"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az a hétvége ez, amikor emésztgetjük az adózás és az adó-előbefizetés okozta "örömöket". Még szerencse, hogy az időjárás szép langyos, napos, a telepi és a közeli fasorok nagyon szép színben díszlenek, főleg, amikor rájuk süt a nap, s ez feledteti ezeket. Valamint itt van az öt kismacska, amiket boldog-boldogtalan etet. Amikor ciccegésre megindulnak az ember felé, kajában reménykedve, az valami nagyon bájos látvány. Sajnos, akad gyerek (egy kislány!), aki megdobálta őket, s most megint fél a bátor kis fekete kandúr, aki eddig engedte magát simogatni. Öt kis szaros, a telep szélén lévő bokrosban alszanak, s ahogy nézem a megszaporodott számú műanyag edénykét a kerítés tövében, több hódolójuk is van. Pénteken késő este izgatottan ültünk a tévé előtt, ahová V. a laptopon át kivetítette a Youtube-on lévő élő közvetítést Arizona-ból. Zita barátnőnk diplomaátadása folyt a Grand Canyon University-ről. Két kemény év van mögötte, amíg lerakta a Masterst nővéri tanulmányokból. Csa...

Elfogultság nélkül kellene beszámolnom arról a hétvégéről, amit barátaink szerveztek nekünk. Már hónapok óta terveztük, hogy velük, akikhez a legszorosabb barátság fűz, eltöltünk valahol egy hétvégét négyesben, megemlékezve arról a 15 évvel ezelőtti hétvégéről, amikor a Mt. St. Helens-től az Olympic félszigetig vitt az utunk, házassági évfordulóinkat is ünnepelve. Ünneplésre most is lett volna ok, ugyanis elárultam nekik, hogy az idén leszek 50 éves, és mivel a valódi időpontban egymástól távol leszünk, akár most is megünnepelhetnénk ezt a nagy napot, a magunk módján. V. hidroplános kirándulást tervezett Vancouver-be, meglepetésként, ami belőlem mindenféle zajokat váltott ki, de aztán addig alakult, formálódott, változott a terv, míg kiderült, hogy nem Vancouver-be, hanem az állam fővárosába, Victoria-ba megyünk, a Vancouver-szigetre. A főváros napját azon a hétvégén ünnepelték, így alaposan le volt foglalva minden, de sikerült szállást és megfelelő kompjegyet találni. Az amerikai...

Azt írja a statisztika, hogy az utolsó bejegyzésem volt a 600., nahát, szép kerek szám, lehet kezdeni egy új "századot". A sütőben szokatlan módon torta sül, mégpedig nekünk, próba-torta, mert ha beválik, besorol a üzembeliek közé. Ray, a séfkolléga kérte, hogy nézzek-próbáljak ki pár új tortát, bővítsük a sort, ő majd a kajákat gondolja át. Amióta a főnökünk fülébe ültettük a bogarat, azóta már kialakult, hogy lesz egy-két újdonság az üzemben, s ezek megalkotásából én is kiveszem a részem. Ray kenyereket akar, havonta újat. (Jujj.) Lesz supper club. Javasoltam a Hónap sajtját, erre az jött ki a szájából az én szerető, képzett séfkollégámnak, hogy Írországban nincs 12 hónapra elegendő különféle sajt. Simán arcom röhögtem, mert mi őszinték vagyunk egymással, nem kell finomkodni, mint a főnökömmel. Mondtam neki, hogy ha a Tesco filléres kiadványa simán meg tud tölteni két oldalt ÍR sajtajánlatokkal, akkor nekünk sem eshet nehezünkre, s a Sheridan's Cheesemonger-en ...