"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Miután tegnap a "dráma" hatása elült a gyomromban, és a vasalás nagyját is sikerült befejeznem, vásárolni mentem. Útba esett a bank, végre nyitva volt, el lehetett intézni néhány befizetést. Ráérősen mentem, orrig sálba tekerve. Annyira megadtam a módját a kimozdulásnak, hogy hosszan válogattam, melyik (elhanyagolt) sálamat vigyem magammal a kiruccanásra. Kész felüdülés volt a friss levegőn, az alacsonyan vakító napsütésben mászkálni az emberek között. De a sál, a kesztyű elkelt, hideg volt nagyon. A rádió szerint 1963 óta nem volt ilyen hideg, ilyen tartósan fagyos a tél. Csapadék semmi, legalábbis itt a tenger mellett, csak fagy. A telep melletti iskola sportpályáján fiúk fociztak, lenge sportöltözetben - ilyesmire is csak az ír srácok képesek, hogy vesebaj és lefagyott lábujjak nélkül rohangáljanak a -1 fokban. Fő úticélom az Anvil nevű bolt volt, ahol masszív leárazás fogadott - karácsonyi holmik főleg, műanyag koszorúk, díszek, gyertyák tömege, de edény, konyhai ezmegaz...

Nem is meséltem, hogy tönkretettem a kicsi autóm bal első kere-két... Pénteken este, már sötétben mentem V.-t összeszedni a Gyárból a hosszú műszak után (ha lehet, Böhömöt kíméli a kipufogó miatt, bár a hegesztés jól tart). A főutcán araszoltam végig, elég nagy volt a forgalom. Igen mentem volna már előre, míg az előttem lévő autó a keskeny főutcán csak cammogva kanyarodott jobbra. Én pedig türelmetlenségemben egyre húzódtam balra, hogy elmenjek mellette, s nem vettem észre a járda ívéből kiugró két kis járdaszegély-göböt, amely az ott lévő zebra széleit jelzi... Ez világosban elég feltűnő, de nem sötétben, pláne nem az olyan türelmetlen sofőrnek, mint nekem. Mivel azért lendülettel mentem, khm, akkorát pattant az autó, mindkét baloldali kerekével, hogy még a CD-lejátszó is elakadt. A szégyentől vörösen égő fejjel, az ülésre süppedve próbáltam eltűnni a helyszínről... Hogy lehettem ennyire hülye. Ráadásul aznap reggel már csináltam egy baromságot, bekanyarodtam jobbra ott, ahol a zöld ...

Ma azt tanultam meg, hogy a karácsonyi bevásárlást legjobb elkerülni. Nem elhagyni az utolsó 1-2 napra, hanem szépen, szisztematikusan megejteni egy héttel előbb. Vagy elfelejteni, úgy-ahogy van, s nem csinálni felhajtást. Ha mégis akarnánk valami különlegeset főzni-sütni, és belevetjük magunkat a vásárlói hadak közé, akkor ne lepődjünk meg, ha a) tíz percig ülünk a kocsiban a parkoló előtt, hogy egyáltalán bejussunk a bevásárlóközpont területére. b) kifelé menet megismételjük ugyanezt. c) a hentesnél már minden, figyelemre méltó húsdarab elfogyott. d) a dupla sárgán kell parkolnunk, ha egyáltalán be akarunk jutni a kissé kedvetlen henteshez. Nem tudom, ő mitől kedvetlen, amikor mindent eladott már. e) a vásárlás végére heveny emberundor fog el bennünket, s bár a pénztárnál sorbanállva még kellemes csevegést folytattunk kisöregekkel, az épületből kijutva már mélységesen és szívből gyűlölünk mindenkit, aki előttünk és körülöttünk van az úton, s ezt súlyosbítandó, egy véresszájú leszbiku...