"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Saját magamnak köszönhetem persze, hogy az algoritmus jobbára tolószékekkel, ALS-sel, macskákkal és politikával kapcsolatos dolgokat dob fel a Facebook-on, s van, amiből tanulok. Pl. hogy hogyan állnak hozzá némely hozzátartozók vagy barátok az ALS-es ember betegségéhez. Van, aki elnéz a beteg feje felett, s úgy kezeli, mint egy süket babát, mert azt hiszi, a bénaság egyben némaságot és elbutulást is jelent. Ilyenben nem volt részem, hála az égnek.  Nekem roppant jól esett, hogy volt, akinek mélyből jövő őszinteséggel kifakadt egy fuck a száján, mint Lynn-nek, az egyébként talpig úrinő piaci kollégának, aki, amikor megtudta, hogy mi bajom, odajött, megölelt, s csak ennyit mondott. "This is shit.... Just...oh, fuck." S volt, akivel egészen komolyan lehetett a halál utolsó fázisairól beszélni, s az hogyan folyik le, mert már eltemetett egy feleséget. Ez némileg megnyugtató is volt egyben, de azért a seggemben a zabszem. De nem csak szomorú dolgokról hallok, olvasok. Vannak hasz...

De nemcsak temetőlátogatás, és szomorkodás volt a héten. Sikerült szép Paw Patrol-os sütiket nyomtatnom kedvenc olasz kávézónk számára, ahol a séf pár kisfia vasárnap ünnepelte a születésnapját. Alig raktam fel a Facebook-ra a fotót, máris volt érdeklődő egy tucat sütire. Nem is tudtam, hogy ezek a figurák ennyire népszerűek, de honnan is tudnám, mitől jönnek lázba a mai kisgyerekek? A sütik nagyon jók lettek, s megint megtanultam pár dolgot a nyomtatóval kapcsolatban: A sütinek teljesen laposnak kell lennie, mert azt, aminek mondjuk sütés közben kissé felemelkedett egyik oldala, hiába próbálom egyenletesen lefedni cukormázzal, azt le fogja verni a nyomtatófej arról a 'nyelvről', ami beemeli a sütit a nyomtatóba. Persze állíthatok a nyomtatófej távolságán a sütitől, de azt a minta élessége sínyli meg. Ha nem teljesen sima a süti, a minta esetleg igen finom vonalai az egyik oldalon halványabbak lehetnek. Ezért mostantól a sütik hátoldalát fogom bevonni terítőmázzal, vagyis azt, ...

Apám - miután megírta, milyen kavar megy a beoltása körül, mert 75 év feletti krónikus betegként  a nem megfelelő kínai vakcinát akarták neki kiutalni, amire nemet mondott - mellékelt néhány fényképet a házról, Nagyi házáról, amin az új tulajdonosok közben már dolgoznak. Szép idő volt, felsétált oda a város másik feléből. Elég szívfájdító volt nézni a sterillé gyalult bejáratot, kiszedtek onnan mindent, rózsatövet, virágot, nyilván kellett a hely a gépeknek, hogy be tudjanak járni. Nincs már sehol az öreg orgonabokor, a fügefa  már rég eltűnt a lebontott kiskonyha ablaka elől, a többméteres tiszafa Gizi macskám sírja fölül, s a mandulafát pedig erősen felnyírták. Szintúgy a fűrész áldozata lett az öreg cseresznyefa, bár az valóban nagyon öreg volt. Így aztán jól lehetett látni az utca felől a fotókon, hogy mennyire fel van ázva a ház alapja, levert vakolattal még jobban feltűnő. A tetőt leszedték, gyakorlatilag egy héj az egész, néhány új ablak- és ajtónyílással. A régifa dísz...

Olvasom ugye, a Lesznai Anna-könyvet. Sok elütést találok benne, volt olyan is, ami értelmetlenné tette a mondatot. Azt gondoltam volna, hogy azért átolvassa valaki, ilyen jelentős kiadásnál, mert sehol nem láttam jelét annak, hogy mondjuk így jelent meg legelőször, s valamilyen félreértelmezett tiszteletből benne hagyták az elütéseket. Nagyon zavaróak. Calidas könyvét nemrég befejeztem, miközben tortát sütöttem V.-nek. Már nagyon túl akartam rajta lenni. Viszonylag pozitív kicsengésű lett, reményt adó, de a korábbi véleményemet fenntartom róla. Most Helen Garner Everywhere I look c. esszé/novella gyűjteménye a társam a reggeli sétákon (amit egyszer már elblicceltem a könnyű esőt vádolva lustaságomért). Az ő egyik könyvéről már lelkesen írtam annak idején, s azóta egy másikhoz is volt szerencsém, This House of Grief címmel.  Aminek az elején Kosztolányi egyik sora az ajánló, s onnan származik a cím is. Ez az esszégyűjteménye nagyon szórakoztató, s sokkal inkább közelebb érzem...

Június van: mondhatni, 3 hónapja tart a vírusos aggodalom, bezártság, mi-lesz-később gondolatok, s az egyfajta lazaság is, hiszen megszűnt a régi rutin. Új rutinunk lett. A piacok éves nagy meeting-je szombaton volt, remélhetőleg hamarosan hírt kapok majd róla, miben egyeztek meg, mit ajánl a Head Office, a többiek kinyitnak-e, mi kinyitunk-e, s ha igen, hogyan, s ha nem, akkor mikor kezdjük el az átalakítási munkákat a későbbi nyitáshoz,  vagy elkezdjük-e egyáltalán. Ray-nél tapogatóztam, várható-e a majd a nyitás az Üzemben, s kellek-e majd... Egyelőre futkos, intézkedik, hogy a take-away-ként működéshez, illetve a későbbi nyitáshoz meglegyenek a dolgok, az elvárt változtatások. Dublinban ún. afternoon tea-hez összeállított sütifalatka-, szendvics-, prosecco-, gyümölcs kombinációból álló csomagokat szállítanak ki, nagy sikerrel. A nyárra beírt esküvői megrendelésekből természetesen nem lett/lesz semmi, az egyetlen eddigi sütimegrendelésemet szomszédunknak köszönhetem, aki re...

Módfelett elégedett vagyok. A mézes emberekkel teli csomagot feladtam, postai kartondobozban, amelynek falát kibéleltem buborékos fóliával. Az emberkék egyenként celofánba voltak csomagolva. Egymáson hevertek, de nem volt köztük kibélelés. Szerdán dél felé voltam a kispostán, feladni, s a rendelő már másnap reggel megkapta! Sértetlenül, mindegyik túlélte az utazást. A csokis tart napokig kitartott. Tegnap ettük meg az utolsó vékony szeletet. Erre a hétre tervezem az anpant, de abból majd a kliensek kapnak, tesztnek, ajándékba, mert V. nem szereti a babpépet. Most pedig croissant-tészta érik, mert nem kér V. születésnapi tortát, se WC-papírtekercs-, se vírus alakút, hanem croissant-t szeretne. Közben egy születésnapi torta megrendelést is kaptam júniusra. Kislánynak lesz, unikornis lesz a téma. Ebben már járatos vagyok. De most csak egy kicsike tortára van szükség, s a vajkrémből készült sokszínű sörényt most majd vékonyra sodort cukormázból készítem, mert a vajkrém nem nyerő. ...

Hahahaha, nevettem tegnap magamon, mert három napja elfelejtettem fordítani a naptáron... A konyhai falinaptár az, ami jobban számít, a rendelésekkel - a szobait, ami öröknaptár és sok éve szolgál, még csipás szemmel szoktam átfordítani a következő napra... De ez elmaradt pár napig. Ez is. Egybefolynak a napok.  A macskák mostanság nagyon aktívak, szinte naponta takarítom a vadászat nyomait: a környék egérpopulációja igen sűrűn gyászol. V. szólt tegnap, hogy "keresnek", s valóban, először az ablak, majd az ajtó előtt feltűnő Pocak délben jött be, igen nyugtalanul. Evett, de többször szinte a falat közepén fordult el a táljától, hogy menjen egy kört körülöttem, fejvakarást követelve, kurrogva, azon a kedves kis hangján. Gyanús volt ez a nyüzsi, a remegő oldala, s valóban, egy, az ablak előtt heverő tetem okozta izgalmát, mert még nem ülepedett le benne az adrenalinroham, amikor beengedtem enni. Mire felöltöztem, és mentem ki utána a kis takarítókészletemmel, az egértetemn...

Az élet nem áll(t) meg, bármennyire is úgy tűnik, innen a lakás mélyéről. A számok sajnos, most is ijesztőek, de úgy tűnik, lapos a görbe. A véradóktól megint kaptam sms-t, menjek. De nem megyek, félek. A vendéglők átálltak házhozszállításra, kedvenc kávézóinkhoz is el lehet menni venni kávéért, szendvicsért, ha kell, s lehet rendelni nagyobb vacsorát is, ha szükséges. Tegnap megint láttam egy repülőt, sőt, találkoztunk a Kínából hazatért szomszédunkkal, Nigel-lal, akinek a munkája révén rendszeresen ott kell töltenie pár hetet. Most ott ragadt 2 hónapra.  Mesélte, hogy lassanként visszatér a normális élet Kinában, vagy legalább abban a nagyvárosban, ahol dolgozott, de sok az ellenőrzés, pl. mérték a hőmérsékletüket az iroda bejáratánál is. Elmesélte, milyen volt átutazni a vagyonért vett jegyével a kihalt reptereken, ahol megesett, hogy csak az ő járatukért nyitott ki a biztonsági ellenőrzés. A máskor tapasztalt tömeg és nyüzsgés helyett most csend fogadta, üres várótermek, e...

A telepi kenyeres csoportban valaki elmondta, nagyon ízlett nekik a szendvics lenyér, kérni fog még. Mire valaki más, hogy az mégis milyen? Ugyan sejti, de rákérdez, amúgy megmarad a kovászosnál, mert annál nincs finomabb. S alkalmasint majd ír ódát vagy haiku-t a kenyereimhez. Aztán ment a jókedélyű adok-kapok a többiek részéről, ami végén Mark. B. írt nekem egy haiku-t (majdnem sikerült neki, csak egy szótaggal lett több a  kelleténél): 'A sourdough arrives, crack in the crust, lockdown softens Summer is coming' A vége az lett, hogy a többiek, akik eddig kovászost kértek, most inkább több szendvicskenyeret rendeltek, mint kovászost... Így a mai bevásárláskor indult a vadászat hosszúkás, szögletes kenyérsütőformáért, mert jelenleg csak 2 van. Nos, egyik boltban sem találtam, gyakorlatilag mindenféle sütőforma eltűnt a polcokról, egyedül serpenyők vannak csak. Ahogy a kézfertőtlenítő és a kézmosó, ezek is hiánycikkek lettek. Mire eszembe jutott, hogy esetleg felnézzek ...

Jelentkeztem önkéntesnek. Nem ment minden körömrágás nélkül a dolog... mert azért az ember seggében benne van a zabszem, de segíteni is szeretne. A városka egyik ipartelepén működik a Meals On Wheels (Kaja keréken) konyhája, oda keresnek szükség esetére (értsd: betegség miatt kieső önkéntesek helyére) további önkénteseket. Lehetett választani a kajaszállítás és a konyhai meló között. Tekintve, hogy tájékozódásilag nem vagyok mindig a topon, s a "people skills"-eim se jók (bár small talking-olni tudok), a konyhai melót választottam. Ahogy írták, akár hetekig nem fognak behívni, attól függ, ki dől ki és mikor. V. borúsan megjegyezte, hogy a szállítást kellett volna választanom, kevesebb a kontakt, egy konyhában azért többen vagyunk. Mindegy már. Védőfelszerelést nem tudnak adni, ha van, hozzak mindent, köpenyt, kötényt, maszkot - kesztyűjük van és kézfertőtlenítő, s hajháló. Maszkot most már aranyért sem kapni, vagy csak hetek múlva ígért szállítással, azzal a két sebészma...