"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Nagyon kis ügyes vagyok, éppen befejeztem a fűszeres sütik tojással való bekenését, amikor csipogott a sütő, és kivettem belőle a citromos pitét. Vagy minek nevezzem a lemon tart-ot. Most már csak a limonádéhoz kell lereszelnem 20 citrom héját, aztán megizzasztom az elektromos facsarót, és kész. Akkor már csak a vacsora készítése lesz hátra, és a kis sütik bezacskózása. Holnap reggel még sütök két parti kenyeret, palackozom a limonádét, s mehetek piacolni. Ez a házi limonádé igen népszerű a piacon. Kapni mindenféle palackozott szirszart is a boltokban, vagyonért, ehhez képest nálunk egy 7.5 decis üveg 2-2.50 euro. Két 7.5 decis üvegnyihez kell 6 citrom, 150 g kristálycukor, és 1.4 liter frissen forralt víz. 3 citrom héját le kell reszelni úgy, hogy a héj fehér része ne jusson bele - mert akkor keserű lesz -, mellé rakjuk a cukrot, és nyakon öntjük a forralt vízzel. Aztán beletesszük a 6 citrom levét (a maradék 3 citrom héját is reszeljük le, takarékosak vagyunk, vagy mi, jó lesz más sü...

... hogy megtörjem a monoton "kikeverem, formába teszem, megsütöm" ritmust, ami ma, péntek lévén, kitölti a napom, írogatok kicsit. A változatosság kedvéért csak egy cinke üldögél az illatos muskátlin, s gyanúm, hogy nem azért olyan kis kerek, mert felborzolta a tollait, és sziesztázik, hanem mert olyan rettenetesen kövér - tessék, máris átült az etetőre! Megszántam egy "Impatiens"-nek nevezett növényt a Tesco-ban, hazahoztam - majdnem úgy dobták utánam -, átültettem, meglocsoltam, és most majd kicsattan az egészségtől. A virágok, a levelek megteltek vízzel, szép piros foltként ragyog a falon, az eper és az azért-sem-hozok -virágot nevű fukszia között. (Mert háromból kettő fukszianövény idén virágzott rendesen, ez az egy nem hajlandó. Majd beszélek a fejével. Vagy kap tápot.) Így néz ki az Impatiens, magyar nevét, ha tudja valaki, írja meg, legyen szíves. *** Nem vagyok ám egy dög, csak kicsit. Ma megláttam az újságosnál a Food and Wine új számát, címlapon nagy betű...

Köszönöm, Laci, a leveledet. Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy írok egy szösszenetet a hírességekről, hogy miért rajonganak Írországért, miért szeretnek itt "hétvégi" házat venni, urambocsá, végleg ide költözni. De először két weboldal. Az egyik szakmába vág (az enyémbe), csúnya, ízléstelen torták vannak rajta. Muszáj volt alaposan végiglapozgatni: http://cakewrecks.blogspot.com/ A másik, hogy egy bizonyos nyaraló írt egy kurta beszámolót az Írországban töltött napjairól, de valahogy úgy érzem, ez nem az a beszámoló, amit szívesen felraknék a másoktól kapottak közé a turistás weboldalunkra. Idebiggyesztek inkább egy linket, ha valakit érdekel: http://www.kapcsolat.hu/index.php?cmd=/public/blog/view/id_62206/full_1/ . S nagyon kiváncsi volnék, hogy valójában tényleg annyira örültek annak az összefutásnak a magyar fiatalok, elvégre ez volt az az ember, aki - mint egy sértődött ovis -, odavágta a hazájuk szemébe, hogy "el lehet menni" -, és ők ezek szerint el is jötte...

... vagyis: "Nem akarsz pár békát?" - kérdezte Bernadette a piacon, miután kielemeztük, hogy kissé árnyékos és nedves kertünkben milyen élőlény érezné még jól magát - a páfrányon kívül. Egy pillanatig eljátszottam a gondolattal, hogy apró helyes békák fognak ugrálni a teraszon, de aztán nemet mondtam, mert a mi kertünk falatnyi, nincs benne víz, mint az övében (szép kis tava van a kertük egy rejtett zugában), valamint szerintem kaja sincs nekik elég. Hacsak a legyeket, darazsakat és a néha felbukkanó meztelencsigákat nem számolom. Bár a komposztedényben igencsak élénk élet folyik, de mégsem akarom kitenni a békákat semmiféle nehézségnek. Így békamentesek maradunk. Bernadette egyébként jól behúzott a csőbe, pár hónapja mutatott nekem egy rózsakatalógust, kérdezte, melyik tetszik. Azonnal rávágtam, hogy a Margaret Merrill nevezetű. Olive, piaci kollégáim egyike, sokféle rózsát nevel a háza körül, és a piaci kávézóba szombatonként mindig ő hozza a virágokat, hogy legyen valami s...