"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

El vagyok havazva. Megrendeléshegyek. Nincs hétvége, nincs lazulás. Sheila-nak köszönhetően 3 piac, - ebből kettő "house fair", vagyis magánháznál tartott bemutató vásár - került a naptárba. Keddre 100 skót zászlót kell sütibe "szobornom". Mina, a Delizia kávézó tulajdonosa aranyszínű puttókat rendelt. Daphne, mentorom, születésnapra kért sütiket. S akkor még ott van Ray, a kollégám, aki egy barátja esküvőjére akar vinni valami "klasszat". No, és a kávézó... Nem fogok unatkozni, hála az Istennek. A Royal hotel tetején megjelent az integető Mikulás. Erről a fontos hírről Trish-t azonnal értesítettem, ugyanis a karácsonyi időszak szerinte addig nem kezdődik el, amíg a "waving Santa" nincs felrakva a tetőre. Elkezdődött. Visszaszámolunk. M ajd jövök és jelentek.

Szombaton reggel olyan álmosan láttam hozzá a parti kenyér sütéshez, hogy eltévesztettem a gombócok sorrendjét, mártogattam őket a magokba, aztán csak néztem bután, mert ott álltam négy darab "fölösleges" gombóccal... amelyiknek nem volt helyük... Majd némi csipázkodás után leesett, hol maradtak ki, gyorsan megmártottam őket szézammagban, kicsit széttologattam a többieket - szinte hallottam, ahogy morogva engednek helyet az "újaknak" -, s máris újra a megszokott módon néztek ki a kenyerek. Hosszú volt a hét, pénteken az összegyűlt túlóráimat sem sikerült kivennem, így kimerített szombatra az előző napi tízórás műszak. Hiába igyekeztem eljönni előbb, nem tudtam, négy tortarendelés is volt, sok dekorációval. S gombócnyomogatás közben az is eszembe jutott, hogy egy olvasóm ötlete alapján, jövőre teljes joggal készíthetek majd foci-kenyeret, hiszen az írek - hurrá! - bejutottak az Európa-bajnokságba. S akkor majd fekete-fehér, mákos-szézammagos mintával készüln...