"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ma van Armistice Day, s kíváncsiságból - egy nagyon klassz cikk olvastán - megint rákerestem a Glencree-ben lévő német katonatemetőben nyugvó Rumpf nevére. S lám, mi jött fel: https://www.wexfordpeople.ie/news/monument-marks-the-site-of-wwii-air-crash-38438792.html A cikk idén nyáron íródott. Ideteszem, az évfordulóra. A temetőbe majd akkor megyünk, ha V. visszajön Budapestről, most vasárnap, Remembrance Day-en nem volt kedvünk hozzá.  A Sky News weboldalon találtam ezt alábbi cikket, az első világháborúban, Franciaországban elesett katonák maradványainak azonosításáról: https://news.sky.com/story/war-detectives-how-one-soldier-was-found-and-identified-a-century-after-his-death-11856932

Amikor ma délelőtt odaértem a német katonai temetőbe (stílszerűen éppen a War Horse írójával, Michael Morpurgo-val ment egy interjú a rádióban), egy terepjáró állt a bejáratnál. A fenébe, nem leszek egyedül, gondoltam. Odabent két férfi dolgozott, az egyik a leveleket takarította a sírokról, azzal a hangos géppel fújogatta le őket a sövényre. Alighanem a későbbi koszorúzási ünnepségre készülődhettek, mert az emlékműnél még nem volt semmi, pedig a hivatalos Remembrance Sunday tegnap volt. (A cikkben azt írják, a német nagykövet vezetésével minden év novemberében, a harmadik vasárnapon történik a koszorúzás.) Herbert Rumpf sírján még ott volt a tavaly kirakott Remembrance Day-i pipacsos keresztem, lehet, hogy év közben nem is takarítják a sírokat? A férfi, amikor látta, hogy a sírok sorához lépek, csokorral a kézben, abbahagyta a munkát, s beállt a társa mellé az emlékmű takarásába. Hálás voltam a gesztusáért. Legnagyobb meglepetésemre egy művirágos koszorút találtam a s...

A tegnap estét dokumentumfilm-nézéssel (is) töltöttem, megnéztem egy, az I. világháborúban szolgáló lovakról készült dokumentumfilmet. Írtam már a Londonban nagy sikerrel játszott - azóta is műsoron lévő! - War Horse c. darabról, ugyanezt a témát dolgozza fel, rendkívül megrendítő. (Nem is mernék rá elmenni, mert többen figyelmeztettek, hogy tócsát fogok magam köré bőgni, inkább olvassam el a könyvet, amiből az előadás, és később a Spielberg által jó alaposan megcukrozott film készült.) Nem volt könnyen emészthető műsor. Mivel V. nincs itthon, nem akartam egyedül kiautózni a "németemhez" Glencree-be, majd elmegyünk jövő héten. Inkább, mint tavaly, elmentem a közeli anglikán templomba, első világháborús kiállítást nézni. Régi újságok, levelek, plakátok alkották a kiállítást, valamint, mint minden évben, most is kirakták a Bray-ből és környékéről elszármazott, a háborúban elesett 168 katona adatlapját. Köztük találtam az alábbit, amit muszáj elküldenem kedves új-zélan...

A helyi újságban láttam, hogy a tőlünk negyedóra járásra lévő anglikán templomban Flower and Remembrance Festival van... Megzavart a Festival szó, de az újságban mellékelt képekről egyértelműen kiderült, hogy a Remembrance Sunday köré rendeződött az esemény. Idén sem árasztották el pipacsot viselő emberek a várost az angolszásznak nevezhető ünnep közeledtével (egyet-kettőt, ha láttam), ellenben - mint kiderült - ennek a kiállításnak akkora volt a sikere, akkora az iránta való érdeklődés, hogy egy héttel meghosszabbították a nyitvatartást, s nem zártak be Remembrance Sunday estéjén. Hm. De miről is szól ez a fesztivál/kiállítás? Profi és amatőr virágkötők virágkompozíciói díszítik a templomot, a téma a világháborúkban elhunytakra való emlékezés, különös tekintettel az ír katonákra, áldozatokra. Igen szép és megható kompozíciókat sikerítettek a virágkötők - melléjük pedig képek, háborús tárgyak kerültek, az oltár előtt "temető", fehérlő keresztekkel, amilyeneket a katon...

Alighanem a hivatalos koszorúzás után pár órával érkezhettünk, a gyertyák még keveset égtek le. A sírok és egyes virágágyások szépen ki voltak ültetve fehér ciklámenekkel. Két síron volt csak virág, az egyikre én tettem. Sajnos, a név egyre kevésbé látszik... Dr. Herbert Rumpf. Egy nemrég frissített weboldal szerint Írország felett, Waterford megyében lőtte le egy angol gép azt a bombázót, amin szolgált. (Akit érdekel, a rendkívül részletes adatokat az Írország felett lelőtt/lezuhant gépekről, itt megtekintheti. Dr. Rumpf 1941. június 10-én halt meg. Nem rokon, de a név a sírkövön - ezt írtam már - némi szent borzadállyal tölt el. Ki tudja...

A hétvégén nagyon sok első világháborús témájú film-dok.film volt a tévében. Elvégre az angolszász országokban Remembrance Sunday van, s szerdán, november 11-én ünepeljük az I. világháború befejeztének évfordulóját. Tegnap az urammal együtt megnéztük a Making War Horse c. dokfilmet, amely egy nagysikerű első világháborús, gyermekeknek íródott regényből készült színdarabról szólt. A darab azért különleges, mert a) egy csataló sorsán át mesél az első világháború borzalmairól, b) a darabban szereplő állatokat életnagyságú bábok "alakítják". Még tavalyelőtt olvastam róla, hogy mekkora sikere van a darabnak, s nagyon szerettem volna megnézni. Már a dokfilm alatt is szorongatta a torkomat a bőghetnék, főleg a téma miatt, de hogy megnézzük-e valaha, az akkor eldőlt, amikor az uram az első tíz perc után kijelentette, hogy ő erre nem kiváncsi. Nem mintha nem nyűgözte volna le őt is az a technikai tudás, amivel a bábokat elkészítették, mozgatják, egyszerűen csak nem szeret szívfacsa...