Bejegyzések

hanami címkéjű bejegyzések megjelenítése

Hanami* in Hakodate

Kép
Most, amikor ismét eljött a cseresznyefák virágzásának ideje - s jelenleg erős szél tépi azt a pár szeretett fát, ami a környéken van, s  ráadásul hóval fenyegetőznek -, eszembe jutnak sűrűn a tavaly Hokkaidón látott fák. Amikor V. pár éve kezdte mondogatni, hogy elvisz cseresznyefavirágzást nézni Hokkaidóra (állítólag kértem, de nem emlékszem rá), mindig pirultam, hogy ugyan már, ne fantáziáljon, de ragaszkodott hozzá, hogy elmenjünk. S sikerült. Sapporo volt az úticél, s láttunk is ott cseresznyefákat, de az igazán látványos élmény számára - s számomra is - egészen máshol esett meg velünk. Amikor Tokióból Sapporo-ba vonatoztunk, Hakodate-ig szupereszpresszel mentünk, shinkanzennel, de magán Hokkaidó szigetén ilyen járat nincs. Már nem emlékszem, hány órát ültünk a shinkanzenen, míg ismerős városnevek mellett száguldottunk el: Sendai, ahol egykor kedvenc podcastom szerzője élt, Aomori, amiről egy távoli, Japánt teljes hosszában gyalogosan végigjáró ismerőstől hallottam. Már az is...

Kiskrumpli jelentkezik ;-)

Óraátállítás, utálom. Nekem még reggeli időt jelzett a vasárnap későn kelő hasam, de az óra szerint már lassan dél volt. Odakint néhány didergősen hideg, ronda esős nap után megint langymeleg az idő, erős széllel. Teljes erővel virágoznak a cseresznyefák. A minap a napi séta közben betértem a mellettünk lévő iskola (idővel majd beépítendő, és most nyitott) területére virágzó fát fotózni, s amikor elkészültem a fotókkal, mint valami giccses reklámfilmben, ahogy elfordultam a fától, a hirtelen feltámadó szél maroknyi rózsaszín szirmot sodort utánam. Az Instagramon volt egy kísérletem, amikor egy, az egyik szomszédom fájáról letört kis ágacskát virágoztattam egy kis pohárka vízben, s szegény, előbb halt meg és barnult be, mint hogy a cseresznyevirágok teljesen kinyílhattak volna.  Bűntudatosan szagolgatom néha a kamrában a tavalyi - rám jellemző óriási lendülettel induló - sóban eltett cseresznyevirág-tervem végeredményét, amit második nekifutásra Hiroko, japán ismerősöm (és a mamája)...