Bejegyzések

Pamela címkéjű bejegyzések megjelenítése

-1 nap

Kép
Az utolsó hetem viszonylag nyugalmas volt. Kerry folyton velem volt, inkább csak mondogattam neki, mit csináljon, én pedig a következő tortát készítettem elő neki, vagy mosogattam. Túlórázni még így is sikerült, mert akadt most is egy kapkodós jaj-nincs-bent-a-rendelős-könyvben-a-megrendelés, ráadásul esküvőre, de egy perces pánik után megoldottuk a dolgot. Ráadásul segítségünk is volt, Katrin személyében, német intern, Stuttgart-ból, egy Treiber nevű sütödéből: segített lesütni a 100 darab nagyméretű csokis sütit, s annyira tetszett neki, hogy elkérte a receptet. Építettük a népek barátságát, s soroltuk, mit tudunk Stuttgartról, s megörvendeztettem a pár szavas némettudásommal... Amúgy elég limitált az angoltudása, beszélgetni tud, de nem minden szakkifejezést ismert. De még akkor is inkább maradt velünk, dolgozni, amikor már küldtem volna haza: nem fértünk négyen a csöpp konyhában, különösen az ebédideji roham során. A megszokott kliensek, s a többiek egyfolytában tréfálkoztak ...

Nyomulok

A szűkszavú, de udvarias, "sajnálattal-értesítem-hogy-nem-szállítok-többet-januártól" email elment, visszavonhatatlanul. A "biznisz "címre küldtem, nem volt főnököm magán email címére. S hogy nehogy meginogjak, vagy mittudomén, ma a kulcsot is feladtam, kis borítékban. Nem jött még válasz, alighanem nem is fog, vagy csak az ünnepek után bukkan rá az üzenetemre, sebaj, addig nyugi van. Ma leszállítottuk az utolsó házat Olive-nak (p.k.) Kilternan-ba, és Pamela-nak, aki Ranelagh-ban lakik. A lefagyott út csak a telep bejáratáig tartott, onnan nem volt gond. Pamela háza jókora ház, a csengő amolyan rángatós, Victorian, nem hallottam, hogy csengett volna. Kopogok - semmi. Végül felhívtam, hogy a megbeszéltek alapján itt volnánk. Az alagsorból bukkan elő, oda kísér le, hatalmas, öreg, kissé sötét konyha (irigyen nyelek), a sarokban Aga duruzsol (nyelés), s egy kövér, vörös macska távozik a macskaajtón keresztül (sárgulok). Kifejezem a macskák iránti rajongásomat, mire Pam...