"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az otthoni problémák és napi telefonok ellenére mi itt remekül vagyunk. (Lekopogom, mert az ördög nem alszik, sőt, hogy a klasszikusokat idézzem, nem alszik, legalábbis nem akárkivel.) Naponta elsétálunk ebédelni az olaszokhoz, vagy a Nine-ba, ahol voltunk supper club esten, megjöttek, jövögetnek az ír útleveleink, mostmáraztán tényleg igazi állampolgárok leszünk. Körbejártuk a hegytetőt, s felfedeztünk egy aranyos kis kávézót a tetején, ahol a limonádé rendes citromléből van, s ahonnan a kilátás elképesztően gyönyörű a tenger felé. Szerintem tiszta időben még Wales is létható, a Snowdonia ormaival. A supper club ételei finomak voltak, bár néhol egészen elképesztő ízpárosítás került elénk: grillezett polipkar feküdt gesztenyepüré ágyon, tőkehal ikra keveredett sajtszósszal. Talán csak a desszert volt az, ami nem ért fel a többi étel igencsak magas szintjére, igaz, mire sorrakerült, már csak pihegtem. Megint volt burgenlandi bor, amit elérzékenyülve ittam, mert a borászat a Fertő-tó os...

Tegnap fura érzésem támadt. Hamar rájöttem, mi az. V. elment kajáért - tegnap piac után elaludtam, nem volt kedvem vacsorát csinálni -, s egyedül maradtam a lakásban. Csend volt, csak a magam teremtette zaj hallatszott. Ritka pillanatok voltak a pandémia kezdete óta.  *** "Megjegyzem, a Kenyértúra volt az utolsó bejegyzés" - mondta V. enyhe szemrehányással, apósomat idézve, aki ezzel a mondattal szokta jelezni, hogy hiányolja az új blogbejegyzést. Miről írjak, egész héten nem történt semmi blogba való.  Miről írjak - hacsak nem arról, hogy séta közben láttam egy kutyát, aki boldogan harapta derékba a kétliteres zöld műanyag palackot, s élvezte, ahogy a palack ki-kirúgja magát, s valósággal kipattan a szájából.  Vagy írjak arról, hogy láttam a dombtetőről az öbölben kerengő halászhajót immáron másodszor? Vajon mit fognak? S hol adják el? Vagy írjak arról, hogy hány percen keresztül figyelhettem kertünk egyik szőrös kis látogatóját, amint felmászott az árnyékliliom merev sz...

Olvasom ugye, a Lesznai Anna-könyvet. Sok elütést találok benne, volt olyan is, ami értelmetlenné tette a mondatot. Azt gondoltam volna, hogy azért átolvassa valaki, ilyen jelentős kiadásnál, mert sehol nem láttam jelét annak, hogy mondjuk így jelent meg legelőször, s valamilyen félreértelmezett tiszteletből benne hagyták az elütéseket. Nagyon zavaróak. Calidas könyvét nemrég befejeztem, miközben tortát sütöttem V.-nek. Már nagyon túl akartam rajta lenni. Viszonylag pozitív kicsengésű lett, reményt adó, de a korábbi véleményemet fenntartom róla. Most Helen Garner Everywhere I look c. esszé/novella gyűjteménye a társam a reggeli sétákon (amit egyszer már elblicceltem a könnyű esőt vádolva lustaságomért). Az ő egyik könyvéről már lelkesen írtam annak idején, s azóta egy másikhoz is volt szerencsém, This House of Grief címmel.  Aminek az elején Kosztolányi egyik sora az ajánló, s onnan származik a cím is. Ez az esszégyűjteménye nagyon szórakoztató, s sokkal inkább közelebb érzem...

Június van: mondhatni, 3 hónapja tart a vírusos aggodalom, bezártság, mi-lesz-később gondolatok, s az egyfajta lazaság is, hiszen megszűnt a régi rutin. Új rutinunk lett. A piacok éves nagy meeting-je szombaton volt, remélhetőleg hamarosan hírt kapok majd róla, miben egyeztek meg, mit ajánl a Head Office, a többiek kinyitnak-e, mi kinyitunk-e, s ha igen, hogyan, s ha nem, akkor mikor kezdjük el az átalakítási munkákat a későbbi nyitáshoz,  vagy elkezdjük-e egyáltalán. Ray-nél tapogatóztam, várható-e a majd a nyitás az Üzemben, s kellek-e majd... Egyelőre futkos, intézkedik, hogy a take-away-ként működéshez, illetve a későbbi nyitáshoz meglegyenek a dolgok, az elvárt változtatások. Dublinban ún. afternoon tea-hez összeállított sütifalatka-, szendvics-, prosecco-, gyümölcs kombinációból álló csomagokat szállítanak ki, nagy sikerrel. A nyárra beírt esküvői megrendelésekből természetesen nem lett/lesz semmi, az egyetlen eddigi sütimegrendelésemet szomszédunknak köszönhetem, aki re...

Vihar vihart követett, hurrikán erejű széllel fenyegetőztek, a nagyja be is vált, az északnyugati és déli partokat keményen verték a hullámok. Havat nem hozott a szél, csak rengeteg esőt, megint gyömködhettem az ablak elé a konyharuhákat. Este szél zajára mentünk ágyba, reggel arra keltünk. Kinek volt ilyenkor kedve kimozdulni? Ettünk, olvastunk, tévéztünk, sőt, még kötni is elkezdtem megint, bár az első szemek előtt kissé döbbentem jöttem rá, hogy teljesen elfeledtem az egyszerű mintát, olyan régen voltak kezemben a tűk. Nálunk a telepen csak az egyik öreg fa adta meg magát, s kissé korhadt tövétől elgyengítve, a széllökéseknek hála ráhanyatlott az előtte lévő gyepszakaszra, szerencsére sem kocsi, sem gyerek nem járt éppen arrafelé, sem az a dög kutya, melyik nemcsak hogy odakakált az előkertembe, hanem rákaparta még az egyik talajtakaró növényemet is. Karácsony ide vagy oda, sörétespuskára vágytam. A karácsonyi hangulatot az elfogyasztott kaja mellé a rengeteg színes égőcske...

Az év eleje óta enyhének nem nevezhető türelmetlenség gyötör. Mindenhez van kedvem, s semmihez sincs.  Attention span-em, mint egy aranyhalé. Komolyan. Belekapok kötésbe, rendezkedésbe, filmekbe, nem köt le semmi. Fejben blogolok, s mire leülnék a gép elé, valami más foglalkoztat. Örökbecsű mondatok szállnak el a semmibe. S amikor leülök, a bejegyzés túl hosszúra sikerül... végtelen locsifecsi, a felét kihúzom, nagy nulla a semmiről. *** Tovább kísérletezem új dolgokkal. Már amennyire van időm kísérletezni, mert akármennyire is igyekszem, az Üzemben a rutin mellett alig marad idő olyan hívságokra, mint kísérletezés. (Talán ha full time dolgoznék...?) A Vízkeresztkor készített glutén- és tejtermék mentes citromtorta itthon V.-nek ízlett, a bevitt fél torta is ízlett mindenkinek, de amikor már az Üzemben készítettem el ugyanazt, merev elutasításra talált a vevők részéről. Hiába, a benti eszközökkel nem nagyon lehet elég finomra darálni a főtt citromot/narancsot, ami a tortáh...

Nem tudom eldönteni, hogy Tóth Krisztina emelkedik-e gyakran Háy Jánosi magasságokba, vagy Háy Jánosnak néha sikerül utolérnie Tóth Krisztinát. Egyremegy. Mindkettő ajánlott. Bár... Tóth Krisztina mintha nagyobbakat ütne a szavaival, kurtára fogott, de igen szívbemarkoló mondataival.

Egyelőre beteget ápolok - V. kiadós megfázással jött haza Japánból. Nem sikerült valami fényesen az út, már ami a privát részét illeti: mire mehetett volna várost nézni, már az ágyat nyomta. De azért az azt megelőző napokban hősiesen megkóstolt néhány ismeretlen tengeri herkentyűt, s volt szerencséje egy wagyu marha szelethez is. Azt mondta, fura egy nép. Szeretik sok kis bizbasszal felcsicsázni a telefonjaikat, nem csak iskoláslányok, de felnőttek is. S nagyon-nagy tisztelettel üvezik az időseket. Hozott nekem Maneki Neko-t is, az egyik (aranyfüsttel a fenekében - nem viccelek!) a mobilomon lóg, a másik, nagyobb, az ágy feletti polcról integet. Ez utóbbinak saját kispárnája van a feneke alá... Most ott van, aztán majd átkerül egy kevésbé feltűnő helyre, mert az uram nem bírja a képét. Betegápolás közben belekezdtem az első t ényleg csipkes álba. A fonal leheletvékony, mohair. Remélem, lesz olyan szép, mint amit Limara kötött. Ugyanazzal a mintával dolgozom, a Knitted lace of Es...

Tegnap megküzdöttem velük, meg bizony. Hat órán át ment a sütő... 12 narancs, 750 g vaj, 24 tojás, több mint egy liter napraforgó olaj, kilónyi sütőporos lisztek, fűszerek, mandula... már összeadni sincs türelmem, mi minden kellett hozzájuk, de kisütöttem a 4 tortát. Két narancsos, két répatorta. A kiló sárgarépát félóra alatt reszeltem le, szép apróra, az nagyon segített, hogy közben tévét néztem, s időnként kiengedhettem görcsbe álló ujjaimat. A pepecs munka ma jön, a fő izgalom pedig csütörtökön, amikor a szállóban össze kell raknom őket. A munka felgyorsítása végett megkockáztatom, és két-két szintet egymásra rakok itthon, ki fogják bírni az autózást. Ha sikerül jó képeket készítenem a helyszínen, majd felrakom őket. Most már csak egy kis fűrészt kellene találnom itthon, amivel a szinteket egymáson kitámasztó kis fapálcikákat méretre tudom vágni... *** A Goldenblogról még nincs hírem, drukkolok a kedvenceimnek, ellenben a fődíjat felajánló Fagus szállodától már megjött az első aján...

Karenin's smile (Köszönet Clare-nek, amiért felrakta a netre. S egy kedves olvasómnak hála, hangoskönyvként is rendelkezésemre áll már, magyarul.)

A több részletben végzett kicuccolásnak vannak hátrányai. A kevés hely. A hosszas válogatás (mit hozzak?), mely néha szívszakasztó döntések elé állít, mert van, amiről egy életre le kell mondani, elajándékozni költözés előtt, mert nem jöhet. De ami a legbosszantóbb, az a saját emlékezetem. Amely gyakorta megtéveszt. Ma kedvenc rádióadómban a rádiós könyvklub következő köteteként Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége c. könyvét emlegették. Lelki szemeim előtt lebegett a könyv, a sajátom: kisméretű, sötét borítóval, a betűtípus is előttem volt - este eszembe jutott, hogy elolvasnám azt a jelenetet, amely az egész könyvből megragadt belőlem (mentségemre, vagy húsz éve olvastam). Megyek a polchoz. Nincs a többi Kundera között. "Kihoztuk? "- faggatom a férjem. "Persze." - volt a válasz. (Ehhez tegyük hozzá, hogy az uram a könyveit otthagyta Magyarországon, a húgának adta mindet. Ő nem őriz, nem babusgat tárgyakat. Amit apránként, autós utak során kihoztunk, ala...

Most, hogy tegnap Medvéék látogatása ürügyén kiebrudaltam a nappaliból a vasalódeszkát és a tiszta ruhákkal tömött vasalókosarat, egészen tágasnak és rendezettnek tűnik a hely. Na jó, azért más dolgokat is kiebrudaltam, s a kosár áthurcolása egy másik szobába még nem jelenti azt, hogy a probléma meg van oldva: ki is kell vasalni! Mára terveztem, hogy megtanítom Dervlát a dekorálás rejtelmeire, de tegnap írt, hogy a kávézójuk megnyitása pár nappal tolódik, rengeteg a dolga, halasszuk el az órát. Örültem neki, így nem kell kapkodnom a kávézó megrendelésével, szépen ráérősen meg tudok csinálni mindent. A Gyár részéről is befutott az első, hivatalos megrendelés. Japán kollégák érkeznek a Gyár egyik részlegéhez, az ő fogadásukhoz kell - azt hiszem - bugyuta rajzfilmfigurákkal díszített csokis cupcake-eket készítenem. V. meg is jegyezte, hogy lám, működik a "beetetés" módszere: a lányt, aki rendelt, nem ismeri, nem közvetlen kollégája, de egy alkalommal, amikor éppen megmaradt s...

Mit jelent? Ki írta? Ismernem illenék? - kérdezte tegnap apósom. Hosszú a története ennek, kérem. Évekkel ezelőtt esküvőre voltunk hivatalosak. Ennek történetét még a régi blogomban írtam le (lásd itt ). Akkor este az erősen vidéki B and B szobájában, a házigazda által festőien elrendezett (szétszórt) könyvekbe lapozgattam bele időtöltésként. Az egyik egy szakácskönyv/képeskönyv volt, ír tájak szépségét ötvözte ír receptekkel. Nem véletlenül volt ám a könyv az asztalon, ugyanis a házigazda egyik receptje - ha jól emlékszem, valamilyen galambos recept - is ott a többi között. Azonban ez az idézet, ez ott állt a könyv elején, a belső oldalon. Valamiért szíven ütött. Egy apró papírfecnire lemásoltam, az eredeti tördeléssel, mert valójában így nézett ki: "...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults." S olyan szellemesen és találóan kifejezi, amit Írország iránt érzek. Szabad (száraz, magam-kiizzadta) fordításban ezt jelenti: ..."Vagy hogy az a hely legyen,...

Báli ruha, csörgő és cupcake kiszúró Ma reggel megjöttek az Ebay-ről az új kiszúrók. Éppen elmenőben volt az uram, így rajta kaptuk a postást, amint a cserép muskátli mögé rakja a csomagot. Nagyon-nagyon megköszöntem neki, hogy oda teszi, megtakarítva nekünk a postai csomagelosztóig a sétát. Most már biztos vagyok benne, hogy nem az ő hibája volt, hogy az Amazontól tegnap mailt kaptam, miszerint két kiküldött könyv "kiszállíthatatlan" cimkével visszaérkezett hozzájuk. Nem tudtam mire vélni a dolgot. Értesítő sem jött, hogy csomagunk van, illetve értesítő kiküldése után is legalább 5 napig várni szoktak, mielőtt visszaküldik a csomagot a feladónak. S a csomag pénteken kellett volna hogy megérkezzen... erre én hétfőn arról kapok mailt, hogy már visszaküldték, és az árát már meg is térítették nekem ajándékbónban... Két napig nem volt posta, az igaz, a hóhelyzet miatt... Ahogy írták, elmosódhatott a cím a címkén, esetleg elszakadt a csomagolás, de érzésem szerint nem a mi postá...

Tegnap délben már olyan mehetnékem volt, hogy csuda. V. többször is rákérdezett, hogy tényleg? Ebben az időben? Ugyanis odakint az év vihara tombolt. Az eső vízszintesen esett, sötét és fenyegető volt az ég, és a "széjpöjjgőnk" az udvaron leválni készült a nyeléről, a madáretető pedig - szintén vízszintesen - teljes köröket írt le az akasztója körül. Végül kiegyeztünk, hogy csak Dun Laoghaire-be megyünk, ott is van olyan könyvesbolt, ahol elfogadják az ajándékbont. (Vagy bónt. Tudomisén.) V.-nek azt igértem, a bevásárlóközpontban fedett helyen leszünk, s csak pár méter onnan a könyvesbolt... Előtte még fénycsőért autóztunk, eredménytelenül, majd irány a bolt Dun Laoghaire-ben. Már a parkolásnál előadtuk magunkat, rossz helyre mentünk be ugyanis, a szállító kamionoknak fenntartott helyre. (A "Delivery only" feliratról, s a feltűnően széles lejáratról lett gyanús, hogy talán nem jó helyen járunk.) Böhömmel forgolódni mindig is probléma (fordulóköre, mint a Queen Mary ...