) beléptető sorban, hogy miért, kihez, hová stb. Mire azon túlestem, a csomagom eltűnt a szalagról, hosszas keresgélés után egy kocsikán találtam meg, számos más csomaggal együtt. Kint az előtérben nem találtam V.-t, tanácstalanul bámészkodtam (ja igen, a mobiltel...

Tegnap fél napon át beszerzéseket intéztem. Először irány a doki, ahol kaptam egy beutalót (aggodalomra semmi ok, szokásos éves ellenőrzés), majd V.-t leraktam a Gyárban (szakadt az eső), majdnem összecsókolóztam egy, a körforgalom megfelelő sávjait nehezen megtaláló fehér autóval (gondolom, mert szakadt az eső), leautóztam Dun Laoghaire-be, leraktam a kocsit a parkolóban és mentem vásárolni. Az eső még mindig szakadt. Tortadoboz, tortaalátét, csevegés. A cukrásznéni köszönte a Szamosról az információkat, a tulaj már felvette velük a kapcsolatot. Hurrá! Még mindig szakadt az eső. Útközben találkoztam a Tolka Eggs szállítójával, akit - ha jól emlékszem - Davidnek hívnak, a kávézóba ő szállította mindig a tojást. Ráköszöntem, és kellemesen elbeszélgettünk - ő hogy van, én hogy vagyok... Mindig is kedveltem, udvarias, kellemes ember, kora ötvenes, mindig számíthattam rá, ha nagyhirtelen plusz tojásra volt szükség, mert mindig volt ideje elugrani a kávézóba pár tálca tojással... S mindig p...

Az OEP-es adatgyűjtésről *** Ezt is megértük. Ma a rádióban egy - ha jól értettem - gyorsétterem-lánccal rendelkező ír egyén igencsak "igen"-elt, amikor megkérdezte tőle a riporter, hogy szerinte a gazdasági nehézségek miatt az írek kezdenek-e határozott ellenszenvvel viseltetni a bevándorlók iránt. Lovely. Válaszát azzal indokolta, hogy "sokan" (a bevándorlók közül) visszaélnek a segélyekkel, s ez szemet szúr az íreknek. Kétségtelen, hogy van, aki itt is kiskapuzik, de mivel százalékot nem mondott, ez elég meggondolatlan kijelentésnek tűnik. Mondhatni, olaj a tűzre. Erre csak az alábbi olvasói levelet tudom belinkelni. Ha ilyen lehetőséget adnak rá, lesz, aki kiskapuzik, és szépen meg is él belőle (akár ír, akár külföldi): http://www.independent.ie/opinion/letters/now-golfing-pays-better-than-work-1708412.html

Először is, szívből jövő, tiszteletteljes gratulációm Schmidt Egon ornitológusnak és írónak, abból az alkalomból, hogy Kossuth-díjat kapott. Gyermekkoromban a polcon, apám jóvoltából ott voltak a könyvei, amelyekből sokat tanultam. Egy alkalommal, Kildare-be autóztunk, Feriékhez, a csodás lótelepre, Rathangan-ba, s akkor hallgattuk végig Tollasbál az erdőben c. CD-jét. Még az állatokért nem nagyon rajongó uramnak is tetszett a madárdallal zsúfolt felvétel. *** Egy kommentelőm írta nekem, privát emailben (remélem, nem haragszik meg, hogy az engedélye nélkül idézem): "Remélem Ti nem érzitek meg annyira ezt a mostani válságot, persze olvasom a blogodat (szoktam morogni magamban amikor már régen nem írsz), de egy más szintről kezdeni a válságot az más végeredményt is jelenthet, talán könnyebb átvészelést." Mondhatnám, nagy büszkén, hogy személy szerint nem érezzük meg. Annyira. Bár néha olyan "utánam az özönvíz" érzéssel veszem le a jobbik palack bort a polcról, egy kic...

Biztos valamilyen időváltozás jön, mert a gyógyszer most próbál megküzdeni a fejfájásommal, s elég egyoldalú a küzdelem. Pedig kellemesen langyos odakint az idő, reggel is tükörsima volt a tenger, rengeteg madár és sétáló volt a promenádon. S ma biztos az embereknek is jobb volt a kedve, mert sokan köszöntek. Előre. Íme, a promenád a pár éve feltöltött parttal (a kép a http://www.visitwicklow.com/ oldalról származik.) Én még emlékszem rá, amikor nem volt kavicsokkal feltöltve a part, és homokos beach-en lehetett rohangálni - valaha lépcsők vezettek le a korláttól a partig. 10 éve egyszer itt kötöttünk ki Edével és Tim nevű ismerősünkkel, ha jól emlékszem, valami kocsmázás után, támasztottuk a korlátot, bámultuk a világítótornyok fel-felvillanó fényét a távolból... Azon a nyáron pedig remek kis pikniket rendeztünk itt V.-vel és Mapet nevű ismerősünkkel. Pokrócot terítettünk a homokra, sajtot ettünk, és eléggé berúgtunk egy üveg Disznókőről való tokajitól. De akkor még egyikünk sem tudt...

Megkaptam Macstól az engedélyt, így az ő rally-s beszámolója itt olvasható. *** Kaptam egy igazolást a fogorvostól, hogy koronáért otthagytam náluk sok pénzt, ami leírható az adóból. Nem a teljes kezelés, tömések, fogkőpucolás, azok nem, de a korona igen. A többit pedig elvileg részben a biztosító állja. Remélhetőleg. Ma kicsit világvége hangulatom volt, megteremtette a média, mert erősen huhogtak, hogy ma micsoda sokk ült a Dáil-ban (itteni parlament) a TD-k (képviselők) arcán, ugyanis a Taoiseach, vagyis a miniszterelnök bejelentette, hogy 9 % felett van a munkanélküliség. Kicsit elgondolkodtató, hogy mi lesz itt, mert állítása szerint lesz ez még rosszabb is. Ki fog adót fizetni, amikor ennyien állnak oda munkanélküli segélyért, s mindennap hallani, hogy melyik nagy cég dobja be a törölközőt, szűnik meg, küld el embereket. Te jó Ég. V. mondta a múltkor, hogy ugye, emlékszem még, amikor megjósolt pár dolgot. Megmondta, amikor először rebesgették a recesszió szót, hogy végetért az Ar...

Volt nagybejelentés , már érett egy ideje. A recesszió elérte a Gyárat is - el fognak küldeni (világszerte) 5000 embert. Ebből Dublinra 17 ember jutott. V. munkahelye egyelőre biztos. Örvendezzünk! Az uram nem egészen elégedett a dolgok menetével, mert 1500 embert bocsátottak el azonnal világszerte, teljesítményüktől függetlenül, és 3500-at fognak 18 hónapon belül. Ez a cég bevételeihez képest nevetségesen minimális megtakarítást jelent. 18 hónapon keresztül senki sem azzal fog törődni, hogy dolgozzon, hanem lesz seggnyalás, hátbadöfögetés, a saját pozíciók megerősítése. Kezdődik a cut-back, nem lesz fizetésemelés, az utazásokat is megritkították - így nem fog menni február végén az ámerikaiakhoz, s nem fogja megnézni személyesen Emma Rose-t, aki 16-án, ahogy az meg volt írva, megérkezett Zitáékhoz, harmadik csemeteként. Mama és csemetéje egészségesek. *** Az uram mondta, nem kellene hetente kétszer szállítanom, amikor a keddi rendelés alig 30 eurót ér... Nem annyi profitot hoz, annyit...

Tőlünk igencsak szokatlan önfegyelemmel ma reggel szállítás után nem bújtunk vissza az ágyba (pedig be csábító volt! az a sok paplan-takaróréteg), hanem sétálni mentünk. Magunkra húztunk még egy réteg meleget, sapkát-kesztyűt, s irány a tengerpart. Kocsival. Tudom, tudom, miért nem gyalog tettük meg azt a párszáz métert... Ott aztán rájöttem, hogy a több réteg a lábaimon is elkelt volna, ezért sietős léptekkel indultunk neki a promenádnak. Nem voltunk egyedül, volt pár gyorsan baktató néni, és kutyasétáltató - egyikük kislapátot lóbált a kezében, kutyakaki felszedése céljából - igen dicséretes - bárcsak a járdákon is összeszednék, mert néhol életveszélyes nem földre szegezett tekintettel sétálni. A promenádon bámészkodva is lehet baktatni, nincs kaka. Amikor megálltam volna bámészkodni (szép fénysorok a távolban, aranyló fénycsík a horizonton) az uram közölte, ilyet ne tegyek, mert a lendületbe jött nagy testet nehéz ám megállítani... De azért csak érdekelni kezdte őt is az az aranyló ...