A lakás az elmúlt két hétben tele volt szórva a jövő-menő betegség kezelésének kellékeivel: Strepsil, Lemsip, papírzsebkendő csomagok, jókora papírzacskó használt papírzsebkendőkkel. Félredobott takarók, néha üres bögrék, aljukon száradó teabevonattal, amik idővel azért elkerültek a mosogató felé. Éppen pár napja ittam meg az utolsó adag gyömbéres, citromos, mézes teát, szintentartás végett, mert én már jobban voltam, de a beteg V. még köhécselt. A múlt hétvégén sokat aludt, gyógyult, gyüjtötte az erőt a hét munkájához.
Meggyőződésem, hogy az elmúlt hetek nyomása, izgalmai, sürgés-forgása miatt lett csak hazajőve beteg, amikor úgymond, leereszthetett, s nem még Magyarországon esett ágynak. Itt nyugodtan nyöghetett, ápoltam, diktáltam belé, ami érzésem szerint hasznos volt, ő pedig tiltakozott, mert fúj, mert csípte a torkát a gyömbér. Eléggé riadtan nyeldekeltem én is egyik reggel, amikor kapart a torkom, s éreztem, hogy nem vagyok 100 %-os: arra gondolva, hogy ha Covidosak lettünk, akkor baj van, hiszem 3 megrendelésem is volt a múlt hétre.
Nagy huzakodva a lelkiismeretemmel és a várható kellemetlenséggel, végül csak csináltam egy tesztet: óvatosan forgattam az orromban a pálcikát az előírásos 15 másodpercig (ettől aztán vadul tüsszögnöm kellett, nagyon kellemetlen volt), s aztán óriási megkönnyebbüléssel láttam a vékony vonalat egymagában a teszten. Később már a torkom sem kapart, teljesen jól voltam, de a lengyel boltban felfedezett gyömbéres/citromleves keverék így is igen jól esett. Forró vízzel felöntve, teának, hozzá méz, remek volt. Majd megyek vissza még ilyenért. Vagy csinálok magam, van még egy fél kiló fagyasztott gyömbér a mélyhűtőben.
S a kanapé felől is mind ritkábban hallatszott köhögés a héten, úgyhogy a tavaszi megfázás ezennel letudva mindkettőnk részéről, gondoltam megkönnyebbülve. A reggeli nyirkos, hideg idő délre-délutánra legtöbbször langyos, tavaszi idővé alakult, időnként erős széllel - így elkelt még reggel a sapka sétához.
***
A reggeli sétánál továbbra is próbálom félrerakni a terhes gondolatokat, s csak a színekre, a virágokra, a madárénekre figyelni. Hagyom, hogy jólesően feldobjon a szembejövők köszönése. Megcsodálom az egyik ház előtt az új kerítést, csinos téglamotívummal, a másiknál az új mulcs bevonatot a nemrég még feltúrt virágágyás helyén. Csupa friss, zöld és vöröses levelű, alacsony, formára nyírt növényt ültettek bele. A másik háznál hozzáépítés folyik, alighanem nagyi lakás (granny flat) készül, jókora ablakokkal. Ott már 7-kor mozognak a munkások, cigi lóg a szájukban, míg kipakolják a szerszámokat az autóból. A másik kert fala felett csodaszép cseresznyefa-ágak hajolnak ki az utcára, éppen olyan magasságban, hogy bele tudom fúrni az arcomat a virágaikba.
A telep melletti még megbolygatlan zárt kert felől néha fácán kiabálása hallatszik. Vajon meddig marad így? A pletykák szerint csak szeptemberben kezdődik a várhatóan évekig tartó építkezés.
A patkányméreg úgy tűnik hatott, a pici halomban kiszórt madáreleség maradéka most már minden reggel érintetlen a kertben. A maghalom segítségével továbbra is barátkoztam a vörösbegypárral. A hím félős, azonnal elrepül, ha megmozdulok az ajtó mögött leselkedve, a tojó kissé borzolt tollú, magában beszélgető bátor kis egyed: volt, hogy a lábamnál ugrált, míg feje felett lebegő tenyeremben ott voltak a magok, amiket eddig is kiváncsian méregetett.
A tenyerében rigófiókákat kikeltető Szt. Kevinhez méltó türelemmel ültem az ajtóban, vagyis inkább mögötte, félig a szobában, úgy, hogy csak a kezem lógjon ki a lépcső fölé. Eddig kétszer rebbent rá a kezemre a tojó, egy pillanatra csak, aztán a fenyőről vagy magasabb növényszárról nézett vissza. Szerintem, ha tovább szoktatom, enni is fog a tenyeremből. Amúgy a lépcsőre kiszórt magokból először ő maga eszik, aztán összekapkod egy adag magot, s viszi el a fészekbe, úgyhogy már biztosan kikeltek a fiókái. Pár perc után újra jön... A párja óvatosabb, mindig hangos szárnyrebbenéssel száll odébb, ha megmozdulok, s tartja a távolságot. De elég odébb mozdítanom egy cserepet, s máris odaszáll, s összeszedi a bogarakat.
Úgyhogy tovább edzek velük, barátkozunk.
***
A visszatérő tüsszögésem, orrfolyásom tegnap rosszabbra fordult, s mivel ismerősökhöz mentünk volna a piacról sajnálatos módon megmaradt maradék sütikkel, csináltam egy tesztet. Na**szameg, pozitív lett. Utána V. is csinált egyet, neki halványabb csíkkal, de szintén pozitív. Úgyhogy most szobafogság nekem, nincs kenyérsütés. Hétvégére ellenben jól kell lennem, mert nagy míting és rendelés is van. Csütörtökre, remélem, jól leszek. Az orrom már nem folyik, csak néha, a torkom is jobban van, de azért maszkosan, sűrű kézmosások védelmében reménykedve jövök-megyek a lakásban. Néha Lemsip, és jókora kanna citromos, mézes teák az egyetlen gyógyszerem, amire szükségem van. Se láz, se más tünet nem kínoz. A Covid nyomkövetőn kivételesen a napi bejelentkezéskor a "Nem vagyok jól" gombra kattintottam, kiváncsiságból: de az ott felsorolt tünetek egyike sincs jelen nálam, úgyhogy lehet, frissíteniük kellene a tünetek felsorolását, vagy csak tudomásul vennem, hogy az én Covidom csak enyhe, riadalomra nincs ok. Mindenesetre a sütés felfüggesztve, a szomszédok most pár napig kenyér nélkül maradnak, Állatka pihenhet a hűtőben (azért V.-nek csinálok egy spéci, csakis magunknak fenntartott, vírussal spékelt veknit, haha).
