"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Odakint világvégét váró hangulat ül az országon. Először is, ugye, itt a Keleti Rém (Beast from the East), amelyik hideget és havat hoz(ott). Most minusz 4 van. Aztán közeleg Emma, a vihar, amelyik délről jön, és nagy szelet hoz, és esőt, ami majd a Keleti Rémnek köszönhetően hó lesz, először itt a keleti és déli partok felett, aztán az ország más részein is.  Ha az lesz.  Napok óta megy a riogatás, amit mindenki vérmérsékletének megfelelően vagy pánikvásárlással vagy epés szkepticizmussal fogadott. Jajjajjaj, pár centi hó? No és? De tegnap eltűnt minden kenyér és tej a boltokból, a tejesember az egész heti tejet itt hagyta ma az ajtó előtt. Mert hátha nem tud jönni pénteken. Hó az van, itt a környéken 5-6 centi, könnyű, félresöpörhető hó volt egészen délutánig, amire lejárták az emberek, így kemény réteg lett belőle a járdákon, ami most majd lefagy. Alig valaki takarított a háza előtt, holott kérték a magas hatóságok, takarítson mindenki, most, amíg lehet. A telepről...

Félelmetesen gyorsan múlik ez a hónap. Munka rengeteg, jövő hétre már 3 tortamegrendelésem van, Star Wars-os (értsd: babrás) sütikkel, visszatérő és új kliens is akad, utóbbiakból három, hurrá. Tegnapelőtt alaposan megizzasztott egy felelőtlenül elvállalt, utolsó pillanatban beeső megrendelés. X ajánlott be, új vevő. Ilyenkor nehéz nemet mondani. Tucatnyi sütit vállaltam el, Beatrix Potter témájú születésnapra, egyéves kislánynak. (Igen, egyévesnek. Mint kiderült, nem lesz több gyerekük már, ki akart tenni magáért az anya, mondván: "This is my last 1st birthday.") Beatrix Potter figurái édi-bédi állatok, felöltözve, minden angol (angolszász) kisgyerek életének részei. Kettőnek a neve ugrott be, bár nem emlékszem, hogy olyan nagyon jelen lettek volna anno a Walker családnál, ahol dolgoztam, de határozottan emlékszem a gyerekszobában egy műanyag edénykére, aminek aljáról Peter Rabbit nézett ki, kis kék kabátban. A másik figura egy kacsa, főkötőben, az ő neve Jemima Puddled...

Első téma: piaci meeting. Népszerűbb nevén AGM, vagyis Annual General Meeting, amire nekem is kell egy kis éves (mercifully short) beszámolóval készülnöm, ami főleg abból áll, hogy hány meetingje volt a Committee-nak, a tagok hányan vettek részt, ki lépett ki, ki halt meg, ki lépett be, hol vettünk részt versenyen, vagy egyéb megmozduláson... Az AGM-et eddig mindig egy januári estén tartottuk, mert ez a "szabál", hogy januárban kell megtartani... De az elnök nem ért rá sehogysem hét közben, és egyre többeknek esett nehezére a sötétben, fagyban való vezetés este, így egy piac utáni, szombat délutánra raktuk az időpontot. S hogy az emberek ne morogjanak, könnyű ebédet is készített és szolgált fel a piac pár lelkes tagja. Sally elkészítette az általam csak "celebrity soup"-nak titulált póréhagyma-krumpli levesét, amit a korábban már említett ésd belinkelt tv-műsorban mutattak be, készült több tálca szendvics, és pedig szőlőt, banánt és ringlószilvát vettem nekik. Talán...

...álljon itt az uram mailje ismerőseinek, barátainak: " Rövidhír: November 4-én bejelentették a csoportom megszűnését. A tervek szerint összegyúrnak 3 részleget, a MacOffice, a Kids and Entertainment és mi szűnünk meg, helyettünk lesz egy új csoport, ahová 16 emberrel kevesebbet vesznek fel. Mérnökből (mint én), néggyel lesz kevesebb. Mindenkit megpályáztatnak az új állásért, kivéve azt a 3 főfejest, akik túl közel voltak a tűzhöz, nekik már van állásuk az új csoportban pár hete... Egyelőre önkénteseket keresnek közülünk, akik a végkielégítésért cserébe távoznak, erre a jelentkezés határideje november 16. Ezután eldöntik, hogy kinek az önkéntes távozását fogadják el, és hány további embert küldenek el azok közül, akik nem akartak önként menni. Ez a folyamat december 10-én zárul le, és december 11-től kezdve mondják meg, hogy kire nincs szükség. Az utolsó embernek február 19-én kell leadnia a belépőkártyáját. Nem izgulok nagyon, remélem, hogy megállom a helyem az interjún kb. 3 hé...

Most vigyázzban ülök itt, s várom, hogy végre megérkezzen Böhöm új kipufogója. Igen, még mindig csak a "megérkezésnél" tartunk, mert kellő fejtörést okozott az uramnak, hogy melyiket, honnan, mikorra rendelje meg... Állítom, egy nő nem hezitál ennyit első randira való kiöltözéskor, mint az uram az autóhoz való alkatrészek megrendelésekor. Holnap - elvileg - megérkezik a rugó a felfüggesztéshez, s szerdán - remélhetőleg - Böhöm Ambrose-ék kezébe kerül, és alaposan megjavítják. Aztán, amikor már nem kell a csengőre fülelnem, kertészkedni fogok. Megint feljöttek a kis gazok a terasz kövei között, és az elmúlt hetek szelei, nagy esői alaposan felforgatták a kertet - minden tele lefújt levelekkel, elhervadt szárakkal, megfeketedett paradicsomszárakkal. Van, amit vissza kell vágni, van, amit téli pihenőre kell tenni. De ami kissé aggasztó, hogy a szeptemberben ledugott gumóim itt-ott már bújnak ki a földből, cserépből. Nem korai ez kissé? Február végén kellene megjelenniük, nem nov...

Jelentem, a számítógépünk feldobta a talpát. Ilyet még sosem éltem át, azt hittem, a nyitott ablakon át kintről jön a zaj, de nem, a mi számgépünk köhögött . Kehe - keh - kehe - keh... kehe... lefagyott az egész, éppen kattintottam valamire, de az egér nem volt hajlandó mozdulni, tanácstalanul néztem ki a fejemből: jesszusom, mit csináltam rosszul?! Mint kiderül, én semmit. Valamelyik merevlemez adta meg magát. Amikor bekapcsoltam a gépet, volt valami figyelmeztető csipogás, de mire megnézhettem volna, hogy mire is figyelmeztet, már váltott a képernyő, én pedig a teregetésből későn futottam vissza - mostanában ugyanis a vírusellenőrzés miatt lassan tér magához a gép, így van időm másra, amíg feltámad. Mire újra a képernyő elé értem, már magától elindított egy programot, de amúgy sem tudtam volna segíteni rajta... Emese, hogyan is szoktad mondani? Valamit mindig tojik a kutya... Szegény V. fújtatva egész este okos weboldalakat bújt, hogy mit lehet majd tenni, de a héten aligha lesz idej...

Akik nem bírják a giccset, nézzenek félre: A 13 tojásos sűrű vajas piskóta-alap eperlekvárral megtöltve 2.5 kiló volt, erre jött a 1.30 kg rózsaszín cukorbevonat. A kövekként elsütött sötétrózsaszín bogyók joghurttal bevont magyar cseresznyék (a magyar boltban vettem), van rajta némi Zizi is (beszerzési hely: ugyanott), a Francia drazsé már nem fért rá. Sütéssel együtt 3-4 órát töltöttem a munkával. A torta 42 x 32 x 6 cm. Az ára? Azt takarja feledés, olcsóbban adom, mint amennyit ér. Csináltam hozzá egy hintót lóval, de királyfit nem csináltam, bírjon még ki egy évtizedet a hatéves, míg eljön érte a pasi fehér lovon. *** Volt egy kis csevelyem Amandával, mert ma reggel, amikor szállítottam, bent felejtettem az egyik citrom tart alatt a fémlapot, amin sült. Fel kellett hívnom őket, hogy rakják félre nekem - mert ha nem szólok, lába kel, elveszik, kidobják. Láttam, hogy ki van rakva neki a jövő heti rendelés a polcára, vagyis hogy az én 500 sütim mellé neki 1000 mini cupcake-et, mini ci...

Kedd este hazajött az uram - hurrá! hurrá! -, hozott finom erős-paprikát - hurrá! - amit azonnal beleöntöttem egy csatos üvegbe. A színe álomszép. Az ereje-íze félelmetes. Hamarosan ki is próbálom, gulyáshoz. Az uram a vártnál kevésbé vaskos megjegyzéssel kísérte a hírt az OEP adatbegyűjtéséről, így anyósommal és vele hármasban csak kiokumláltuk - véleményünk szerint helyesen -, hogy melyik rubrikába mi kerül, aztán hamarosan megkapják a borítékot kis aktatologatók, legyenek vele boldogok. Ezzel a kellemetlenségek azonban nem értek véget, ugyanis szerda reggel az uram a szokott módon körbejárta az autót, és észrevette, hogy jól meghúzták a bal ajtajait, az autó majdnem teljes hosszában. Azt hittem, ott kapok szívrohamot. El is határoztam, hogy ezután ő parkol a járda felől, az első helyen, és én a második helyen, legalább az egyik fele védett lesz, én pedig biztos nem ütöm meg Böhömöt az ajtóval (kérdés, engem ki csap oldalba). Most már a tömbtársak is beleszoktak abba, hogy ott mindig...

Nagyon szépen köszönöm a sok hasznos jótanácsot a patká-nyokkal kapcsolatban, de sajnos, a mérgen kívül más eszközöm nincsen. Nem tudom, sajnos, szellősebbé, búvóhelyektől mentessé tenni a kertet, hacsak le nem mondunk a házikóról. Mivel a lakáshoz nem tartozik pince, amolyan "muszáj" tárolóhely. Pinky, a sok éve használaton kívüli biciklim így is a kerékpártárolóban rozsdásodik, néha valaki hozzázárja a saját biciklijét, más haszna nincs szegénynek - és még örülhetek, hogy nem itt a teraszon kell tárolni. A kisházikó így néz ki, a képen jól látható, hogy nincs hátulja. Teljesen nyitott, ráadásul - mivel alapja sincs rendes -, a köveken időnként előre dől, ilyenkor vissza kell lökni a falhoz, s akkor az ajtaja is normálisan nyitható. Mellette alig fél méterrel jobbra a komposztálóedény, azzal a kavicshalommal körbevéve, amit a kiskert helyéről lapátoltam fel. A téli vizek megártottak neki, a teteje belül meglehetősen foltos, és az ajtaja megvetemedett - csak úgy tudom becsukn...

Egészen hülyén indult a mai nap, éjjel fél 3-kor. Felébredtem. Valószínűleg a víz lódult meg a csövekben, amikor beindult a fűtés, s azt hallottam meg, vagy nemistudom, de nem tudtam már visszaludni. Sajgott a fejem, sejtettem, hogy ez a nap is egy remek, meleg nap lesz. Olvastam hát: Joyce Carol Oates: The Gravedigger's daughter. Nehezen lendült be a történet, az elején még aggódtam, hogy itt van mindjárt kezdésnek ez a 10 oldalas leírás arról, hogy mit gondol egy nő, akit egy férfi követ a csatornaparton. Na hiszen, ha végig ilyen lesz a könyv (jó vaskos, hokedliláb alá való), akkor nem fogom elolvasni. Mondtam ezt magamnak annak ellenére, hogy soha még egy könyvében sem csalódtam, sőt. De belendült a történet, olyannyira, hogy most már alig bírom letenni, német (zsidó) menekültekről szól, a 40-es, 50-es évek Amerikájában, ami nem ám egy olyan idilli olvasztótégely, ahogy azt tanultuk, ugyanazok a régi ellenszenvek és ellenérzések dúlnak ember és ember között, mint Európában. Jó,...

Tegnap délután kiebrudaltam Bertie-t az otthonából. Meglepődtem, hogy még ott lelem, mert elég látványosan és zajosan jöttem-mentem a teraszon, de ő továbbra is ott lapult, az egyik műanyag virágláda visszahajló pereme alatt. Amikor megugrasztottam, nem futott messzire - kicsit megsürgettem a seprűvel, hogy menjen még odébb. Félmétereket volt hajlandó csak futni. Ennyire otthonos lenne a láda mögött? De végül csak eltűnt. Kiraktam a mérget az előírásos kis műanyag edénybe, betömtem a falon lévő lyukat - véleményem szerint elég alaposan. S ha már a teraszon voltam, két virágládába elültettem 50 krókuszt, mert a sötét kamrában kezdtek kihajtani a gumók. Ma reggelre a gumókat szépen kitúrta valaki a helyükből, néhányat megrágott, a mérget felette az utolsó szemig, és a virágföldes zacskót is megbabrálta. A komposztba pedig újabb két lyuk fúródott. A falon lévő lyuk érintetlen - akkor hol jön be nagydarab szőrös látogatóm? Ami Bertie-t illeti, ő ma délre visszaköltözött a virágláda mögé. S...