"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Tegnap este beszélt a Taoiseach, kivételesen végigültem két kenyér formázása között. Lockdown van, kijárási tilalom. Amit lehet: kajáért bolt előtt sorban állni, lehetőleg nem az öregeknek fenntartott időben. A boltba csak meghatározott számú vásárlót engednek be egyszerre. Távolságtatás szigorú ellenőrzése, kimozdulás, esetleges csoportosulás oszlatása, tiltása, Garda ellenőriz, szól, ha kell, büntetést még nem szabnak ki, egyelőre csak szóbeli figyelmeztetés hangozik el. Reménykedjünk, hogy törvénytisztelők lesznek az emberek. (Yeah, right, mondatja velem az egyre növekvő cinizmusom.). A hétvégén talán aláírnak valami új törvényt, ami után a Gardai-nak nagyobb hatásköre lesz, pl. fertőzöttet, aki magától nem zárkózik be otthonába, begyűjtsön, vagy megadott helyre szállítson. Addig is, akad Garda station, ahol bevásárolnak az öregeknek... Az Aer Lingus repülője útban van Kína felé, meghozni a védőfelszereléseket a kórházaknak, orvosoknak. Nem az egyetlen gép lesz, azt hiszem,...

Mióta voltam Hirokonál főzőórán, azóta is tartjuk a kapcsolatot, s Whatsapp-on elküldöm neki, ha csináltam valami "japánost". Így boldogan számoltam be neki a sózott sakura-, azaz cseresznyevirág-kísérletemről, mondván, majd an-pant szeretnék vele csinálni. Ugyan a cseresznyefa virgát sokféleképpen felhasználják, süteméyek díszítésére, parfümként, méz ízesítésére, porként, nekem az an-pan ötlete tetszett meg, főleg, mert kóstoltam is.  Kísérletem képein nagyon felbuzdult, s elmesélte a mamájának, hogy lám, van valaki, aki itt, Írországban an-pant fog csinálni. Az már azonnal kiderült, hogy nem lesz autentikus, mert nem rizs koji-val, azaz rizsből készült kovásszal fogom készíteni, "csak" az én mezei kis Rohadékommal, aki remélem, majd helyt áll a feladatnál. Maga a rizs koji egyfajta penész, amely fermentálja a rizst, s sokféle japán étel alapja, pl. az ottani kovászok alapja is.  Ismerek embert, aki maga csinálja a rizs koji-t, Japánból hozatott kezdő kész...

Tegnap két szatyorral felpakolva mentem körbe, vittem a kenyereket, a bedobozolt sütiszeleteket és pluszként mindenkinek pár darabot abból a földimogyorósvaj "lencse"/csokis sütiből, amit kísérletképpen sütöttem. Most már tudom az emeletes ház ajtókódját, nem kell lehívnom a megrendelőt a ház elé. Az utolsó megrendelő, aki gyakorlatilag szemben lakik, sokadik kérdő sms után kissé pirulva jelent meg az ajtónál, amikor már lassan letettem róla, hogy ki tudom neki vinni a veknit. Aztán hosszasan magyarázkodott, hogy ő azt hitte, a kenyeret ingyen adom, s hogy nem hozott készpénzt... Jajistenem... Mondtam, hogy semmi gond, akár rendel tőlem még, akár nem, majd rendezi később, nem probléma. Szállítás közben a csodás égbolt adta a hátteret, naplemente után valami elképesztően tűzvörös volt az ég, többen meg is álltak a telepi sétálók közül fényképezni. Mellette pedig ott volt az egyik megrendelő háza előtt álló fa, fehér virágfelhőbe öltözve. Legszívesebben belefúrnám az arcom...