"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

You turn hearing the joy of football in the yard. You yearn for that footfall of the lost, the scarred. Again, and again and again you feel the sten- gun attack of that 'What if?' and that 'What then?' Well, then he'd be a boy who's ten.

"Better to live in hope, than die in despair" - mondta a néni, mialatt a vásárlás nehéz dobozait hurcoltam be a kocsitól, és udvarias közhelyeket váltottunk egymással, ahogy illik. Az úgy kezdődött, hogy megjegyezte, milyen szép ma az idő, erre én megjegyeztem, hogy valószínűleg nem marad ilyen, mire ezt kaptam válaszolul. Tőlem pedig csak annyi tellett, hogy "True, true." Mintha csak abba a társalgásba kapcsolódott volna be, amit V.-vel reggel folytattunk. Hogy gyomoridegem van a világtól. Hogy nem tudom megoldani, és ettől fáj a gyomrom, és tehetetlen dühöt érzek. Szállítottunk, aztán megnéztük a híreket, kávézás közben, igazán lélekemelő volt, a képeken éppen török újságírókat lőttek orosz katonák, vagy magukat annak tartó barmok, aztán jött egy kis tudósítás az olimpiának nevezett nevetséges showműsorról. Az embernek pedig csak gyűlik az epéje. Legszívesebben... nem is tudom, mit csinálnék legszívesebben. Csak olyan elkeserítő, olyan abszurd, mindaz, ami manapsá...

Ezt találtam, egy magyaroknak magyarok által létrehozott írországi klub weboldalán. Bár ne tettem volna: "Az alapítvány az alábbi célok megvalósítására jön létre: " Advocacy " szószólói érdekképviseleti fellépés az Írországban élő hátrányos helyzetű magyar etnikum társadalmi esélyegyenlőségének elősegítésére. - a magyar kissebség kezdeményező és cselekvőképességének fokozására, a civil szereplők összefogásának erősítésére (közösségépítés, összefogás, életminőség javítás ) - az Ír és Magyar nép barátságának ápolására és elmélyítésére Biztos jó szándékkal, szívből jövően, eltelve szeretettel, meg minden, de kiráz tőle a hideg. Hátrányos helyzetű magyar etnikum? Wha'? Annak hiszik magukat? Miért? Ugyanolyan jog illeti meg őket is, EU-tagország állampolgáraiként, mint bármelyik írt. Akkor meg? Milyen hátrányos helyzet? Mély lélegzet. Kell nekem ez? Nem. Elfoglalom magam valami értelmessel. Remélem, sikeresebbek lesznek, mint a megboldogult Hungarian Cultural Society of I...

Mivel is foglalkozunk a napokban? Főleg bosszankodással. A szokásos ír ügyintézésnek hála (csigatempó), több napos késéssel megtudtuk, mintegy véletlenül, hogy a városban a "tanács" augusztus 8-án kiadott egy közleményt - nem, nem kiadott, felrakták a weboldalukra, hátha odatéved a polgár -, hogy az ivóvíz nem megbízható, forralni kell: http://braytowncouncil.ie/media/Boiling%20Notice.pdf Mondom, egészen véletlenül, más ügy kapcsán tudtuk meg, egy szintén telepi lakótól. Nem hallottam róla semmit rádióban, nem láttam semmit az újságokban. Mára telefonhívást terveztem a "tanácshoz", hogy miért nem hirdetik ezt hatásosabb módon, úgy, hogy minden, internettel esetleg nem rendelkező polgár is tudjon a dologról. Mielőtt, mondjuk, megbetegszik a gyereke. Ha, orvul megelőztek! Ma, négy nappal a fenti figyelmeztetés kiadása után az újságban is megjelent, hogy probléma van a vízzel. Szavam nem lehet, folynak a dolgok a maguk medrében, ha lassan is. Sőt, nem csak a dolgok fol...

Amilyen lökött vagyok, a kenyérreceptről, persze, elfeledkeztem. Íme, a részletes leírás, ha kedvet kapsz egy ilyen partikenyérhez: 500 g kenyérsütésre alkalmas finomra őrölt fehér liszt 10 g finom só 60 g puha vaj 15 g finom kristálycukor 210 g víz (nem elírás, a tanfolyamon, ahol ezt a kenyeret tanultam, grammra mértük ki a vizet) 10 g tejpor (ha van kéznél, de nekem nincs, kihagyom) 1 közepes tojás (60 g) 20 g friss élesztő, de ha szárítottat használsz, akkor egy 7 grammos zacskó (ez utóbbival dolgozom, Írországban nem lehet kapni "csak úgy" friss élesztőt a boltban) 1 kissé felvert tojás kenéshez Magvak a mártogatáshoz Munkamenet: A robotgép táljába szitálom a lisztet a sóval. Beledobom a vajat, a gépnek van egy gyúrókarja (bocs, nem tudom, mi a helyes kifejezés, dough hook), azzal kicsit elkeverem benne a vajat. Külön mérőpohárba kimérem a langyos vizet, beledobom az élesztőt, a cukrot és a tojást, s ha van, a tejport. Alaposan elkeverem őket, majd egyből a liszthez adom...

De jó volt végre beszélni! Még annyi mindenről elfejtettem beszámolni, apróságokról, amik nem fértek be a beszélgetésbe, főleg, hogy V. erősen megrovó pillantásokat vetett rám a kanapéról, számonkérve a vacsorát. Pl. el akartam még mesélni, mekkora sikereket arattam ezzel a kenyérrel: Partybrot a neve németül, mivel a kis gömböcök egymástól könnyen elválaszthatók, tear and share-kenyér, mondaná egy ír. Egyszerű német recept, még régen, a kurzuson tanultam, az egyik leglátványosabb kenyerem, az íreknek nagyon tetszik. Most már kettőt csinálok szombat reggelenként a piacra, ehhez 6 előtt kelek, hogy a kenyér 9-re szállítható állapotban legyen. Így is inkább a kocsiban hűl ki. Mennyei Manna (lásd jobboldali linkek) átdolgozta a kenyeret a saját ízlésére, kevesebb tésztagolyóval, és focilabda-mintával. Futball-bajnokság idején ideális party kaja! Így alakulnak át a receptek kézen-közön :-) A képet a kenyérről Trish csinálta a piac parkolójában. Ez pedig az egyik gingerbread házikóm, hasonl...