"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ezt muszáj elmesélnem. A hét stresszesnek ígérkezett, ott volt a 210 aranybarnával kihúzandó süti egy esküvőre, a traktorok és tehenek egy másikra, a bonyolultabb Peter nyuszis sütik (az csak 10 db, de munkás), egy kis torta, emellett az 50-50 mézes ember és panda, ja és a kenyerek és a piaci adag. Beosztással hajtottam rendesen, hét közepére kisültek az Üzemnek és a Slice kávézónak szánt mézesek, elkészültek a traktorok, el a tehenek, amikor Ray üzent, hogy a 210 süti 190-re csökkent, s a fiatal pár azt kéri, ne pénteken legyen kész, hanem jövő keddre. Phű, akkor lesz időm másra. Mire másra, mint Ray mézes embereinek sütésére, mert kért extrát, ugyanis befutott pár előzetes megrendelés azokra a dobozokra, amit a pandákból és a mézes emberekből állít össze. Az emberek előre lefoglalták a még el nem készült sütiket... ízlelgetem ezt a mondatot, s az íze édes. A siker nem másnak köszönhető, mint megjelent egy kis kép pár sorral az országos lap hétvégi magazinjában, egy ilyen sütis doboz...

A múltkor Paco mondta, hogy legyek szíves gondoskodni róla, hogy gingerbread (gyömbéres süti) mindig legyen az Üzemben, mert ez az egyetlen süti, amit elfogyasztás után mindig mindenki megdícsér. A csokitorta, a citromos szelet már megszokottak, de ez az intenzíven gyömbéres, puha, citromos cukormázzal bevont szelet egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Úgyhogy következzék a recept! Eredetileg egy szögletes kenyérsütő formában kellene sütni (23 x 11 x 6 cm), de szerintem egy 23 x 23 centis négyszögletes sütőforma (az ún. brownie tin) szerintem sokkal jobban megfelel hozzá, vekni formájában eléggé kényes, könnyen szétesik. A receptet elsősorban angolszász országokban élőknek ajánlom, ha valami sejtésem szerint nincs Magyarországon (ha van, világosítsatok fel), akkor megpróbálom mögéje írni a lehetséges alternatívát. Hozzávalók: 230 g sütőporos liszt (sütőporos liszt híján adjunk sima liszthez egy kiskanál sütőport, s helyben vagyunk) 1 teáskanál szódabikarbóna 1 teáskaná...

Próbálgatom a Blogger új kezelőfelületét, még nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e - mint minden változást, ezt is szokni kell. A statisztika nézegetése közben feltűnt, mennyire sokan néztek-néznek meg a nőklapjacafé oldaláról (ahol nem vagyok regisztrálva). Vajon miért? - így én. Mint kiderült, mézeskalács házaim keltették fel az érdeklődők figyelmét. Örömmel olvastam, hogy van, akinek tetszenek. Erről aztán eszembe jutott, hogy hamarosan elkezdődik az évszak, amikor házelemek lepik el az asztalt, s sűrűbben árasztja el a lakást a mézeskalács édes illata... Kint pedig a borús idő, és a hangoskodó cinkék emlékeztetnek rá, hogy visszavonhatatlanul ősz van, s hamarosan csontvázakat is kell rajzolnom a gingerbread men-ekre... Az idén biztosan lesznek új cukordekorációk a házakon, ugyanis az egyik szemüvegbolt helyett édességbolt nyílik Bray-ben, mégpedig régi édességekre specializálódnak, házi készítésűekre, ún. "boiled sweets"-ekre, anelyek keménycukrok, s ezekből remekül l...

Tegnap munka után találkoztam Ray-jel, és a Dundrum Shopping Centre parkolóházában, mint valami összeesküvők, kicseréltük a cuccokat: ő átadta a liter olíva olajat a munkámért cserébe, én pedig átadtam a házat. Kicsit aggódtam, mit fog szólni, mert én tudom , mi nem olyan, mint amilyennek lennie kellene, de nem volt gond, nagyon tetszett neki. Így néz ki a ház gingerbread-ből: S miheztartás végett, ez az eredeti: Úgyhogy láthatóan vannak különbségek. De többet ilyet nem vállalok. Gyakorlásnak jó volt, tanultam belőle, pl. hogy a falakat "felépítés" előtt kell lefesteni, illetve kötőtű segítségével hogyan csinálhatunk barát-apáca cserépsort. De nem fogok mától fogva ilyesmiket gyártani :-) Az egyik Alfa-csapat tagnak, aki most lett boldog háztulajdonos, is inkább karikatúra-házat csinálok házavatóra, mint másolatot. Azt lehet "csicsázni", egy másolatnál meg van kötve az ember keze... Ray-nek hála, az elkövetkező hónapokra bőven el vagyok látva olíva olajjal....

Tegnap egy elszúrt napom volt. Reggel visszaludtam szállítás után, nem tett jót, ugyanis jött a front, így fejfájósan ébredtem. A heti bevásárlást - és itthoni kipakolást - dörgő-villámló felhőszakadás kísérte, aggódtam is a zöldikéért. (De aztán írogatás közben láttam, hogy lerepült a földre, a lehullott magvak között bogarászott, lassacskán, de azért evett-ivott, és szárazak voltak a tollai. Talán megmarad.) Még a nagy eső idején kirohantam a postáért, na, voltak meglepetések, amikor bontogattam a borítékokat. Számla management fee-ről, telefonos riasztószolgálatról, éves befizetések - alig állt helyre a nyaralás után a bankszámlánk lelkiállapota, megérkeznek ezek a számlák. Ráadásul Böhömre biztosítást kell fizetni, majd október végéig V.-nek az adóját is intéznie kell, kiváncsi vagyok, mikor jelentkezik a könyvelő ezzel kapcsolatban, remélem, nem az utolsó héten. Novemberben aztán Focisra is kell a biztosítás... V. idei vállveregetése a Gyárban a vártnál visszafogottabbra sikerült,...

Hajaj - tegnap megérkezett az idei színházi fesztivál brosúrája. Szép sötét, nyomdafesték szagú, zömök kis füzet. Átlapoztam, bejelöltem az érdekesebbeket, aztán összeadtam a jegyek árát, sóhaj, és úgy döntöttem, max. 3 előadás fér bele a keretbe. De V. azt mondta, nyugodtan menjek el az összes bejelöltre. Mondjuk, szeptember végén lesz 3 jókora megrendelésem esküvői aprósütikre, Myles most rendelt tőlem két tortát, a Gyárból is várok egy megrendelést... talán belefér. Ma elküldtem Trish-nek, nézze meg ő is, mihez volna kedve, menjünk együtt. V. is el akar jönni az egyikre, mégpedig arra, amire valószínűleg leghamarabb fognak elfogyni a jegyek: Vanessa Redgrave fog előadni egy másfél órás monológot, egy gyászoló írónő monológját. Angol színésznagyságok elég ritkán fordulnak meg errefelé, így általában aztán tolongás van a jegyekért - a pénztár holnap nyit, ha ma visszakapom a füzetet Trish-től, akkor én is rávetem magam a telefonra. Vagyis, dehogyis vetem. Reggel bevásárlás, sütéshez, ...

De jó volt végre beszélni! Még annyi mindenről elfejtettem beszámolni, apróságokról, amik nem fértek be a beszélgetésbe, főleg, hogy V. erősen megrovó pillantásokat vetett rám a kanapéról, számonkérve a vacsorát. Pl. el akartam még mesélni, mekkora sikereket arattam ezzel a kenyérrel: Partybrot a neve németül, mivel a kis gömböcök egymástól könnyen elválaszthatók, tear and share-kenyér, mondaná egy ír. Egyszerű német recept, még régen, a kurzuson tanultam, az egyik leglátványosabb kenyerem, az íreknek nagyon tetszik. Most már kettőt csinálok szombat reggelenként a piacra, ehhez 6 előtt kelek, hogy a kenyér 9-re szállítható állapotban legyen. Így is inkább a kocsiban hűl ki. Mennyei Manna (lásd jobboldali linkek) átdolgozta a kenyeret a saját ízlésére, kevesebb tésztagolyóval, és focilabda-mintával. Futball-bajnokság idején ideális party kaja! Így alakulnak át a receptek kézen-közön :-) A képet a kenyérről Trish csinálta a piac parkolójában. Ez pedig az egyik gingerbread házikóm, hasonl...