2009. augusztus 21.

Bréking nyúz 2.

Most kaptam az sms-t, Betty-nek sikerült elintéznie a biztosítást, MEGYÜNK!!!

***

Nem tudom, az időjárás miatt-e, vagy miattam, de ma kivételesen magasra sikeredett az almatorta. Majdnem olyan magas lett, mint a forma, eddig ilyet még nem csinált. Szuperül néz ki. A rozskenyereim ellenben nem keltek olyan magasra, mint máskor. A tészta, amit a szinte állandósult nedves, szaunás idő miatt hetek óta kicsit kevesebb vízzel készítek, most keményebb lett, mint máskor. Ki hitte volna, hogy így oda kell figyelni az időjárásra, s aszerint kevesebb vagy több vizet adni a megszokott lisztmennyiséghez. Tudomány ez kérem!

S a múltkor azt is megtanultam, egy életre, saját káromon, hogy nem, a megkelt kenyeret NEM kenjük le a hűtőből kivett tojással, mert hökkentében összelappad, és megbőrösödik. Lehet, hogy sülés közben újra felpuffad, de azért a tojás legyen csak szobahőmérsékletű, mert egy kellemesen langyos, frissen kelt formás kenyeret hideg tojással lekenni vétek. Most már ezt is tudom...

***

Most örömömben körberohanom kétszer a lakást, aztán vissza a konyhába.

2009. augusztus 20.

Bréking nyúz

Tegnap kora este kaptam egy rejtélyes sms-est Adhaimhín-tól, miszerint este mégsem lesz találkozó a fesztivál kapcsán, valamint kis gond van a biztosítással, ha többet tud, majd sms-ezik. Meglepődve visszaírtam, hogy nem is tudtam, hogy ma estére találkozó lett volna összehíva, de ráérek bármelyik este.

Ma nem hagyott nyugodni a dolog, mert a biztosítás ebben az országban nagyobb úr, mint a miniszterelnök, így felhívtam Adhaimhín-t, meséljen, mi a probléma. Az első mondata után le kellett ülnöm. A biztosítással nagy gond van. Erre a két napra biztosítani kell a fesztiválon árusítókat, és a készített holmikat, arra az esetre, ha velünk történne valami (netán lábfejünkre esik egy száraz sütidarab, vagy mittudomén), valamint arra az esetre, ha kárt okoznánk az épületben, vagy egy vevőnknek, aki, mondjuk, ételmérgezésért beperel bennünket, stb. A variációk száma végtelen. A piac és tagjai 2.5 millió euróig van biztosítva egy FPD nevű biztosítónál, amely biztosítóval eddig nincs gond. De mivel a fesztiválon nem csak két órát leszünk, mint a piacon, hanem 2 x 7-8 órát, ezért a biztosítás határát meg kell emelni, mondták. 6.5 millióra. Ez gondolom, azzal jár, hogy fizetni kell e két napra a megemelt biztosításért. Nem tudok összeget, csak az jött le, hogy előfordulhat, hogy nem megyünk a fesztiválra, mert nem érné meg...

Hápogtam, háromszor is megpróbáltam elmagyaráztatni magamnak, hogy is van ez, de Adhaimhín csak az összeget ismételgette, amitől nem lettem okosabb, lényeg, hogy veszélyben a szereplésünk a fesztiválon. Ennyit azért megértettem. Betty, az elnökünk, biztosítókat hívogat, de mint Adhaimhín mesélte, nem hívják vissza, nincs bent a megfelelő ember, a szokásos "ej-ráérünk-arra-még" módon folyik az ügymenet, közben az óra azért ketyeg. Pedig már összeállítottam a listámat, mi mindent kell vennem a következő hétre, sőt, tőlem szokatlan buzgalommal még időbeosztást is készítettem... hogy hogyan tudom megoldani a piacra sütést, a kávézónak való munkát és extrát, és a fesztiválra való előkészületeket...

Azt mondta, amint tud valamit, szól, addig annyi a biztos, hogy semmi sem az, hahaha, hogy közhelyeket is említsek - és majd szombaton a piac után leülünk mi öten, megbeszélni a megbeszélnivalókat. S még kicsit panaszkodott is, mert kiderült, hogy Patricia (a sokat emlegetett p.k.) leszúrta őket/minket, sütőket, hogy miért nem sütnek/sütünk többet, s amikor Sheila és ő mondták, hogy azért nem, mert nem kel el, az volt a válasz, hogy látványt és változatosságot kell biztosítani a vásárlóknak... Na, vazze', én biztosítom, de el nem kel, és csak az uram kollégáit hízlalom vele, amiből - rövidke életű hálájukon kívül - hasznom nincs. Pár hete kezdtem csak el egy tortát sütni a kettő helyett, mert csak elosztogatni lehetett a piac után a másodikat, nem vette meg senki...

Beszélgetésünk csak egészen "kicsit" kedvetlenített el, mert azért reménykedem, hogy sikerül olcsó biztosítást, vagy mifenét szerezni, s nem hagyjuk ki ezt a remek alkalmat.

***

A madarak megszokták az áthelyezett etetőket, amelyek jó pár kísérlet után most már az első, ajtó felé eső bokron lógnak, mert mégiscsak tapostak ott, ahol nem kellett volna. Most legfeljebb a durva kavicsokat taposhatják a kis lábaikkal, ott nem okoznak kárt. Tegnap egy vörösbeggyel töltöttem el öt percet a földön ülve, édes kettesben, mert megtisztelve bizalmával, egészen közel ugrált hozzám, leveleket forgatva, kukacok és soklábúak után kutatva a kiskertben. Nagyon feldobta a kedvemet ez az öt perc, és a közelsége. Közben a galambok úgy döntöttek, hogy nem vagyok rájuk nézve veszélyes, és amikor odaléptem az ajtóhoz, hogy szemlét tartsak, közelebb léptek hozzám, felfelé nézve, hogy vajon szórok-e eléjük valamit, és ha igen, akkor mileszmár. Én az ajtónyílásban ültem, ők pedig szorgalmasan csipegettek, karnyújtásnyira. Az én kis háziállataim :-)

***

Az uram mérnökkollégáját kölcsönadták egy másik csoportnak a Gyárban, így most egymaga tartja a frontot a saját csoportjában. Vagyis dolgozik reggeltől-estig. Ma elmenőben szólt, hogy kilenc előtt ne várjam, utóbb ez 11-re módosult... Egyre sűrűbben fordul elő, hogy nem várom meg a vacsorával, mert olyan későn jön haza, s egyedül eszem, a napi híreket nézve... hajtós hetek ezek, de legalább a Frankfurti Autókiállításra elengedte a főnöke, mehet fotózni megint. S aztán megyünk Bilbaóba!

2009. augusztus 19.

Évfordulók

Említettem volt, hogy ez a hét jól kezdődött. Korántsem a zökke-nőmentesnek nevezhető kórházi látogatás miatt, hanem mert hívtak a kávézóból, hogy tudnék-e a héten kétszer szállítani. Az egyik szakács beteg, a másik szabadságon, Amanda nem bír megcsinálni mindent egyedül... Örvendeztem. Ráadásul jövő hétre is kaptam egy extra sütirendelést tőlük. Úgyhogy ma reggel szállítottunk V.-vel, és péntek reggel is fogunk.

Ami kicsit elkedvetlenít, az az, hogy többé nem a manager írja meg a csekkjeimet, s gondoskodik róla, hogy időben meg is kapjam azokat, hanem a kávézó könyvelője. Havonta fizetnek. Jó, legyen, nem gond. De az már gond, hogy a júliusi csekkjeimnek még se híre, se hamva, holott ex-főnököm ígérte, hogy "utánanéz", s lassan augusztus vége van... Nem szeretek arra rákérdezni, ami - ugye - jár, amiért megdolgoztam.

***

Mostantól kezdve sok sütésnek nézek elébe, hiszen közeledik a
Festival of World Cultures. Ha bárki kíváncsi a piac standjára, a Cool Earth Eco Fair (khm) helyszínén, a Concourse, County Hall-ban megtalál minket, augusztus 29-30-án, 11-től 6-ig. Lesz sok kiállító és érdekes programok, és ha valakit nem a klímaváltozás megállítása érdekel, akkor is talál magának rengeteg finomságot, ha nem itt, akkor Dun Laoghaire más helyszínein, hiszen számtalan stand érdekesebbnél-érdekesebb kajákat fog kínálni az érdeklődőknek.

***

V. évfordulós traktája jól sikerült, volt, aki még a gyerekeinek-unokájának is vitt haza a sütikből. Sajnos, éppen a főnökének nem jutott süti, mert odahaza lábadozik egy súlyos bokasérülésből. V. megtartott egyet a sárgabarack lekvárral töltött csokis cupcake-ből, amit itthon elfeleztünk, és kielemeztünk. Büszke voltam, mert még sosem csináltam olyan cupcake-et, amibe a tölteléket nem a szokásos "lecsapom a tetejét, bekenem lekvárral, visszanyomom a cupcake-re" módszerrel, hanem egy kis géppel juttattam be. Zitától kaptam az elemes gépet, lehet vele sütitésztát adagolni a sütőlapra, fánkot tölteni, dekorálni... Már a kisfia is tudja kezelni, de nekem még azért gyakorolni kell. Elég nehezen sikerül ugyanis olyan sütitésztát készítenem, ami elég puha ahhoz, hogy kijöjjön a gépből, de elég kemény ahhoz, hogy oda is tapadjon a sütőlaphoz. Mindig elrontottam eddig! De a lekváradagoláshoz tökéletes volt.

***

Ma van szüleim 44. házassági évfordulója, mely egy napra esik a Páneurópai Piknik 20. évfordulójával. Gondolom, van kellő felhajtás Sopronban, valami konferenciát is hallottam emlegetni. Icától, a barátnőmtől kapott naptár augusztust kísérő fotója a határáttörés helyén állított haranglábat ábrázolja. Akarom, vagy sem, naponta emékeztet a kép arra a napra. Remélem, szép most az idő, nem olyan esős, mint 20 éve volt, amikor szinte elsüllyedtek a parkoló kocsik a mezőn. Azóta is próbálok visszaemlékezni, hogy s mint volt, de csak kevés kép ugrik be. Magáról a piknikről semmi, sajnos. Arra emlékszem, hogy Anyámmal jókora plakátokat, útjelzőket festettünk a konyhában, tussal - ott volt elég hely szétteregetni a lapokat. Apám egyfolytában elfoglalt volt, szervezkedett, térképet rajzolt. Mondott valami vicceset arról, hogy zárjuk be a spalettákat, mert mi van, ha belőnek majd az ablakon? Vagy ezt máskor mondta volna? Pártéletet éltek... összejövetelek... remény valami újra. Mesélt anyámnak a latrina-ásás érdekességeiről. S vitt neki egy óriási rózsacsokrot, mert Piknik ide vagy oda, ez mégiscsak az ő évfordulójuk volt.

Fura így visszagondolni, hogy micsoda történelmi év volt, én pedig 23 évesen micsoda hülyeségekkel voltam elfoglalva... életem első saját videókazettája, amikor még lejátszóm sem volt... készültem Londonba... dolgoztam sokat, hogy legyen erre pénzem... ki fog majd helyettesíteni... szokás szerint hevültem valakiért, viszonzatlanul... süket mozifilmeket néztem meg... öcsém azon a nyáron a Sörgyárban dolgozott - ez utóbbi csak a naplómból derült ki, mert egyszerűen nem emlékszem, hogy ebben a szervezkedős időszakban mit csinált, és hol volt a testvérem.

Később elmentem még az első, második, sokadik évfordulóra is. Egyszer Cseh Tamás-koncert is volt... mentem autogrammért a sátorba, ahová éppen akkor érkezett meg... izzadó tenyérrel, megilletődve mentem oda hozzá, a gyomrom csomóban. Micsoda koncertet adott a Barlanszínházban! Majdnem leharaptam egy kollégám fejét, mert leszólta a dalokat, az előadást... később segítettem az Áttörés c. könyv szövegének fordításában... Apu sokat rohangál(t) minden évben, az évfordulós kiállítást szervezve... a csalódás, hogy a németek közül nem jött vissza az évfordulókra senki, vagy ha jöttek, nem tudtunk róla... pedig még német lapokban is megjelent hirdetés, hogy megemlékezés lesz. Később, amikor már megvolt a saját grafikai stúdiója, öcsém csinálta a kiállításra a posztereket, szövegnyomatokat. Valahogy nagyon beleszövődött ez az esemény, s az évfordulók a családom életébe. Hozzájárulásuk a Történelemhez.

Egy magyar származású újságíró, Victor Sebestyen nemrég megjelentetett egy könyvet 1989-ről, talán el kellene olvasni. Hogy végre, felnőtt fejjel megértsem annak az évnek a jelentőségét. Hogy mit jelentett 1989 Európának, Magyarországnak, mi is folyt itt, amíg én videókazetták és mozijegyek után rohangáltam éretlen fejjel.

Kukucs

Ez a hét amúgy jól kezdődött. Részben. Ugyanis hétfőn először voltam ír kórházban páciensként, mégpedig a National Maternity Hospital-ban voltam, nőgyógyásznál. Kicsit zavarba ejtő volt a nagyszámú, jókora pocakot maguk előtt toló nők látványa, nagyon kilógtam közülük, de valamit valamiért. Ugyanis Sheila (p.k.) magyarázta el, hogyan is juthatok el szakrendelésre, s mivel ő itt dolgozik - bár nem kértem -, még időpontot is intézett. Alig 3 hetet kellett várni az időpontra, és kellett egy levél a dokimtól. Első ránézésre minden nagyon tiszta és olajozottan működik, bár éppen ma hallottam a rádióban, hogy nem bírják a munkát, s van kismama, aki csak a 7. hónapban jutott először ultrahanghoz. De nagy megelégedésünkre betiltották a kórház épülete előtti dohányzást - valahányszor erre autóztunk, mindig állt egy-egy nagypocakú kismama az ajtó előtt cigizve... döbbenet.

Az időpontot telefonon át is megerősítették, sőt, egy levelet is kaptam róla, hogy mikorra várnak. A recepciónál egy erősen olaszos akcentussal beszélő, rengeteg hajú hölgy felvette az adataimat, nyitott rólam egy szép sárga irattartót, amiben már ott voltak Sheila emailjei, abba berakta a dokim levelét is. Meg kellett adni a koromat, lakcímet, családi állapotot, V. elérhetőségét, PPS-számot, biztosítóm nevét, mi a vallásom, majd be kellett ikszelnem egy rubrikát, hogy az adataimat stb.-t felhasználhatják-e kutatáshoz... Ment ez is az irattarttóba.

Viszonylag gyorsan sorra kerültem, udvarias és előzékeny volt mindenki. Először egy segéddoki faggatott ki, csak utána jött be hozzám maga a nőgyógyász. A vizsgálóban volt két külön kézmosó, minden tiszta volt és még egy magazin is várt az asztalon, ha esetleg olvasgatni támadna kedvem várakozás közben. Mindenhol táblácskák, amelyek a gyakori kézmosás fontosságát hangoztatták. A falon kép a Giant's Causeway-ről, a folyosóról behallatszottak a kint beinduló nagyüzem hangjai...

Csak az volt meglepő kissé, hogy a vizsgálat eredményeire 12 hetet kell várni, bár hallottam erről, mégis meglepett. Budapesten 4 hét alatt megvolt az eredmény, igaz, ott nem kórházba mentem.

A recepciónál kaptam egy kiskönyvet, amin a nevem, a szakrendelő neve, az orvos neve és egy kódszám szerepel, ha bármit akarok tőlük, újabb vizsgálatot, vagy eredmény után érdeklődni, ezzel a számra hivatkozhatok. Rá van nyomtatva a telefonszám, amin érdeklődhetek, vagy időpontot kérhetek. Szóval minden nagyon szervezettnek tűnt.

Talán az egyetlen, ami nehézkes lehet, az a parkolás. Mivel korán mentünk, bőven voltak még (fizetős) helyek a Merrion Square körül, de nem tudom, mit csinál az, aki mondjuk, délre van behíva, amikorra már tele vannak a tér körül lévő parkolók...

Előre főztem

Valami nagyon tartalmasat akartam főzni hétfőn, ami kitart két napig kettőnknek. Keddre ugyanis beesett egy nagy adag extra rendelés. S ha sütés van, akkor igyekszem olyan estére kaját készíteni, amit nem túl megterhelő elkészíteni még a sokórás sütés-dekorálás után sem, hamar megvan, és főleg kiadós. Vagy előre főzök. (Bár néha a sok sütés után szinte felüdülés a konyhában a mi vacsoránkkal pepecselni, mondhatnám azt is, hogy pihentet.)

Bevásárlás közben, egy dobozos, fűszeres gombóckeverékről jutott eszembe (Atora herby dumpling mix), hogy chicken casserole-t, vagyis csirke "gulyást" fogok csinálni. A casserole az tulajdonképpen olyan egytálétel, amiben van valamilyen hús, és sok zöldség (persze, lehet csak zöldség is), és egy nagy, a sütőbe is berakható edényben készül, jelen esetben szeretett cserépedényemet, Emile-t használtam e célra. A húst megkapatja az ember kicsit, mellérakja a zöldeket és fűszeres lében addig főzi, míg minden puha lesz. Még boldogult bolti eladó koromban csinálta párszor azt Rose, az egyik managerem, hogy a magával hozott jénaiba belerakta a boltban vett, és ott, a delinél felkockázott csirkemellet, mellé a szintén ott vett zöldeket, nyakon öntötte egy vízben feloldott öntettel, amit zacskóban lehetett kapni, és amikor mi mr befejeztük aznapra a kenyérsütést, újra bekapcsolta a sütőt, és megsütötte magának a vacsorát. Mire zárt a bolt, a casserole is kész lett, s gondolom, mire hazaért a dobozba rakott jénaival, a kaja ehetőre hűlt.

A húsokkal, zöldségekkel ízlés szerint lehet variálni, én az alábbi "mindent bele" összeállítással dolgoztam, aminek csak az uram ízlése szabott határt: gombát és póráhagymát nem tehettem bele, mert azokat nem szereti. Pedig...

Hozzávalók:

1 kisebb csirke 10 darabra bontva (a hátából főzhetünk levest)
3 kaliforniai paprika, különbözó színűek, kimagozva, nagy darabokra vágva
5-6 fokhagymagerezd, hámozva, egészben
1 db 400 grammos paradicsomkonzerv
2 nagy vöröshagyma, felkockázva
1 jó marék újkrumpli, hámozatlanul, a nagyobbak félbevágva
rozmaringos só, bors, oregano
jóféle leveskockából kettő (a Knorr új, zselés leveskockáját használtam)

A sütőt 180 fokra előmelegítem. A csirkedarabokat kevés olajon megkapatom, hogy mindenhol megbarnuljanak. Közben a leveskockákat feloldom fél liternyi forró vízben. Majd a csirkedarabok közé öntöm a zöldségeket, a konzervdoboznyi paradicsomot, aztán az egészet nyaköntöm a levessel. Elkeverem, sózom, borsozom, ízlés szerint oreganót is rakok bele. Fedél alatt felforralom, s amikor már forrni kezd, berakom a sütőbe, és másfél óra alatt megsütöm-párolom. Akkor jó, ha a hús szinte leesik a csontról. Mivel az uram nem szereti a "babrás" kaját, le szoktam szedni neki a csontokról a húst, s a tálakba kanalazott zöldséges lé tetejére rakom. Lehet enni finom házikenyérrel, vagy galuskával - kinek mi tetszik.

Ugyanezt marhából is el lehet készíteni, olyan zöldségekkel, amit szeretünk. A marha mellé kíválóan megy a gomba, az egyik legfinomabb casserole, amit ettem, a burgundi marha "gulyás" (boeuf bourguignon), rengeteg gombát is tartalmaz, a receptjét már korábban le akartam írni, de elfeledtem. Bocsánat. No, az hasonlóan készül, de a sokféle zöld helyett csak gomba van benne, répa és salotta, és leves helyett azzal a jóféle burgundival öntik fel, amiben egy éjszakán át marinálják a húst.

Az ilyen casserole műr csak azért is jó kaja, mert úgy variálhatunk a zöldségekkel, húsokkal, ahogy nekünk tetszik, vagy azt dobálunk vele, ami éppen kezdene kifonyadni a zöldségtartóból. S a fenti adag kettőnknek két este elég volt vacsorára, kár, hogy nem volt éppen kéznél kenyér, mert a finom szaftot azzal kellett volna kitunkolni Emile-ből!